Feladta a leckét az Iszlám Állam

Hiába ünnepelte az iraki vezetés április elején még Szaddám Huszein szülővárosának, Tikritnek a visszafoglalását, azóta nemhogy a szunniták legfontosabb városa, Moszul irányába nem tudtak nagyszabású offenzívát indítani, de egy év óta legnagyobb vereségüket elszenvedve elvesztették a legnagyobb tartomány, Anbár központját, Ramádit. Az Iszlám Állam (IS) Szíriában is előre tudott nyomulni, ezúttal Palmüra romvárosát pusztíthatja el.

Már lassan tíz hónapja tartanak a légi csapások Irakban és Szíriában, de eddig csak azt sikerült elérni, hogy egyes területeket visszafoglaltak ugyan az IS-től, közben viszont elveszítettek másokat, és megölték a szervezet több vezetőjét, de megtörniük nem sikerült a továbbra is sok külföldi harcost vonzó Iszlám Államot. Irakban is inog Barack Obama amerikai elnök stratégiája, de Szíriában végképp nem látszik, milyen szárazföldi erőkkel indulhatnának meg az Iszlám Állam ellen a néhány felkelő csoport és a helyi kurdok mellett – márpedig a bombázások hatékonysága egy ponton túl kimerül.

Palmürával elfoglalták az ország felét

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) emigráns ellenzéki szervezet számolt arról, hogy az Iszlám Állam elfoglalta Tadmurt és a mellette található ókori Palmüra romvárost. Egész Tadmur az IS ellenőrzése alá került, beleértve a katonai légitámaszpontot, a börtönt és a hírszerzés helyi központját. (A tadmuri börtönben szíriai politikai foglyokat is őriztek, bár egy homszi aktivista szerint fogvatartottak ezreit szállították át egy Damaszkusz-közeli börtönbe.) 

Palmüra elfoglalása Szíriában ugyanúgy kérdéseket vet fel az Egyesült Államok fellépésével kapcsolatban, mint korábban az iraki Ramádié – emlékeztet  a New York Times. A terrorszervezet két sikere rámutat: nem mért rájuk visszafordíthatatlan csapást Tikrit elvesztése – akkor, kevesebb mint két hónapja úgy tűnt, akár végleg elveszíthetik Irakot.

A Reuters egyenesen arról ír, hogy

Az al-Kaidából kinőtt szunnita terrorszervezet sikerei kétségbe vonják Amerika törekvését, hogy szinte kizárólag légi csapásokkal legyőzzék az Iszlám Államot.

Tadmurt az Iszlám Állam múlt héten vette ostrom alá, a hét végén pedig a térségben két fontos földgázmezőt is elfoglalt, így már majdnem az összes földgáz- és kőolajmezőt birtokolják Szíriában. A település a fővárost, Damaszkuszt az Iszlám Állam egyik fellegvárának számító Deir-ez-Zórral összekötő úton fekszik, ezért stratégiai fontosságú a dzsihadisták számára.

Tadmur elfoglalásával az OSDH szerint az Iszlám Állam már Szíria területének több mint felét elfoglalta, bár fontos tudni, területük nagy része a ritkán lakott északi és keleti részeken van, az ország stratégiailag legfontosabb területei, például Damaszkusz, az ország nyugati felén találhatók. Tadmur az első olyan népesebb szíriai város, amelyet a dzsihadisták közvetlenül a kormányerőktől vagy a velük szövetséges fegyveres csoportoktól hódítottak el.

Támogassuk Aszadot?

Amerikának Palmüra feladta a leckét: egész idáig olyan helyeket sújtottak légi csapásokkal, amik messze estek a szíriai kormány területeitől. Palmüra környékén azonban a légi csapások Bassár el-Aszad elnök megsegítésének tűnhetnek, amit Barack Obama igyekszik elkerülni.

Nem sokkal a kormányerők kivonulása után légi csapásokról számoltak be a helyi lakosok, írja a New York Times. Talal Barazi, Homsz kormányzója szerint Palmürának 65 ezer lakója van, melyből az elmúlt pár napban 1300-an menekültek el.

„Elképesztő paradoxon, hogy arra kell kérnünk a nemzetközi közösséget, hogy támogassa az Aszad-rezsimet a város védelmében” – írta Amr Al-Azm Aszad-ellenes régészeti szakértő a Facebookon. A város egy része korábban lázadók kezén volt, de most már Aszadot kell támogatnia annak, aki az IS-től visszafoglalná a várost. „Nagyon frusztráló a helyzet: vagy Aszad, vagy egy még borzalmasabb fenyegetés” – tette hozzá Amr Al-Azm Aszad.

„Nagy a tét. A régészeti lelőhelyek, múzeumok rombolása és fosztogatása minden korábbinál nagyobb mértéket ölt. A kulturális örökség megsemmisítése, a kulturális tisztogatás a háborús taktika része, hogy azzal félemlítsék meg a lakosságot, abból pénzeljék bűnös tevékenységüket, és elterjesszék a gyűlöletet” – mondta az UNESCO főigazgatója az IS kulturális rombolásáról. Háborús bűnként el kell ítélni a közel-keleti régészeti emlékek lerombolását és kifosztását, mondta Irina Bokova azután, hogy az IS Irakban régészeti műemlékeket tett tönkre, Egyiptomban, Líbiában és Szíriában pedig régiségeket csempészett.

Hatalmas csapást szenvedtek el

Hónapokig úgy tűnt, hogy sikerül előrelépni az Iszlám Állam elleni küzdelemben Irakban. Áprilisban Hajder al-Abádi miniszterelnök azt mondta, megnyerték a pszichológiai csatát, miután nagy nehezen sikerült visszafoglalniuk Tikritet, Szaddám Huszein szülővárosát. Miközben azonban már úgy tűnhetett, hogy ez csak a főpróba volt a másfél milliós Moszul előtt, a szintén szunniták lakta Anbar tartományban nemcsak ellenoffenzívát nem tudtak indítani, hanem nagy csapást szenvedtek el az iraki kormányerők.

Ramádiért már régóta harcoltak, ez volt az a bástya, ami megmaradt az iraki kormányerőknek az IS által szinte teljesen elfoglalt Anbár tartományban. Múlt hét végén azonban ez is elesett, ráadásul nem is akárhogyan: ahogy tavaly júniusban, az Iszlám Állam első előrenyomulásakor Moszulnál, az iraki katonák most is az amerikaiaktól kapott fegyvereiket és járműveiket hátrahagyva menekültek el. Az Iszlám Állam így megint alig néhány kilométerre van Baidzsiben a legfontosabb olajfinomítótól, és attól az erőműtől, ami Bagdadot is ellátja energiával.

Néhány nap alatt több mint 40 ezren menekültek el a 200 ezres Ramádiból, ami 110 km-re van Bagdadtól. A főváros közelébe érve sokaknak napokig kellett várakozniuk, mert az iraki vezetés attól tartott, hogy az IS beszivároghatott a menekültek közé. Az AP-nek Ramádiban maradt lakosok azt mondták, hogy az IS harcosai hangosbeszélőkkel járják körbe a várost, és arra szólítják fel az ott élőket, hogy ne féljenek, és ne meneküljenek el.

A hadsereg morálja a mélyben

„Az iraki erők újraszervezik magukat, és várhatóan a közeli jövőben visszafoglalják a várost" – mondta Pat Ryder ezredes, az amerikai hadsereg egyik szóvivője. Az Egyesült Államok azt is bejelentette, hogy ezer páncéltörő rakétát küld az iraki kormánynak, hogy segítsen az autóbombák elleni küzdelemben. Az iraki hadsereg újraszervezése és Ramádi ostroma azonban korántsem lesz könnyű.

A Szaddám Huszein alatt még Kuvaitot egymillió katonával megszálló iraki hadsereg teljesen leamortizálódott az elmúlt években. Papíron még 2009-ben is 210 ezer fős volt, de azóta már kiderült, hogy 50 ezren fantomkatonák voltak, úgy kaptak fizetést, hogy valódi szolgálatot egyáltalán nem láttak el. A hadsereg most 48 ezer katonából áll, a hivatásos állomány felduzzasztása visszafogott becslések szerint is évekbe telhet majd.

A Washington Post szerint az iraki hadsereget átjárja a korrupció, a felszerelések hiányosak, a morál pedig elég lassan kúszik csak felfelé. A parancsnokok és a közkatonák a legkisebb veszély esetén menekülőre foghatják, mivel a főként síita katonák rettentően tartanak a szunnita Iszlám Államtól, ami nem ejt foglyokat, helyette brutális kivégzésekkel számol le a szemében eretnek másik iszlám irányzattal. Tikrit elfoglalásakor tavaly az IS 1500 kadétot mészárolt le a közeli Camp Speichernél. Többek között ez az oka annak, hogy csak többszörös túlerő esetén tudnak biztosan visszafoglalni egy területet az IS-től.

A szunniták nélkül nem megy

Ramádinál ugyan ott van közel háromezer síita milicista is, azonban ez külön problémát jelenthet. A Guardian szerint egyelőre nem igazán látszik, milyen előrelépést sikerült tennie Hajder al-Abádi miniszterelnök kormányának, hogy jobban bevonja a kormányzásba az elmúlt években kiszorított szunnitákat. A síita–szunnita ellentét az Iszlám Állam előretörésének egyik alapja volt Irakban, és megfelelő biztosítékok nélkül a szunniták nem feltétlenül fogadnák felhőtlen örömmel az IS-t éppen kiszorító iraki hadsereget, és a mellettük érkező síita milíciákat, amik kiképzésében és felfegyverzésében Irán Forradalmi Gárdája is segített.

Anbar 13 szunnita törzsének vezetői már Ramádi eleste előtt megmondták: nincs mit tenni, az Iszlám Állam el fogja foglalni a várost. Sok szunnita azért csatlakozott az Iszlám Államhoz, mert elárulva érezte magát: Irak síita vezetésű hadserege síita milíciákra támaszkodott ahelyett, hogy a szunnitákat integrálta volna. Amikor a szunnita törzsek vezetője, Tarik Alabdullah al-Halbusi Bagdadba ment tárgyalni, a „szunnita ébredés” mintájára képzelte el az együttműködést: az amerikaiak és az iraki kormány által támogatott szunniták maguk léphetnek fel az Iszlám Állam ellen, ahogy korábban az iraki al-Kaida ellen tették, írja az Economist.

Az Egyesült Államok és Irak szunnita szomszédai is arra próbálták rávenni, hogy fegyverezze fel a szunnita törzseket, de ez egyelőre nem ért el átfogó eredményt. A síita vezetés azonban most attól tart, hogy a szunnitáknak adott fegyverek az Iszlám Államnál köthetnek ki, ezért nem volt hajlandó megfelelően felfegyverezni a szunnita törzseket. Az is szerepet játszhat a vonakodásban, hogy később a síita többségű kormány ellen fordulhatnának, írja a Business Insider. Viszont az is problémát jelent, hogy ha a síita milíciákat túlságosan lekötik más városoknál, akkor meggyengítik Bagdad védelmét is, amiben fontos szerepet játszanak.

Obama törheti a fejét

Ramádi egyébként sok amerikai szemében szimbolikus fontossággal bír, mivel 2006-2007-ben nehezen tudták csak elfoglalni a várost. Ramádi eleste után több amerikai tisztviselő is elismerte, hogy nagyon szigorúan felül kell vizsgálniuk az iraki stratégiájukat. A tisztviselők ugyanakkor hangsúlyozták, hogy teljes felülvizsgálatot nem terveznek, például arról sincs szó, hogy amerikai katonák bevetését terveznék az IS elleni harcban. A Wall Street Journal szerint Obama az eddiginél keményebben akarja erőltetni, hogy kiképezzék és felszereljék a szunnitákat az IS ellen, erről már kedden egyeztetett is a nemzetbiztonsági tanácsadóival.

Főként a republikánusok, de demokraták is támadták Obama eddigi lépéseit. „Itt az ideje, hogy előálljon egy igazi, átívelő stratégiával, hogy legyőzze a terrorista veszélyt" – mondta John Boehner házelnök. Ugyanakkor fontos demokraták is arról beszéltek, hogy Ramádi elvesztése nagyon komoly visszaesést jelent, és meg kellene szólalniuk a vészcsengőknek Washingtonban. John McCain republikánus szenátor és 2008-as elnökjelölt pedig többek között azzal vádolta Obamát, hogy Ramádi azért esett el, mert nem próbálta meg elérni, hogy az eredetileg tervezett kivonulással ellentétben jelentősebb amerikai erő maradjon Irakban. A bírálók szerint a Fehér Ház által előszeretettel hangoztatott koalíció sem éppen példaértékű, mivel a több, mint 50 országból alig néhány szállt be tevékenyen az Egyesült Államok mellé a légi csapásokba.

Josh Earnest, a Fehér Ház sajtófőnöke azt mondta még kedden is, hogy Obama stratégiája összességében sikeres volt. Szerinte az az elejétől látszott, hogy nincsenek gyors megoldások, de fontos előrelépést sikerült elérni. Szerdán aztán amerikai katonai vezetők is arról beszéltek, hogy légi csapásokkal és katonai felszerelésekkel támogatják majd az iraki hadsereget a város visszavételében.

Putyin is a láthatáron

A végére pedig egy új vetületet ad az eddigi konfliktusnak, hogy Hajder al-Abádi iraki miniszterelnök szerdán Oroszországba repült, és csütörtökön a katonai együttműködés szorosabbra fűzéséről tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akinek elszigeteltségét már az Egyesült Államok is elkezdte enyhíteni John Kerry külügyminiszter moszkvai látogatásával.

Szergej Lavrov külügyminiszter az iraki kormányfő és Putyin találkozója után a haditechnikai együttműködés fontosságát emelte ki. „Mi, eltérően sok más államtól, készek vagyunk külön feltételek nélkül fegyvert szállítani Irakba, mert úgy véljük, hogy Irak, Egyiptom és Szíria a terrorizmus elleni harc első vonalában vannak" – mondta az orosz külügyminiszter, aki szerint Moszkva igyekszik Bagdad „minden lehetséges kérését maximálisan teljesíteni" az arab ország védelmi erejének növeléséhez. Az iraki kormányfő is elsősorban a terrorizmus elleni harc miatt szükséges együttműködés erősítéséről szólt.

Lavrov és Hajder nyilatkozataival ellentétben Vlagyimir Putyin főként a gazdasági kapcsolatok élénkítéséről beszélt. Az orosz elnök szerint már most több milliárd dolláros beruházással vannak jelen orosz cégek Irakban, és még továbbiak készek megjelenni vagy visszatérni. A Ria Novosztyi jelentése szerint jelenleg csak a legnagyobb magántulajdonban lévő orosz olajtársaság, a Lukoil és az állami Gazprom Nyefty dolgozik Irakban. Az előbbi 5,3, utóbbi 2,7 milliárd dollárt invesztált a koncesszióba kapott olajmezőkön.