Skóciában megbosszulta magát, hogy a Munkáspárt a függetlenség ellen volt

David Cameron és a toryk óriási győzelme mellett a választás másik nagy nyertese a Skót Nemzeti Párt (SNP) volt. A pártnak eddig hat képviselője volt, ehhez jön most ötven, ezzel a harmadik legnagyobb erő lesz az új brit alsóházban. 

Érdekesség, hogy nem kaptak sokkal több szavazatot, mint korábban, de a győztes mindent visz elvnek köszönhetően 59-ből 56 körzetben verték a Munkáspártot, úgyhogy a következő ciklusban akár be is betonozhatják magukat a brit parlamentbe. 

Egyszerűen senkik voltak, hej, hej, egyszerűen senkik voltak, hej, hej!

Az 1934-ben két másik párt egyesüléséből alakult SNP sokáig nem tudott meghatározó szereplő lenni a politikában. Már évtizedekkel ezelőtt is az északi-tengeri olajat Skóciának követelve kampányolt, és a függetlenedő országot is főként az olajkutakból befolyó bevételekből finanszírozná, de nem tudott igazán átütő eredményt elérni a választásokon.

1999-ig még minden fontos döntést Londonban hoztak meg, akkor viszont 300 év után újra felállt a skót parlament, ami többek között adóügyekben, az oktatásban, az egészségügyben is kapott jogköröket, a közigazgatás működtetésére pedig több tízmilliárd fontot utalnak át nekik a brit költségvetésből. A szintén skót Tony Blair akkor azt jósolta, hogy ezzel erősítik az egységet, és nem gondolta volna, hogy a függetlenségpártiak annyira megerősödhetnek, hogy egyedül is képesek legyenek kormányt alakítani.

Egyszerűen valakik lettek, hej, hej, egyszerűen valakik lettek, hej, hej!

Nem sikerült azonban elejét venni a skót nacionalizmus további erősödésének: már 2007-ben is az SNP alakíthatott kisebbségi kormányt, de akkor még nem volt elég erejük a referendum kiírásához. Az elszakadás kérdése azonban 2011-ben újra a középpontba került, miután az SNP földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a legutóbbi skót parlamenti választásokon.

Alex Salmond skót miniszterelnök 2012 elején jelentette be hivatalosan is, hogy 2014 szeptemberében népszavazást tartanak a függetlenségről. A kiélezett kampányban felsorakoztak az elszakadáspártiak és az egység hívei, végül pedig 55-45-re a függetlenség ellenzői győztek tavaly szeptemberben. Salmond akkor azt ígérte, hogy az uniópártiak győzelmével a függetlenség kérdése sokáig, egy generáción át biztos nem kerülne újra elő.

Salmond az elbukott népszavazás után lemondott, helyére pedig addigi helyettese, Nicola Sturgeon került. 

Az SNP első női vezetője vérbeli politikus, legalábbis abban az értelemben, hogy hajlandó megcsinálni azt, amit egy politikustól a nép és a média „elvár”. Ha kell, elvegyül a tömegben, szelfizik, kisbabákat vesz ölbe, teljesen hitelesen hozza az egyszerű nép gyermeke szerepet. Előszeretettel hangoztatja, hogy egy bányaterületről származik, és szüleivel egy kocsma felett laktak, ráadásul állami középiskolába járt, ellentétben egy csomó másik politikussal. 

Hiába fájt, végül jól jött nekik a bukott népszavazás

Habár az is benne volt, hogy a párt komoly politikai csapást szenved el, miután mindent feltett egy bukott népszavazásra, valójában a korábbinál is ismertebb és erősebb lett, így pedig sikerült kiszorítania a Munkáspártot a skót országrészből. Szemléletes, hogy az SNP most is közel annyi szavazatot kapott, mint a népszavazáskor (1,5 millió), ami stabil bázis kiépülésére utal.

Sturgeonnak nyolc hónappal ezelőtt a legnagyobb álma tört össze, amikor a skótok az Egyesült Királyságtól való elszakadás ellen szavaztak. Az már egyébként korábban eldőlt, hogy a tradicionálisan munkáspárti Glasgow-ban kegyetlenül meg fogják büntetni a választók a szeptemberben a függetlenség ellen kampányoló munkáspártiakat. A Munkáspárt vezetősége az utóbbi napokban ennek megfelelően már csak a vezetőséget adó körzetekben kampányolt gőzerővel. Skócia legnagyobb városában ugyanis kiemelkedően magas volt az elszakadásra szavazók aránya ősszel, részben ezért is a közvélemény-kutatások nagyjából egyhangúan jósolják azt, hogy az SNP gyakorlatilag az összes skót helyet besöpri majd. 

Az SNP-vezér Sturgeon egyébként többek között azzal kampányolt, hogy elég szavazattal ki tudják zárni Cameront a hatalomból, de formális koalícióra semmiképpen nem léptek volna a Munkáspárttal sem, inkább külső, eseti támogatásban lehetett volna gondolkozni.

A párt fontos kampánytémái közé tartozott a Trident-program elutasítása. A szigetország védelmét szolgáló Trident atom-tengeralattjárók cseréjében egyetért a két nagy párt, de a toryk azzal támadták be Milibandet, hogy beáldozná a flottát a skótok támogatásának megszerzéséért. Az SNP nem akarja, hogy Skóciában állomásozzanak a tengeralattjárók.

A parlamentbe bekerülő skótok között van a veterán Alex Salmond volt skót miniszterelnök, aki korábban már 23 évig volt parlamenti képviselő Londonban, de lemondott, hogy minden erejével a skót parlamentre és a függetlenségi törekvésekre koncentrálhasson. A referendum tavalyi elbukása után lemondott a pártvezetésről, most viszont akár frakcióvezető is lehet belőle a brit alsóházban.

A választás egyik legnagyobb meglepetését viszont a húszéves diáklány, Mhairi Black okozta, akinek sikerült legyőznie a Labour fontos stratégáját és volt árnyék-külügyminiszterét, Douglas Alexandert. Black, aki a legfiatalabb képviselő 1667 óta, egyébként jelezte, hogy a választási győzelem ellenére is leteszi a vizsgáit: mi másból, politikatudományból a Glasgow-i Egyetemen.