Ukrajna lélegeztetőn van, és nem javul

„Ukrajna már nincs” – állapította meg sommásan egy volt külügyes a másik volt külügyessel beszélgetve, majd átsétált, hogy egy harmadik volt külügyessel beszélje meg a reménytelen helyzetet. Mindez azelőtt történt, hogy Deák András, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa előadta volna a maga verzióját az ukrán helyzet rendezési esélyeiről.

Az intézet és a Budapesti Gazdasági Főiskola rendezésében tartott szerda esti „Kis ukrán kaland vagy nagyhatalmi fordulat? – Oroszország új világpolitikai szerepben” című előadástól persze nem volt várható, hogy Deák is bejelenti Ukrajna megszűnését. De a másfél órás beszéd alapján mégis az derült ki, hogy a szomszédos posztszovjet állam tényleg nem nagyon fog létezni, ha a Nyugat nem találja ki, mit is akar kezdeni Ukrajnával.

Konfliktusnak mondott háború

Először is tisztázni kéne, hogy mi folyik Ukrajnában több mint egy éve:  Deák szerint háború van, csak ezt az EU nem mondja ki hivatalosan, mert nem vállalja az azzal járó jogi következményeket. De Ukrajna is csak úgy beszél háborúról, hogy az abból következő jogi lépéseket nem teszi meg. Kijev még csak szankciókat sem vezetett be Oroszországgal szemben, gazdasági érdekei miatt, ami jelzi, mennyire szűk is a mozgástere.

A kelet-ukrajnai szeparatisták katonai támogatását tagadó Moszkva érthetően nem nevezi háborúnak a helyzetet – ahogyan az orosz vétóból adódóan az ENSZ BT sem –, hiszen az az orosz katonai jelenlét elismerése lenne.

Győzelemnek látszik, de...

Moszkva látszólag jó úton halad, hogy elérje, amit akart: megszerezte – orosz terminológiában visszaszerezte – a Krímet, és Washington már a szankciók enyhítéséről beszél, ha Moszkva teljesíti a Kelet-Ukrajnára vonatkozó minszki megállapodást.

A Deák szerint leginkább posztkolonialista háborúhoz hasonlítható orosz akció azonban a legszorosabb szövetségeseket – Belaruszt és Kazahsztánt – is megrémisztette, nem is ismerték el a Krím annexióját. Ezzel a posztszovjet reintegráció esélyeit rontotta Moszkva, ami magas ár a Krímért. Főleg, ha katonailag is élesedik a helyzet.

Deák óvatosan megfogalmazva nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy ha Kijev néhány kritikus ponton segítséget kap az Egyesült Államoktól – mint a már folyamatban lévő mélységi felderítésre vonatkozó kiképzés, és a tüzérségi fejlesztés –, és akkor katonailag is vereséget szenvedhet Moszkva, elvégre hadserege szerződéses állománya nem is olyan nagy, 350 ezer fő. Néhány ezer katona elvesztésével pár éven belül a a szovjet éra afganisztáni kalandjává változhatna a kelet-ukrán akció.

De miért vagyunk meglepve?

„Az orosz külpolitika az elmúlt 25 évben túlélési félelemben létezett és meghúzta a vörös vonalakat.” Ezek a posztszovjet térségben húzódtak, ahová nem akart Moszkva idegen erőt és potenciálisan ellene szerveződő szövetségeket beengedni.

A vörös vonal azonban „olyan, mint az árfolyamsáv vagy a színházi pisztoly: előbb-utóbb tesztelni akarják” – mondta Deák, aki szerint a kelet-ukrajnai helyzet nem valami új dolog kezdete, hanem annak a megvalósítása, amit Putyin már a 2007-es, müncheni konferencián elhíresült beszédében is vallott: ha a Nyugat nem tartja be a játékszabályokat, akkor Oroszország sem fogja. „Az oroszok mondanak valamit, aztán nem hisszük el, amikor megteszik, akkor meg meglepődünk” – összegzett Deák.

Nem stimulál az izoláció

A befektetői bizalom megroppanása és az eddigi beavatkozásra elköltött bő egymilliárd dollár is növeli Moszkva egyre súlyosabb költségeit, nem is beszélve a szankciókról.

Az ezzel beindult orosz gazdasági izoláció hosszú távon is gyengítené Moszkvát, noha a Kreml a belső gazdasági élénkítés lehetőségeként tekint a kényszerhelyzetre.

Ehhez azonban tőke kell, ami nem áll rendelkezésre. Az orosz nemzeti bank tartalékairól nem tudni mennyi a valóban felhasználható összeg és az sem látszik, hogy az állami alapokban lévő pénzt – összesen 130 milliárd dollár – bele számítják-e a tartalékokba. Bár ez sem bármikor mozgósítható összeg teljes egészében.

Deák szerint

Az ukrán társadalom döntő többsége ugyanis nem kíván rossz kompromisszumot kötni Oroszországgal, így nem menne bele abba, hogy Luganszk és Donyeck szakadár megyéi a különleges státusszal együtt vétójogot kapjon Ukrajna nyugati integrációjához, azaz, hogy Ukrajnát hosszú távon a "szürke zónában" tartsa.

És ezt – Deák szerint – Washington sem akarja, noha John Kerry amerikai külügyminiszter keddi találkozója Szocsiban Vlagyimir Putyinnal arra utalt, hogy az Egyesült Államok kész rákényszeríteni Kijevet egy kedvezőtlen kompromisszumra.

Egyelőre azonban nem látszik, mi is lehetne a reális kompromisszum, csak az, hogy Ukrajna működése határán táncol.

Kerry nyilatkozata a szankciók lehetséges enyhítéséről a gyakorlatban nehezen kivitelezhető: egyrészt, mert a korlátozások javát a Krím kapcsán hozták meg, nem pedig Kelet-Ukrajnára hivatkozva, másrészt, mert Moszkva sem láthatja a garanciáit annak, hogy visszalépve Kelet-Ukrajnában valóban enyhülnek a számára érzékeny, pénzügyi, technológiai szankciók.

Utóbbi különösen az olajipart érinti, mind a költséges sarkkörön túli tengeri fúrótórnyok, mind a szovjet érában kiaknázott, de modern eszközökkel még további olajat adó mezők esetében.

Kijevet a csőd majd meggyőzi

Igaz, Ukrajna hiába akarna erővel fellépni Kelet-Ukrajnában, ha nem kap segítséget a gazdasági összeomlás elkerüléséhez, akkor erre képtelen, márpedig a segítség feltétele akár az oroszokkal való megállapodás is lehet.

„Az a 40 milliárd dollár, amit Ukrajna a következő években kaphat az IMF-től, legfeljebb egy menedzselt államcsődhöz elég” – jelentette ki az elemző. A stabilizációhoz a magánhitelezőkkel is meg kellene állapodni, de ebben Kijev rosszul áll. Deák szerint néhány héten belül kontrollálatlan államcsőd is jöhet, ami mindenki számára tragédia lenne.

Nehéz bármit jósolni Ukrajnát illetően, rendkívül sok a bizonytalansági tényező. Az is benne van a pakliban, hogy a nyáron kiújul a konfliktus keleten – mondta a Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa, megjegyezve, hogy ez az EU-s szankciók meghosszabbítása esetén is megtörténhet, amiről július végén dönt a 28 tagállam Brüsszelben.

Megfagyunk, ha Ukrajna becsődöl?

„Nem tud úgy csődbe menni Ukrajna, hogy a gázszámlákat közben fizesse.” Deák szerint biztos, hogy ebben az esetben Ukrajna egyszerűen lenyúlná a tranzitgáz egy részét, amit az oroszok a gázcsapok elzárásával akadályoznának meg. A Naftogaz Ukraini hiánya tavaly nagyobb volt, mint az ukrán költségvetési deficit. Ez nem meglepő annak ismeretében, hogy az ukránok orosz gázszámlája az ország GDP-jének 7-8 százalékát is elviszi. (Magyarországé 2,4 százalék.)

A helyzet azonban Magyarország és az EU egésze számára is jobb, mint 2009-ben. Most sokkal több a tárolókban lévő tartalék, a 10 évvel ezelőtti 13 milliárdhoz képest 7,5 milliárd köbméterre esett az ország éves gázfogyaztása – 2 milliárd ebből hazai termelés – ráadásul létezik az Északi Áramlat is, így Ukrajna lekapcsolása az orosz export jóval kisebb hányadát érintené, mint öt évvel ezelőtt.

Igaz, az akkor két hétig tartó gázháború ezúttal sokkal tovább tartana.

Csak hitegettük Kijevet

Az ukrán politikai elit felelőssége, hogy az EU és Oroszország versenyeztetésével próbált túlélni az elmúlt 24 év nagy részében. „Hosszú távon amortizálta az országot, hogy arra épített, valahonnan leesik néhány milliárd dollár, hol az oroszoktól, hol Brüsszeltől” – még ha mindeddig valamennyi végül tényleg le is esett. Kijevnek mindenképp el kellett volna kerülnie, hogy választania kelljen Brüsszel és Moszkva között.

Deák szerint azonban az EU felelőssége is, hogy Ukrajna jelenlegi helyzetébe került, mert nem volt érdemi forgatókönyv arra, hogyan kellene integrálni a keleti partnereket.

A 2004-ben még határozottabbnak tűnő integrációs szándék mára elolvadt. Ez már a 2008-as bukaresti csúcson látszott, amikor a NATO végül sem Ukrajnának, sem Grúziának nem adta át a meghívót a szervezetbe és nincs esély az EU-tagság hosszú tárgyalási folyamatának elindítására sem.

Amit Brüsszel felkínált – és amit Viktor Janukovics visszadobott, apropót adva mostani helyzetig elvezető tiltakozó tüntetésekre és az ellenzék vitatható hatalomátvételére – az a szabadkereskedelmi társulás lehetősége volt. Ezt azonban nem csak Janukovics nem vállalta, de a hatalomra jutott nyugatbarát ellenzék sem.

Az EU végül egyoldalú vámkedvezményeket kínált fel, és egyelőre Moszkva sem lehetetlenítette el a felé irányuló ukrán exportot, például a teljesen FÁK-piacra termelő ukrán gépipar kivitelét. „E tekintetben Ukrajna számára a helyzet optimális, kár, hogy ezt háborún keresztül értük el” – mondta Deák, megjegyezve, hogy az EU egyoldalú vámkedvezménye hosszú távon is megmaradhat „ha az EU-nak valóban fontos ez a régió”.