Ukrajna: így próbálják elkerülni a totális háborút

Rosszul sikerült az előjáték a szerdai minszki csúcs előtt. A keddi találkozó két óra után szakadt félbe a szakadár Donyecki (DNR) és Luganszki Népköztársaság (LNR) megbízott képviselői – Gyenyisz Pusilin és Vlagyiszlav Dejnego –, valamint a Kijev által felhatalmazott egykori ukrán elnök, Leonyid Kucsma között. A szakadárok egy rendezési csomagtervet adtak át Kucsmának, aki ezután szünetet kért. A minszki találkozó azonban ezután már nem folytatódott, a felek sajtótájékoztatót sem tartottak. Így minden a szerdai csúcson múlik.

Minszk újratöltve

A felek már szeptember 5-én aláírtak egy Minszkben kidolgozott tűzszüneti megállapodást, aminek 14 pontja között például szerepelt az is, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) fogja felügyelni a betartatását, és fogolycseréről, a frontvonalak befagyasztásáról is megegyeztek benne.

Azonban néhány napig sem sikerült életben tartani a tűzszünetet, a harcok kiújultak, a szeparatisták pedig az elmúlt hónapokban a minszki megállapodásnál felvázolt frontvonalhoz képest szinte mindenhol előre tudtak nyomulni.

Angela Merkel német kancellár és François Hollande francia elnök komoly erőfeszítéseket tett a múlt hét végén a szeptemberben megkötött, de érdemben meg nem valósult minszki tűzszüneti egyezmény feltámasztásáért, együtt utaztak Kijevbe, majd Moszkvába. A négy ország vezetői vasárnap telefonon egyeztettek egymással, utána jelentették be a szerdai minszki tárgyalások tervét. Az erről szóló francia és német bejelentések után Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta, Oroszország nem készül senkivel sem háborúzni, és kész mindenkivel együttműködni, de azért jelezte, hogy a tervezett találkozót csak akkor tarthatják meg, ha addig is sikerül több ponton egyezségre jutniuk.

A francia elnök Moszkvából hazatérve szombaton azt mondta,

ha nem születik megállapodás a tartós fegyverszünetről, háború lesz.

„A kancellár asszonnyal úgy gondoljuk, háború veszélyével állunk szemben Európa kapujában" – tette hozzá.

Merkel ugyanakkor nyugalomra intett, és a fegyverszállítások ellen szólalt fel. Szerinte az ukrán hadsereget nem lehet annyira felfegyverezni, hogy Putyin megváltoztassa szándékait, és úgy lássa, katonai vereséget szenvedhet Ukrajnában.

A Merkel és Hollande által előterjesztett javaslat részleteit pontosan nem tudni, de az biztos, hogy a szeptember 5-én elfogadott minszki megállapodásra épült. A szerdai csúcson a Telegraph szerint nagyjából ezekre lehet számítani:

• Szerepel a javaslatban egy 50-70 km-es demilitarizált zóna a mostani frontvonal mentén – legalábbis erről beszélt Hollande. Az egyszer már meghiúsult minszki terv egyébként 15 kilométeres sávot írt elő, de annak sem sikerült érvényt szerezni. A RIA Novosztyi forrásai szerint a vita arról is szól, ki feleljen az övezetért.
• Az oroszok állítólag azt követelik, hogy a frontvonal meghatározásánál ismerjék el a szakadárok által az elmúlt hónapokban szerzett területeket – kérdés, mit jelent az elismerés, hiszen Kijev nyilván nem hagyhatja jóvá a szakadárok fennhatóságát a 16 ezer négyzetkilométeres területen. A keddi kontaktcsoporti előkészítésen is állítólag a frontvonal körül alakult ki a legnagyobb vita.
• Az ukránok azért aggódnak, hogy bármilyen ehhez hasonló megállapodás alááshatja Ukrajna területi egységét, és legitimálja a szeparatisták uralmát a keleti területeken.
• Kijev ellenzi, hogy békefenntartókat küldjenek Kelet-Ukrajnába, de támogatja, hogy az EBESZ megfigyelői vigyázzák a tűzszünet betartatását.
• Oroszország több autonómiát követel a keleti részeknek, de Kijev ellenzi a föderalizációt.
• Kijev ellenzi, hogy a szeparatisták is helyet kapjanak a legmagasabb szintű megbeszéléseken. Így ott lesznek ugyan Minszkben, de egy párhuzamos találkozót szerveznek a képviselőiknek. A találkozó másik legfontosabb célja éppen az, hogy politikai párbeszédet kezdeményezzenek a szeparatisták és a kijevi vezetés között.

Azonban az is kérdés, hogy milyen kézzelfogható eredménye lesz a csúcsnak. A RIA Novosztyi orosz hírügynökség diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta kedden, hogy várhatóan nem írnak alá újabb megállapodást a minszki csúcstalálkozón, sokkal inkább egy közös állásfoglalás várható a vezetőktől.

Tovább folytak a harcok

A Telegraph szerint a szeparatisták előretörése az elmúlt hetekben részben azt a célt szolgálhatta, hogy nagyobb adukkal a kezükben juthassanak el egy újabb ilyen találkozóhoz. A minszki tárgyalások előtt, kedden is heves harcok folytak, az ukránok és a szakadárok is támadást indítottak, Oroszország pedig többek között a tavaly márciusban annektált Krímben is hadgyakorlatba kezdett.

A belügyminisztérium alá tartozó Azov önkéntes hadosztály meglepetéstámadást indított az ukránok ellenőrizteMariupolnála szakadárok állásai ellen, és állításuk szerint előrenyomultak Novoazovszk felé. A kelet-ukrajnai frontvonaltól 50 kilométerre rakéták csapódtak be Kramatorszkban az ukrán hadsereg kelet-ukrajnai főhadiszállására, a támadásban legalább hat civil is meghalt, jelentette be Petro Porosenko ukrán elnök.

A szeparatisták közben elvágták az utánpótlási útvonalat Debalceve felé, itt is folyamatosak a harcok. A 45 ezer lakosú Debalceve és környéke mélyen beékelődik az oroszbarát szakadárok ellenőrzése alatt álló területbe, rajta vezet át a két megyeszékhelyet, Donyecket és Luganszkot összekötő két országút egyike, emellett fontos vasúti csomópont is, ezért stratégiai jelentőségű. A szakadárok toborzása is folyamatosan zajlik az általuk uralt területeken, a terveik szerint a 7-15 ezer fős – a szakadárok szerint már most 35 ezer fős – erejüket 100 ezerre duzzasztanák fel; az ukránok szerint orosz katonákkal és fegyveresekkel.

A kelet-ukrajnai konfliktus eddig már legalább 5300 ember életét követelte, de a német hírszerzés a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint akár ennél tízszer több áldozatot sem tart kizártnak becslésében. Másfél millió ember hagyta el otthonát, ki Oroszországba, ki Kijev irányába.

Az EBESZ szerint egyre durvábbak a harcok, két hete először sikerült rögzíteniük is tiltott tüzérségi lőszerek, úgynevezett kazettás vagy fürtös bombák bevetését Luganszknál. Az EBESZ ugyanakkor azt nem jelezte, melyik fél vethette be a civilekre is különösen nagy veszélyt jelentő fegyvereket. Donyecki szemtanúk foszforbombák bevetéséről is szóltak, állításaikat az EBESZ nem erősítette meg.

Nehéz út előtt állnak

Minszkben ráadásul még csak arról lesz szó, hogy egyáltalán a tűzszünetet életbe léptessék, azonban a konfliktus bármiféle megoldásától nagyon messze vagyunk. Ráadásul a tűzszünet lényegében a szakadárokat erősíti, Kijevnek presztízsveszteséget jelentene, hogy hónapokkal hadseregének bevetése után tudomásul kell vennie a szakadárok fennhatóságát a 47 milliós Ukrajna lakosságának tizede felett.

Ezért is mondta szombaton a müncheni biztonságpolitikai konferencián Petro Porosenko, hogy a kelet-ukrajnai konfliktust nem befagyasztani, hanem megoldani kell. Az ukrán elnök szerint azonban ez a válság mindaddig megoldatlan marad, amíg Európából és a tengerentúlról országa nem kap elég politikai, gazdasági és katonai támogatást. Porosenko kérésével azonban óvatosan kell bánnia a Nyugatnak, hiszen annak teljesítése esetén Moszkva már nyíltan a szakadárok támogatása mellé állhat, ami a fegyveres konfliktus kiterjedéséhez vezethet.

Elvégre a szeparatisták hosszú távon nemcsak Donyeck és Luganszk megye elszakítását – az ő szóhasználatukban felszabadítását – célozták meg, hanem Novorosszija megteremtését is. Ezt, az Ukrajna felét magába foglaló területet aztán reményeik szerint Oroszországhoz csatolnák.

A geopolitikai versengés sem növeli a konfliktus gyors és Kijev számára kedvező rendezésének esélyét. A helyzet fenntartásával Moszkva elérte, hogy Ukrajnának ne legyen esélye a NATO-tagságra, de Washingtonnak sem jön rosszul: ezzel ugyanis úgy biztosítható „csonka-Ukrajna" nyugatbarát iránya, hogy azért cserébe nem kell előállni az euroatlanti integráció pontos menetrendjével. A helyzet e tekintetben azonos, mint az Abháziával és Dél-Oszétiával megkurtított Grúzia esetében.

De akkor mi várható?

Miközben mindenki békéről nyilatkozik a minszki csúcs előtt, nem mindegy, milyen feltételekkel – a megállapodás ugyanis bizonyos formában Kijevnek, máshogy viszont a szeparatistáknak nem áll érdekében. Kezdjük Kijevvel: a helyzetet már az is nehezíti, hogy nem ülhet le a szakadárokkal tárgyalni, hiszen az a DNR és a Luganszki Népköztársaság közvetett elismerését jelentené.

Kijevben ráadásul belpolitikai harc is dúl, a kormányfő és az államfő hosszabb távon egymás politikai riválisai. Arszenyij Jacenyuk és Petro Porosenko joggal tarthat attól, hogy kompromisszumkészségüket a másik gyengeségnek állítja be. Ráadásul a tűzszünet életbelépésével attól is tarthat Kijev, hogy ezzel csak levegőhöz juttatja a szeparatistákat, akik ezután már sokkal hatásosabban követelhetik az elszakadást.

Egy gyors megállapodás azonban a DNR-nek és az LNR-nek sem jó, ha ezt úgy hozza tető alá Moszkva és Kijev, hogy hivatalosan nem kell hozzá a szakadárok részvétele. Ekkor ugyanis fennállna a veszélye, hogy ezután csökken Moszkvából a támogatás, amely nélkül nem tudnának hosszasan fennmaradni a kváziállamok. A háborús feszültség fenntartása garanciát adhat a szeparatistáknak Oroszország gyámkodásának kikényszerítésére. Ez azonban terhes Moszkva számára, hosszabb távon erről lemondana, ezért is szorgalmazza Donyeck és Luganszk kapcsán Ukrajna föderalizációját.

Ami ugyanakkor nem biztos, hogy csaknem szűk egy évvel a harcok megindulása után elég lenne a szeparatistáknak. Bár a Kreml szava nyilván meghatározó a térségben, egyáltalán nem egyértelmű, hogy a szakadárok mindenben követik a Kreml forgatókönyvét, ha úgy érzik, hogy Moszkva a geopolitikai játék során feláldozná őket.

Például a Krímért. A félsziget annexiójával – moszkvai terminológia szerint 1954 után hatvan évvel a terület visszacsatolásával – Oroszország nem hagyott magának lehetőséget a visszakozásra, így csak abban bízhat, hogy a világ végül mégis tudomásul veszi a határmódosítást. Ehhez jó alkualap lehet, ha Kelet-Ukrajnában a szakadék széléig elmenve Moszkva végül hozzájárul a rendezéshez, legalábbis azon a szinten, ami elég a nemzetközi szankciók enyhítéséhez és a Krím visszacsatolásának elfogadtatásához.

A játék azonban kockázatos, mert könnyen lehet, hogy a tehetetlenségi erő tovább viszi a feleket azon a ponton, ahonnan már nem lehet visszafordulni, hogy elkerüljük a totális, a mostaninál is kiterjedtebb háborút.

Obama még lebegteti a fegyverszállítást

Az Európai Unió hétfőn mindenesetre újabb orosz természetes és jogi személyek ellen – 19 természetes és 9 jogi személlyel bővül majd az eddigi szankciós lista – fogadott el vagyonbefagyasztást és beutazási tilalmat, de ennek életbe léptetését egy héttel elhalasztották, hogy megvárják a minszki csúcs eredményét. A külügyek tanácsán nem került szóba, hogy az uniós tagállamok szállítsanak-e fegyvert Ukrajnának.

Az Egyesült Államok erősen gondolkozik ezen a lehetőségen, ha a diplomáciai megoldások nem járnak sikerrel, erősítette meg Barack Obama amerikai elnök is az Angela Merkellel folytatott washingtoni megbeszélései után hétfőn. Obama szerint a lehetséges fegyverszállítás célja nem Oroszország legyőzése, hanem az ukrán erők védelmi képességeinek javítása. A Washington Times szerint a Pentagon katonai szakértőket is küld Ukrajnába, hogy márciustól segítsenek az ukrán Nemzeti Gárda kiképzésében.

Az európai országok többsége – élükön a németekkel és Nagy-Britanniával – kategorikusan kizárta, hogy fegyverekkel segítse az ukránokat. Viszont Lengyelország nem tervezi fegyverek szállítását, de azt nem ellenzik, hogy lengyel cégek üzleti alapon fegyvert adjanak el az ukránoknak.

Hasonló kettősség látható a NATO-nál is. A katonai szövetség főtitkára, Jens Stoltenberg korábban kijelentette: a NATO nem küld fegyvereket, de a tagországok maguk dönthetnek a katonai támogatásról. Ahhoz képest, hogy a francia elnök a minszki megállapodás kudarca esetére már nyílt háborút vizionál,

Az ukránok azzal érvelnek, hogy a szakadárok a legkorszerűbb orosz haditechnikával vannak felszerelve. Mint a BBC-n megjelent cikkben írják, az orosz hadsereg valószínűleg nem egyszerűen támogatja a szakadárokat, hanem olyan fegyvereket is átadnak, amiket hadi körülmények között még nem sikerült tesztelniük.

Oroszország tagadja a nyugati és ukrán vádakat, miszerint csapatokkal és felszereléssel segítené a szakadárokat. Ugyanakkor nem hivatalosan többször a szakadárokhoz közeli források is elismerték, hogy van a DNR területén Oroszországból érkezett nehézfegyverzet, amely nem vett ugyan részt az eddigi harcokban, de szükség esetén bevetésre kész.