Szíria a háború előtt egymaga több menekültet fogadott be, mint egész Európa
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
Mint egy katasztrófafilmben: brutális közlekedési káoszt okozott a téli ítéletidő Boszniában - Káosz Párizsban: kigyulladt az Eiffel-torony, evakuálták a turistákat
- Megtalálták, de még nem tudják megközelíteni a másik magyar túrázót az Alpokban
- Brutális vulkánkitörést kaptak karácsonyra a hawaiiak
- Kényszerleszállást hajtott végre egy utasszállító Ausztriában, a pilótafülkét is ellepte a füst
Az elmúlt hetekben a világsajtó buzgón ássa elő a különböző, menekültekkel kapcsolatos statisztikákat. A QZ egyik cikkében megütötte a szemem az az érdekes összevetés, miszerint
Szíriába ugyanis 2011 előtt a közel-keleti „nyitott határok” kezdeményezésének jóvoltából 1,3 millió ember menekülhetett különösebb idegenrendészeti hercehurca nélkül, ezek közül egymillió a polgárháború sújtotta Irakból – ahol az évszázad demokráciateremtő kísérletének jóvoltából 2003 és 2011 között 110-120 ezer civil esett áldozatul a terrortámadásoknak, illetve az amerikai ellencsapásoknak.
A befogadókészséget nem is elsősorban a menekültek száma mutatja, hanem az, hogy ők a lakosság 6 százalékát tették ki, miközben a jelenlegi 450 ezer, Európába érkező menedékkérő az EU lakosságának kevesebb mint 0,1 százalékát teszi ki, és még ha 2016 végéig be is fut az ENSZ által prognosztizált 850 ezer menekült, ez az arány akkor is csak 0,15 százalékra kúszik fel.
Érdekes, hogy Szíriában a menekülteket nem táborokban helyezték el, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának akkori jelentése (a pdf 15–16. oldalát tessék lapozgatni!) alapján legtöbbjük házat vagy egy lakást bérelt. 90 százalékuk politikai menekültnek mondta magát, és kétharmaduk állította, hogy már nem fér hozzá Irakban hagyott ingóságainak.
Persze azért érdemes helyre tenni az összehasonlítást: a 2010-es szíriai adatok egyfelől tagadhatatlanul tükrözik azt a befogadókészséget, mely az iszlám társadalmakat mindig is jellemezte, illetve – akármit is gondoljunk 2011 utáni gaztetteiről – az Aszad-rezsim nagylelkűségét. Másfelől azonban ne felejtsük, hogy Szíria és Irak eleve ezer szállal kapcsolódik egymáshoz: határaik esetlegesek (konkrétan egy ostoba francia–brit szerződés révén alakultak ki), ráadásul mindkét országot évtizedekig ugyanannak az arab nacionalista mozgalomnak (a Ba'ath Pártnak) a helyi szárnya vezette, a hetvenes évek végén úgy tűnt, hogy a két ország egyesülhet is. Ezért egy irakinak kézenfekvő volt az, hogy ne a perzsa kultúrkörbe tartozó Iránba vagy a Perzsa-öböl valamelyik méregdrága, a bevándorlókat vendégmunkásokként kezelő államába meneküljön.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
