Reszkess, Európa, eltöröljük a történelmeteket!

Tanúsítom, hogy nincs más isten az egyetlen igaz istenen kívül, tanúsítom, hogy Mohamed Allah küldötte.

– ezzel az imával kezdődik az az útikönyv, melyben Abu Rumaysah (eredetileg egyébként hindu) brit dzsihádista győzködi a hanyatló Nyugaton rekedt hittársait, hogy mekkora buli az Iszlám Államban élni. Könyve, a 46 oldalas „Rövid Iszlám Állam-kalauz” (A Brief Guide to the islamic State) pdf-ben jelent meg az interneten, ahol azóta is kering, fő üzenete: 

Abu Rumaysah tavaly szeptemberben szökött meg az Egyesült Királyságból, ahol rendszeresen szerepelt a médiában – terrorizmus támogatása miatt óvadék fejében volt éppen szabadlábon, kiutazási tilalmát megszegve szökött el az országból. „A könyvben kifejtett minden vélemény az enyém, és minden sorát az iszlám jog igaz árnyékában, a kalifátusban írtam. Nem arról szól, hogyan kell terrorcselekményeket elkövetni, vagy az Iszlám Államba szökni – egyszerűen bemutatok eseményeket az Iszlám Állam kormányzásának első évéből” – írja művéről, melyben a Lonely Planetet majmolva külön fejezetet szentel többek közt az ételeknek, időjárásnak, közlekedésnek, oktatásnak. Kalandra fel!

Étkezés

Aki azt hitte, száraz kenyéren és fertőzött vízen kell majd élnie, felejtse el: lesz kebab, falafel, shawarma, tea, kávé („ne félj hátrahagyni a helyi Costa Coffeet: a legjobb latték és cappuccinók a kalifátusban kaphatók”), sőt gyümölcskoktélok: „nyáron nagyon népszerűek, és kevesebbe kerülnek, mint egy dollár; használd a fantáziád, hogy elkészítsd a kedvenc keveréked – akár tej, cukor vagy jég hozzáadásával is kényeztetheted magad!”

Snickers, Kit Kat, Bounty, Twix, Kinder Surprise, Cadburys – igen, van itt minden

– ígéri a könyv, hozzátéve, hogy a jégkrém „vattaszerű és bársonyos”, és még az olajbogyók is „jobbak bárminél, mint ami a hely Walmartban vagy Tescóban kapható”.

Oktatás

Egyre több intézményben lehet arabot és matematikát tanulni (Rakkában még orvosképzés is van), ráadásul elkülönítve folyik az oktatás, „nincsenek homoszexualitást, evolúciót, zenét, drámát, más vallásokat propagáló órák és más szemét, mint a nem muszlim iskolákban”.

Az emberek

„Aki azt hitte, London vagy New York kozmopolita hely, csak várja, amíg meglátja az Iszlám Államot, amiről lesüt a sokszínűség. Az ott töltött rövid időm alatt az élet minden szegletéből találkoztam emberekkel, ami azt bizonyítja, hogy a kalifátus húzóereje milyen szívós. Az ország mágnesként vonzza a tehetségeket – tudósokat, bírókat, prédikátorokat, katonákat, orvosokat, elemzőket, közgazdászokat” – sorolja a könyv, majd elárulja a békés multikulti receptjét: „Nem azért nem lesz itt a baltimore-ihoz hasonló zavargás, mert a hatóságok vasököllel tennének rendet, hanem mert nem mosódik össze a jó és a rossz.″

Az embereket nem vezetik álszent módon félre azzal, hogy a minden kultúra megfér a többi mellett, hogy aztán a valóságban kiderüljön, hogy szakad szét ez a hiedelem. Mindenkit az igaz törvény, azaz az iszlám alapján ítélnek meg, és a multikulturalizmus veszélyeit már csírájában elfojtják.

(Baltimore-i zavargás: áprilisban a rendőrökkel való összecsapásba torkollt Baltimore-ban annak a 25 éves fekete férfinak a temetése, aki a rendőri őrizetben elszenvedett gerincsérülésébe halt bele – a szerk.)

Itt tér ki a szerző arra az Amerikában és Európában is gyakran hangoztatott kritikára, hogy a légi csapásoknak, dróntámadásoknak rengeteg ártatlan áldozatuk van – az Indexnek például az utolsó nürnbergi ügyész, nemzetközi jogászszaktekintély Ben Ferencz beszélt arról, hogy a drónprogrammal, civilek halálakor „száz meg száz ellenséget szerez Amerika, akik mindenáron meg akarják támadni az országot és mindenki mást, aki felelős a támadásért”. 

Időjárás

„Nyilván nagyban függ a konkrét helytől, de általában véve a kalifátus kellemes mediterrán klímája vetekszik egy előkelő üdülőhelyével” – vallja a szerző, belátva, hogy „amikor meleg van, nagyon meleg van, de az sem különbözik sokban a hőhullámoktól, amit biztos megtapasztalt már egyszer-kétszer az olvasó”. Külön pozitívum, hogy a meleg ellenére „biztosítják, hogy a férfiak és nők megfelelően elfedjék magukat, ami különösen azoknak nagy áldás, akik Dar ul Kufrban (nem iszlám törvényű helyen) nőttek fel”. Az észak-szíriai keményebb hidegekben pedig nemcsak a hó látványa a jó, hanem a hősugárzó is, amit a kalifátus ad.

Közlekedés

„A kalifátus egy egyre nagyobb királyság, ezért jó közlekedésre van szüksége. Az Iszlám Állam lakójaként nemcsak Rakka vagy Fallúdzsa lakója az ember, hanem egy nemzetek feletti birodalomé, ami nem hajlandó ember alkotta határokkal korlátozni a polgárok identitását.” A tömegközlekedést jelentő buszok és taxik mellett „jó alternatíva a magántulajdon is, a legnépszerűbb autó a dél-koreai Kia és Hyundai – népszerűek a kínai motorok is, főleg, ha kis költségvetéssel utazik valaki”. Ennél már csak a jövőre tett ígéretek rózsásabbak: lesznek „vonatok, hajók, repülők, de minden terítéken van: zeppelinek, légpárnás hajók, ultrakönnyű repülők, villamosok”.

Ez egyébként a fejezet második felében derül ki, előtte egy beszélgetést idéz a szerző, amiben azt tárgyalta ki egy 18-19 éves palesztinai fiúval, hogy ha Allah úgy akarja, Burmát, a Közép-Afrikai Köztársaságot, Kínát és az egész világot meghódítják hamarosan.

Technológia

„Mindennapi tárgyaink közül rengeteget hadi célra fejlesztettek ki, a számítógéptől kezdve a mikrosütőn át a GPS-ig – amíg tehát a kalifátus vívja a szent háborút, a feltalálók kreativitása beözönlik, és merész előrelépésekhez vezet” – ígéri a szerző, miután kifejti, hogy az Iszlám Államnak máris a legmodernebb eszközök állnak a rendelkezésére a harctéren és azon túl. „A mobilhálózatok még készülőben, de a Skype, Kik, WhatsApp vagy Telegram jó alternatívák.”

Gyerekes írásmű

Charlie Winter, a szélsőségeseket kutató Quilliam szervezet munkatársa az Independentnek azt mondta, a könyv valószínűleg nem az Iszlám Állam médiaterméke, inkább „saját agyszülemény, ami nem a hivatalos ISIS-vonal része, inkább csak gyerekes írásmű”. Winter szerint „világos, hogy a könyv a tömegeket próbálja arról győzködni, hogy járható út az Iszlám Államban élni, de propagandaértéke nagyon gyenge”.

Összességében a könyv fő érve, hogy a kalifátus olyan buli, amibe most érdemes beszállni, mert aki a jó oldalon száll be a harcba, a végső győzelem hőse lesz: „A kalifátus polgáraként a felszabadítás és változás szimbóluma leszel. Szeretetet, támogatást kapsz, mert te magad vagy a bizonyíték, hogy a zsarnokságnak hatalmas ellensége támad.”

A jövőre nézve nagy eredményeket várhatunk. Egy vérmes összecsapás alapjait tettük le, melyből végül a muszlimok kerülnek ki győztesként.

Amerika, London, Párizs

Egész a könyv végéig kell várni a végső tanulságra:

• A múlt században Amerika és cionista gazdái hihetetlen sikerrel használták ki az emberiség sóvárgásait, és hajtották őket rabszolgasorba e világi vágyaik révén.
• Ezáltal rengeteg rajongót szereztek, akik szeretik az amerikai kultúrát, annak összes csapdájával: olyan embereket teremtettek, akik kényelemre és luxusra vágynak.
• Az Iszlám Állam ennek szöges ellentéte: a viszontagságokat, áldozatokat adta el sikeresen, a dzsihád és az államépítés részeként.
• Nem a legkönnyebb árukapcsolás, de „ha egy hétköznapi muszlim belegondol, hogy örömet szerezhet Allahnak, és az örök mennyországba juthat, gyorsan rájön, hogy megéri az áldozatot″.
• Ráadásul hiába csak a túlvilági jólét elvileg a jutalom, a napnál világosabb, hogy végül az e világi kincseket is elnyeri az Iszlám Állam.

Amikor megszálljuk London, Párizs és Washington utcáit (Damaszkusz és Bagdad, azaz az előételek után), még keserűbb lesz a vereség íze: nemcsak kiontjuk a véretek, de leromboljuk a szobraitokat, eltöröljük a történelmeteket, és ami a legfájdalmasabb: megtérítjük a gyerekeiteket, akik a mi nevünket viselik majd, és elátkozzák ősapáikat!