Beülhetnek az oroszok a trójai falóba?

Nagy a versenyfutás Görögországért. Miközben Alekszisz Ciprasz az utolsó utáni javaslatával állt elő Brüsszelben az ország adósságának átütemezésére – az EU vasárnapig adott határidőt a megállapodásra –, addig Athén Moszkvánál is tapogatózott hitellehetőségeket keresve. A kapcsolat kölcsönösen hasznos lehetne: Moszkva az olcsó hitelért cserébe bízhatna abban, hogy az EU Oroszországgal szembeni, július 31-én lejáró szankcióinak megújítását Görögország megvétózná.

Kérdés, mennyire reális ez az elvárás Moszkva részéről, de az is, tudna-e valójában annyi hitelt adni a válság előtt megszokott többlet helyett ma már deficittel tervezett költségvetés, amennyi valóban segítene Görögországon, annyira, hogy az ezért kész legyen szembe menni Brüsszellel.

A gázfegyver itt nem működik

Ciprasznak januári megválasztása után első dolga volt, hogy találkozott az athéni orosz nagykövettel. Április elején Moszkvában az orosz elnök is fogadta, tíz nappal később már a Gazprom elnöke tárgyalt Athénban. A felfokozott várakozások ellenére Alekszej Miller azonban üres kézzel tért vissza, pedig értesülések szerint

Formálisan a pénz egy részéből épült volna meg a Déli Áramlat gázvezeték helyett kitalált Török Folyosó görög szakasza. A pénz másik része pedig a szakaszon áthaladó gáz első egy-két évre fizetendő tranzitdíja lett volna. Igazából nem tudni, milyen feltételekkel adta volna Moszkva a pénzt és azt sem, kin bukott meg valójában a megállapodás.

Oroszország legfontosabb bevétele a földgázexportból származik, ám a tavaly 146 milliárd köbméteres, főként Németországba és az EU keleti részébe irányuló – Magyarországra 5,3 milliárd köbméteres – szállításainak csekély részét adja csak Görögország. Olyannyira, hogy amikor még reálisnak tűnt a Déli Áramlat megépítése, Moszkva elsőként a Görögországon át Dél-Olaszországba futó elágazás tervét dobta, túl kicsinek találva a piacot az elágazás megépítésének költségeihez képest.

Görögország energiaigényének csupán 12 százalékát állja földgázból – ez 2015 első felében 1,3 milliárd köbméter volt, ebből 0,6 milliárdot Oroszországból szerzett be. Tavaly ugyanekkora idő alatt az orosz forrásból 0,9 milliárd jött be, egész évben pedig 1,7 milliárd. A Törökországon át érkező azeri gáz importja csak 11 százalékkal csökkent, igaz eleve alacsony, 283 millió köbméteres bázisról.

Moszkva tehát nem nagyon tud segíteni Görögországon azzal, ha árengedményt adna a földgázból. Ezért jöhetett szóba az elsőre nagyobb pénzzel kecsegtető Török Folyosóba való bevonás ötlete. A projekt egyébként a törökök miatt is kérdéses, ezért is furcsa, ha Moszkva valóban erre alapozva adott volna ennyi pénzt Görögországnak.

Ha nem gáz, akkor vasút

De a találgatások a sikertelen tárgyalások után is fennmaradtak: májusban az orosz pénzügyminiszter helyettese, Szergej Sztorcsak tett javaslatot Ciprasznak arra, hogy lépjen be a Brazíliát, Dél-Afrikát, Indiát, Kínát, Oroszországot tömörítő BRICKS által létrehozandó fejlesztési bankba, amely jövő áprilisban kezdené meg működését. Az alternatív IMF tervével induló bankhoz kötődő tagságot a baloldali Sziriza kormánypárt örömmel fogadta, de úgy tűnik, ez Görögország és a BRICKS részéről is inkább egy Brüsszel előtti pávatánc volt csupán. 

A BRICKS eheti Oroszországi találkozóján az orosz delegáció vezetője már úgy nyilatkozott, hogy Görögország akkor csatlakozhat, ha dinamikusan növekvő lesz gazdasága. Egyébként is, a tagságról Oroszország nem dönthet, hiszen a 100 milliárd dollárig feltőkésítendő bankba 41 milliárddal Kína száll be, Oroszország Indiával és Kínával együtt 18-18 milliárdot ad, Dél-Afrika ötmilliárdot.

Az orosz kapcsolat erősítésének lehetősége azonban fennmaradt, legalábbis Ciprasz igyekezett megőrizni ennek látszatát: a múlt vasárnapi görög népszavazás után hétfőn már ismét telefonon beszélt Putyinnal. A görög kormányfő hívásáról nem derültek ki részletek, az orosz elnök csak annyit mondott, támogatják a görög népet, és bíznak abban, hogy megfelelő megoldás születik a görög adósságválságra, emellett megtárgyalták a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. A külvilág tovább találgatott, hogy szó volt-e kedvezményes hitelről.

Az orosz gazdaságfejlesztési miniszter természetesen cáfolt. Alekszej Uljukajev keddi nyilatkozata szerint Athén nem kért pénzügyi segítséget, így ezt a lehetőséget nem is vizsgálta az orosz fél. Azt azonban a miniszter elismerte, hogy üzleti együttműködésről szó volt: infrastrukturális fejlesztésekben való részvételről és kereskedelmi hitelről is.

Az egyik ilyen lehetőség a privatizáció előtt álló thesszaloniki kikötő, a TrainOSE állami vasúttársaság – amely 2008-ban lett leválasztva a a vasúti vágányokat birtokló OSE-ról –, és a vasúti társasághoz kötődő Rosco szerelvényjavító cég megvásárlása.

A kikötő ára a tenderen 100 millió euróról indul, a két cégé 30 és 10 millióról. Az orosz vasúti társaságot (RZSD) mindhárom egyszerre érdekli. (A tétel egyébként nem túl nagy, Görögország 2020-ig 24 milliárd euróért privatizálna.)

EU helyett Eurázsia

„Görögország nem fejlődhet az EU-n belül“, amely elsorvasztja a görög ipart – vélte cikkében Mihail Gyeljagin. A kormányfősége idején még Mihail Kaszjanov tanácsadójaként is tevékenykedő közgazdászprofesszor szerint Görögország előtt egyetlen út áll, miután „az év végéig kidobják az euroövezetből majd az EU-ból.” „Ezután érdemes lenne kilépnie a NATO-ból is, és csatlakoznia hozzánk a Vámszövetségbe, majd az Egységes Gazdasági Térségbe (JeEP)” – vélte a korábban Kremllel kritikus szakember, aki szerint Görögország borainak és olajbogyójának kizárólagos piacává válhatna az orosz-belarusz-örmény-kazah-kirgiz gazdasági szövetség. „Nem a testvéri kapcsolatokról és a közös vallásról kell beszélni, ezt már megtettük Ukrajna kapcsán. Görögországnak világos gazdasági javaslatokat kell tennünk.”

Gyeljagin szerint Görögországnak választania kell Moszkva és Brüsszel között. Sajnálattal állapítja meg, hogy ennek nincs jele: végül Ciprasz mégsem vállalta, hogy szembe menve az EU-val egyedüli kormányfőként megjelenjen a Vörös tér tribünjén a május 9-i Győzelem napi katonai parádén.

Mennyire dagad a tárca?

Sikeres keleti gazdaságok ide, Nyugatnak például szolgáló illiberális gyarapodás oda, 2008 óta nem annyira a növekvő GDP-ről, mint inkább az addig emelkedő áron eladható kőolaj- és földgázkészletekből felhalmozott tartalékok feléléséről szól az orosz gazdaság, ennek megfelelően növekvő költségvetési lyukkal.

„Oroszországnak folyamatosan fogy a pénze. A legkevésbé sincsen szüksége egy olyan pénznyelőre, mint Görögország. Már a Krím fejlesztése is hatalmas tehet” – nyilatkozta Alekszej Malasenko. A moszkvai Carnegie Intézet vezetője szerint semmi alapja az év eleje óta az orosz politikai elitben kétségkívül létező hurráoptimizmusnak, amely a görög-orosz szövetséget övezi.

„Az egészből nem lesz semmi, hiába akadnak kalandorok a görög kormányban, végül megállapodnak az EU-val, hiszen világos számukra, hogy Moszkva nem reális alternatíva” – Malasenko szerint az év végéig végleg lecseng Oroszországban is a görögök iránti lelkesedés, amely csupán újabb ürügy arra, hogy EU-ellenes véleményt lehessen megfogalmazni.

De még a kisebb felvásárlások is könnyen meghiúsulhatnak. „Az RZSD elnöke lesz az első, aki behúzhatja a féket, Vlagyimir Jakunyin óvatosan bánik a pénzzel” – vélte az elemző, utalva arra, hogy a csaknem kétezer főt alkalmazó TrainOSE 2010-ben még 187 millió eurós veszteséget termelt. Jakunyin legutóbb már valóban úgy nyilatkozott, hogy az EU-val minden bizonnyal megegyezik Görögország, amely így meg fogja őrizni euroövezeti tagságát.

A nagy volumenű befektetések, kedvezményes hitelek egyébként sem érnék meg az elemző szerint, már ha valóban azt reméli tőle Moszkva, hogy enyhíthet vele a görögök révén az EU Oroszországgal szembeni szankcióin. Túlzónak tartja Görögország stratégiai jelentőségének hangsúlyozását is, amely miatt érdemes lenne Moszkvának versenybe szállnia.

A korlátozó intézkedések július 31-én járnak le, csak a 28 ország egyetértésével lesznek meghosszabbíthatók. Malasenko szerint az kizárt, hogy Athén egyedül élne vétójogával. (Ezt már az azóta leköszönt görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz is kizárta az év elején. Igaz, Ciprasz a moszkvai vizit során valóban felszólalt az EU szankciói ellen, hiszen ez a görög, elsősorban mezőgazdasági exportnak is ártott.)

Egy ekkora pofont, mint az egyedüli vétó nem merne megengedni magának a görög kormány Brüsszellel szemben

– vélte Malasenko, azt is valószerűtlennek tartva, hogy más országok – akár a Moszkva felé szívesebben tekingető Budapest vagy Prága – élnének vétójogukkal: 

Nem tudok elképzelni más lehetőséget, mint a szankciók meghosszabbítását. Történnek néha csodák, de ekkorák azért nem.