Ami most nálatok van, az semmi Oroszországhoz képest
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
- Földrengés veszélyére figyelmeztetnek Fukusima közelében
- A „nácizmus rehabilitálása” miatt kapott letöltendő börtönt egy ember Oroszországban
- Magánzárkába dugták az Iránban letartóztatott európai riporternőt
- Oroszország hatalma visszaszorulóban, Vlagyimir Putyin mindent egy lapra tett fel
- Azbej Tristan: Vannak olyan országok, ahol a karácsony nyilvános megünneplése egyet jelent az életveszéllyel
Honnan jött az ötlet, hogy megemlékezést szervezz Budapesten Borisz Nyemcovért?
Egy orosz aktivista
Anna Vellikok 23 éves, Szentpéterváron, Oroszországban született. MA-hallgató a CEU politikatudományi tanszékén. Kutatási területe a föderalizmus és a választási rendszer. Politikai aktivista.
Órákkal a gyilkosság után láttam csak a híreket, teljesen ledöbbentem és képtelen voltam aludni. Folyamatosan olvastam a Facebookon a barátaim gondolatait, akik ismerték őt, szóval rengeteg a személyes kötődés a történtekhez. És akkor rájöttem, hogy szerveznem kell valamit , ahol az emberek gyászolhatnak és ott hagyhatnak egy szál virágot. De tudtam, ezt nem lenne helyes a nagykövetségnél tenni, ami azt a hatalmi rendszert képviseli, amely a véleményem szerint őt meggyilkolta. És akkor írtam az oroszul beszélő barátaimnak a CEU-n, Kristinának, Tatjánának, Kirillnek, Ivánnak és Ludmillának, hogy ezt meg kell csinálnunk. Másfél órába telt mindent megszervezni.
Nyemcov mennyire volt ismert és népszerű? A Kremlhez közeli véleményformálók azt mondják, egyáltalán nem volt valami fontos figura.
Hogy hány ember támogatta őt valójában, azt meg tudod ítélni, ha megnézed, mennyien mentek el a megemlékező menetekre. A rezsim hozta létre azt a diskurzust, miszerint ő egy marginalizálódott figura volt, és az ellenzék összes vezetőjének ugyanezzel a problémával kell szembenéznie. A szavazók többsége úgy tekint rájuk, mint külföldi ügynökökre, Oroszország ellenségeire és hasonlók. De Nyemcov rendkívüli népszerűségnek örvendett, a ‘90-es évek óta országos politikus volt. Akár az utódjává is válhatott volna Jelcinnek, aki komolyan megfontolta ezt a lehetőséget. Gondolj bele, mennyire más lenne minden, ha őt választja Putyin helyett!
Magyarországon is nemkívánatos személy leszek, ezzel viccelnek a barátaim
Miért a Terror Házára esett a választásod a Nyemcov-megemlékezéshez?
Miután megérkeztem szeptemberben Budapestre, az első hetemen meglátogattam a múzeumot, és lenyűgözött. Azt gondoltam, a múzeum fő üzenete az, hogy nem toleráljuk az elnyomó diktatúrákat és nem támogatjuk az erőszakos módszereket a politikában. És azt gondoltam, szimbolikus lenne odavinni a virágokat. Azt hittem, a múzeum támogatni fogja az ötletet.
Mi történt, amikor megérkeztél a múzeumhoz?
Megkérdeztem egy a múzeumban dolgozó hölgytől, hogy beszélhetnék-e a valakivel vezetésből. Azt mondta, nem, mert hétvége van, de vele igen, ha tud bármiben segíteni. Elmondtam, mit tervezünk: elhelyezzük Nyemcov portréját meg a virágokat, és gyertyákat gyújtunk. Megmutattam neki a kinyomtatott lapokat, rajta a Nyemcovról szóló alapvető információkkal. Elvette, elolvasta, és azt mondta, rendben. Egyébként rendkívül kedves volt. Nagyjából egy órát töltöttünk ott a gyertyagyújtással.
Mikor vetted észre, hogy a portré eltűnt?
Szombat (február 28. - a szerk.) éjjel. De nem csupán a portré tűnt el, hanem a virágok is, ami számomra valószínűleg még mindig a legfájóbb pontja ennek az egész történetnek. Mert azok nem csak az én és a barátaim virágai voltak. Olyan emberek hoztak a saját pénzükön vásárolt virágokat, akiket nem is ismertem. Ők csupán emlékezni szerettek volna Nyemcovra. De az érzéseinknek ezeket a szimbólumait egyszerűen kihajították, bármiféle tisztelet nélkül.
Szóval semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptál arról, mi történt, ki dobta ki a virágokat és a portrét, és miért?
Nem. Másnap a nagykövetség előtti beszédem után visszamentünk. Magammal vittem egy újabb portrét, meg pár gyertyát. A portrét ismét elhelyeztük. Ekkor két pasas kijött a Terror Házából, és megkért, vegyük le a képet a falról. Ezt udvariasan visszautasítottam, és elmondtam, adtak engedélyt rá előző nap. Megkérdezték, kivel beszéltem. Elmondtam az egész történetet, és azt a választ kaptam, hogy az a hölgy erre nem volt felhatalmazva. Össze voltam zavarodva, és nem tudtam, vajon ez a férfi akkor fel van-e hatalmazva rá, hogy az engedélyt megadja vagy megtagadja. Azt ismételgette, hogy a múzeum nem szeretné, ha aktuálpolitikai ügyek jelennének meg a falán. Ezután azt mondtam neki, hogy vegye le a portrét ő, de ez akkor az ő felelőssége lesz. Megkérdeztem, beszélhetek-e az igazgatóval, a válasz az volt, hogy nem. És akkor hozzátette, hogy visszajöhetek majd hétfőn, valaki biztosan lesz a múzeumban. Mondtam, jó, de valószínűleg egy újságíróval térek majd vissza, hogy beszéljünk az igazgatóval arról, mi lett a virágokkal és a képpel. Beleegyezett, felírtam a számát és a nevét.
Így találkoztunk egy hete hétfőn, én voltam az az újságíró. A számon, amit felírtak neked, senki nem jelentkezett. Előtte egész hétvégén mi is hívogattuk őket, hiába. Hétfő reggel megpróbáltam leszervezni egy találkozót a múzeummal, nem tudtak adni senkit, majd visszahívást ígértek, de ez sem történt meg. Aztán ketten elmentünk a múzeumba, ahol nem akartak minket beengedni. Fél óra telefonálgatás után végre elértem a sajtóst, aki közölte, nem tudnak minket fogadni, hétfőn zárva vannak, senki nincs a múzeumban. Közben láttuk, hogy folyamatosan jönnek ki emberek az épületből. Végül elmondta, nem kívánják kommentálni ezt az egész ügyet sem most, sem a jövőben. De még ez sem volt igaz, mert fél órára rá kiposztoltak egy közleményt a Terror Háza Facebook-oldalán.
Ahogyan hozzáálltak az ügyhöz és ahogy kommunikáltak velem, egyszerűen nem volt helyénvaló és átlátható. Vannak kameráik: ha nem ők távolítottak el mindent, miért nem mutatták meg nekem a videót? Csupán meg akartam volna tudni, valaki a múzeumból tette, vagy vandalizmus történt. De egyszerűen megtagadták, hogy beszéljenek velem.
Szerinted miért viselkedtek így?
Azt gondolom, szeretnének semlegesek maradni aktuális politikai kérdésekben. És ezt meg is tudnám érteni, ha ezt megmondják nekem rögtön az első percben.
Miért dönthettek úgy, hogy inkább elbújnak előled?
Valószínűleg a múzeum vezetésének középszintjén határoztak a portré és a virágok eltávolításáról. Ez egy helyben született döntés lehetett. Nem gondolták volna, hogy visszajövök újra és újra, hogy valakit ez érdekelni fog. És akkor egy ponton rájöttek, hibás döntést hoztak, de addigra már késő volt. Viszont nem akartak botrányt, és az volt a stratégiájuk, hogy nem vesznek róla tudomást, hátha az egész majd elmúlik. A hallgatás is egy politikai üzenet.
Gondolod, hogy ennek az egésznek köze lehet Magyarország oroszbarát politikájához?
Valószínűsítem, mivel Orbán nem adott ki közleményt Nyemcovról egészen szombat estéig. A Terror Háza előtti rendezvényünk ez előtt volt. Így talán nem tudták, mit tegyenek. Nem szeretnék belekeveredni a magyar politikába és a magyar pártok ügyeibe. De mint kiderült, ha Oroszországgal kapcsolatos politikai témákkal foglalkozol, annak magyar politikai vonatkozásai is lesznek. Vajon ez azt jelenti, hogy Magyarország ennyire közeli kapcsolatba került Oroszországgal? Én ezt nem mondanám, de ez egy érdekes kérdés a magyaroknak, amin el lehet gondolkodni. A barátaim most azzal viccelődnek, hogy nem csak Oroszországban, hanem Magyarországon is nemkívánatos személy leszek. Nem szép jövő, ugye?
Mit gondolsz, a gyilkosság elriasztja az embereket attól, hogy támogassák az ellenzéket?
Persze, az emberek döbbentek és meg vannak rémülve, ez egy normális reakció. De pont ellenkezőleg van: az ellenzék megerősödött, sokan jutottak arra az elhatározásra, hogy innentől még keményebben kell dolgozniuk.
Te és a barátaid mit gondoltok a gyilkosságról? Ki ölte meg Nyemcovot és miért? Milyen jelentése van a gyilkosság helyszínének, az időzítésének és a körülményeinek?
Van egy másik diskurzus, szintén a kormány találta ki, miszerint az ellenzék áll az egész mögött, hogy így több embert lehessen kivinni az utcára. Borzasztóan megalázó ezt hallanunk. Ez egyszerűen képtelenség.
Három dolog fontos itt: a helyszín, az időzítés és maga az ember, akit megöltek. A helyszín szoros titkosszolgálati kontroll alatt áll, kamerákkal, titkosügynökökkel. Amikor átkelsz azon a hídon, mindig találkozol valakivel, aki épp ott sétál, és aki a helyzetet uralja. Mindig van ott egy rendőrautó is, rendkívül jól őrzik azt a hidat. És az időzítés: a gyilkosság két nappal a nagy ellenzéki menet előtt történt. Egy hatalmas közösségi finanszírozású kampány támogatta a menetet, rengeteg ember vett benne részt és adományozott rá pénzt.
És maga az áldozat. Lehetetlen tagadni, hogy Nyemcovot követték és lehallgatták. Ez nyilvánvaló, mindig ezt csinálják a nagyobb ellenzéki menetek vagy összejövetelek előtt. És ezt bizonyítják Nyemcovnak az internetre kitett, lehallgatott telefonbeszélgetései is. Szóval Putyin hiába próbálja azt a képet kialakítani, hogy Nyemcov nem jelentett fenyegetést a status quóra és nem álltak mögötte tömegek, ez nem igaz.
Ha folyamatosan követték és lehallgatták, ez azt is jelenti (természetesen csak elméletben), hogy a rendőrség igen gyorsan össze tud gyűjteni minden bizonyítékot.
Ez igaz. Mégis azt látjuk, hogy nincs rendes nyomozás. Rendkívül részletes, de irreleváns információkat adnak a nyilvánosságnak arról, milyen volt a fegyver meg a töltények, hogy ezzel is összezavarjanak minket. És közben egymásnak ellentmondó információkat kapunk a kocsi színéről is (amiben az elkövető elmenekült). Szándékosan csinálják. Ha megnézel egy propagandakézikönyvet, ott megtalálod ezeket a technikákat.
Ők Nyemcov gyilkosai?
Egyelőre öt észak-kaukázusi férfit tartoztattak le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy közreműködtek Borisz Nyemcov megölésében. Illetve négyet, mert amikor az ötödik gyanúsítottat is őrizetbe akartak venni, a 30 éves Beszlan Savanov kezében felrobbant egy kézigránát és a férfi belehalt sérüléseibe. Az ellenzék a csecsen szálat nonszensznek tartja, és az is gyakori eset, hogy kiemelt ügyek gyanúsítottjainak elfogása halállal végződik.
Mind tudjuk, hogy semmiféle szabályos nyomozás nem lesz, ahogy Politkovszkaja és mások meggyilkolása után sem volt. Természetesen találhatnak valakit, akire rá lehet kenni a gyilkosságot, például az észak-kaukázusiakra, vagy az ukránokra. Már a csecsen gyanúsítottak letartóztatása előtt tesztelték a közvéleményt ezekkel az irányokkal. De azt a személyt, aki kitervelte az egész bűntényt, nem fogják megtalálni.
Az orosz nagykövetség előtt tartottál egy beszédet. Mi volt a legfőbb üzeneted?
A legfontosabb üzenet a gyűlöletről szólt. Rengeteg gyűlölködés van manapság az orosz társadalomban, amit a rezsim szít. És minden nap ezt közvetítik az elnöki adminisztrációból a hétköznapi orosz állampolgárok otthonaiba. Ez a gyűlölet legitimálja az ellenzékkel szembeni erőszakot. Egy olyan képet festettek, amin az ellenzéki figurák ellenségek, árulók és külföldi ügynökök. Megfosztanak minket az emberi mivoltunktól. Putyin 2012-ben vad majmoknak, bandarlogoknak nevezett minket, és ez már három éve így megy. A beszédemben elmondtam, hogy valószínűleg nem személyesen Putyin adott parancsot a gyilkosságra. De ő hozta létre az erőszaknak és a gyűlöletnek ezt a rendszerét, ami aztán irányíthatatlanná vált. Mert a gyűlöletet nem tudod irányítani.
És van bármi igazság Putyin vádjai mögött?
Nem emlékszem már, ki mondta, hogy Amerika kekszet dobál az ellenzéknek. Ez azt jelenti, hogy mi hajlandóak vagyunk elárulni Oroszországot már pár darab kekszért is. Egy héttel a gyilkosság előtt Moszkvába utaztam, hogy a március 1-i nagy demonstrációra agitáljak. Elmondom neked, hogy a repülőjegyet a saját pénzemből fizettem, abból, amit többnyire éjszakánként fordításokkal kerestem.
Egy civil szervezetnek dolgozol?
Önkéntes vagyok Alekszej Navalnij Korrupcióellenes Küzdelemért Alapítványánál, de a demonstrációt számos más szervezet és párt is támogatta.
Találkoztál már személyesen is Navalnijjal?
Még nem, mert amikor legutóbb Moszkvába mentem, ő még házi őrizetben volt. A munkanapjaimat az alapítvány társadalomkutató részlegénél töltöttem önkéntesként. Közvélemény-kutatásokat végzünk, felhívjuk az embereket telefonon és politikai témákról kérdezzük őket. Az összes közeli barátom vagy ott dolgozik, vagy ott önkénteskedik, vagy pénzzel, illetve eszközökkel támogatja a szervezetet. Úgyhogy mikor azt hallom, hogy millió dollárokat kapunk Amerikától, ez azt jelenti, hogy az összes barátom jól fizetett amerikai ügynök? Ez szimplán nevetséges.
Miért csinálod?
Ez egy jó kérdés. Mint amikor anyukám kérdezi, miért költök egy csomó pénzt arra, hogy Moszkvába utazzak agitálni.
És mit válaszolsz neki?
Azért csinálom, mert ez fontos nekem, és ezt magunknak kell megtennünk. Politológus vagyok és sokat olvasok arról, milyennek kell lennie egy normális államnak, ahol működnek az intézmények. És akkor látom, hogyan megy ez Oroszországban. Az emberek többet érdemelnek, meg kell szabadulniuk ettől a mindenre rátelepedő elittől, ami egy gazdasági válságba, egy háborúba és a gyűlölet rendszerébe vezetett minket. Túlmentek a határon, és ebből elég volt.
Milyen élményeid vannak a magyarországi politikáról?
Több demonstráción is részt vettem már itt. Ott voltam az internetadó elleni tüntetésen és azon is, amelyiket Putyin látogatása elé szervezték. Ez volt az a pillanat, amikor valóban okot adtam az orosz kormánynak, hogy azzal vádoljon, külföldi ügynök vagyok. Mert itt végignéztem, hogyan szerveződnek meg a társadalmi mozgalmak az utcán. És valamennyire megtanultam, hogyan kell ezt csinálni.
Az emberek nem akarják, hogy Magyarország egy Oroszországhoz hasonló autoritárius állammá váljon. A magyarok az Európai Unióban élnek és valahogy megszokták a demokrácia normális intézményi formáit. Magyarország még se nem Oroszország, se nem egy tipikus európai állam. Ezért érdekes itt élni és összemérni ezt az országot a többivel.
Mit szoktál mondani, amikor a magyar barátaid a kormányunkat Putyin rezsimjéhez hasonlítják?
Általában azt, hogy ez semmi ahhoz képest. Bár a magyar kormány megváltoztatta a választási rendszert, hogy megnyerjék a választást és Oroszországban is ez történt, és bár ellenségesek a civil szervezetekkel itt is, de ez csupán egytizede annak, amit az orosz kormány csinál.
Szerinted kirajzolódik Magyarországon egy olyan tendencia, ami az oroszországi út felé mutat?
Navalnij a bíróság előtt
2014-ben Alekszej Navalnijt és testvérét sikkasztás és pénzmosás vádja miatt állították bíróság elé: az ügyészség szerint 32 millió rubel (150 millió forint) kárt okoztak az Yves Rocher kozmetikai cég oroszországi leányvállalatának és egy másik cégnek. A december végén kihirdetett ítélet szerint mindkét Navalnij-fivért 3,5 év börtönre ítélték: Alekszej felfüggesztettet, Oleg letöltendőt kapott. Alekszej Navalnij a napokban szabadult a házi őrizetből.
Orosz ellenzéki körökben és a nyugati médiában a Navalnijék elleni pert az orosz ellenzék megfélemlítésére tett putyini törekvések egyik epizódjának tekintik. A per mögött az EU külügyi szóvivője is politikai szándékot vélt felfedezni.
Orbán Viktor kormánya megpróbálkozik ezzel, de az emberek nem hagyják nekik. Épp most veszítették el az alkotmányozó többségüket, ami jelzi, van törvényes módja annak, hogy a magyarok kifejezzék a rezsimmel szembeni elégedetlenségüket. Mi Oroszországban ezt nem igazán tudjuk. Megnéztem a legfrissebb közvélemény-kutatásokat a Fidesz támogatottságáról, 25 százalék körül van. Ami remek, mert ez egészen úgy néz ki, mint egy demokrácia!
Oroszországban van egy ismert kifejezés, miszerint Putyin 86%-os többségben van. Ez volt a Krím-félsziget annektálása utáni közvéleménykutatás eredménye. Természetesen nem valós eredmény, hiszen egy diktatúrában az emberek elhallgatják az őszinte véleményüket. Félnek kifejezni a rezsimmel szembeni elégedetlenségüket, mert tudják, senki nem hallja meg a szavukat. Ha egy diktatúrában az utcán véletlenszerűen megkérdezel bárkit arról, támogatja-e az elnököt, azt a választ fogod kapni, hogy természetesen, ő a legjobb elnök a világon! Főleg akkor, ha az ellenzékre az ország ellenségeként tekintenek. Persze, hogy nem akarsz te magad is ellenséggé válni!
Mi az a három dolog, amit a legérdekesebbnek találsz a magyarországi politikában?
Érdekelt, hogyan változtatták meg a választási rendszert, mennyire lett aránytalan a választók képviselete, és hogyan jutott hozzá a Fidesz a többségéhez. Érdekes a Jobbik elképesztő támogatottsága is, mert nálunk Oroszországban nem létezik hasonló párt ilyen szélsőjobboldali programmal. És ami igazán meglepett, az az, ahogyan az emberek minderre reagálnak, hogy a társadalmi mozgalmak milyen módon szerveződnek. Ez teljesen más, mint Oroszországban. Itt nem kell hetekig agitálnod, hogy résztvevőket toborozz egy demonstrációra. Elég kirakni valamit a Facebookra, és az emberek el fognak menni.
Oroszországban ezt kemény munkával lehet elérni. Az emberek félnek attól, hogy kimenjenek tüntetni, mert jó esélyük van arra, hogy megverik vagy letartóztatják őket. Számotokra nincs meg ez a lehetőség. Nekünk el kell magyaráznunk az embereknek, miért fontos részt venniük a demonstrációkon, és hogy biztonságban vannak. Navalnij mondta a korrupciós pere utolsó tárgyalásán: azokért az emberekért küzdünk, akik passzívak, és csak bámulják az asztalt. És a harcunk ezekért az összezavarodott emberekért el fogja érni azt a pontot, amikor beismerik maguknak: minden, ami a mi csodálatos országunkban történik, egy végtelen és arcátlan hazugságon alapul.
Mik a terveid a jövőre? Belépsz a pártpolitikába, vagy politikatudósként kutatni és tanítani fogsz?
Nagyon szeretem a politikatudományt, és igazán szeretnék politikai rendszereket elemezni. De egyszerűen nem tudok nem aktivistaként viselkedni, a szüleim és a barátaim poénkodnak is rajtam emiatt. Az aktivista világnézetemet kombinálnám a tanulmányaimból szerzett tudással, hogy így segítsem a mostani orosz állapotok fejlődését. Továbbá meg kell mutatnunk, hogy mi itt az ellenzéki mozgalomban nem vagyunk vad majmok. Ez én vagyok, ezek az én barátaim, mindannyian emberi lények vagyunk, és csupán jobb életet akarunk az orosz embereknek. Úgyhogy fejezzék be, ne gyűlöljenek minket! Van elég belső erőnk, hogy ezt megcsináljuk.
Itt elolvashatja az interjú angol nyelvű verzióját.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
