Johannes Hahn úgy tett, mint aki tudja, mi a megoldás menekültügyben

2015.09.16. 13:13
Az EU sem tudja jobban, mihez kezdjünk a menekültekkel, mint Magyarország.

„El kell érni, hogy a menekültek saját régióikban maradjanak, és lehetőleg visszatérhessenek otthonaikba a szíriai helyzet rendezése után” – jelentette ki az EU bővítési biztosa szerdán. A brüsszeli kerekasztal beszélgetésen az osztrák Johannes Hahn kijelentette: ehhez növelni kell a Törökországnak nyújtandó segítséget – hiszen az országban másfél millió menekült él –, és erősíteni kell az EU külső határait is.

Menekültválság percről percre itt ->>>>

Mindkét állítás olyan, amivel a magyar kormány is egyetért, még sincs arról szó, hogy Brüsszel támogatná a menekültáradat magyarországi kezelését. Bár a nyilatkozatokból következő gyakorlati ellenmondást a bővítési biztos sem tudta feloldani.

Hahn szerint például Görögországban be kellene vonni a hadsereget a határok ellenőrzésébe – és fontos lenne ebben a többi mediterrán ország együttműködése is –, de nem derült ki, mi is lenne a feladat: visszaküldeni őket Törökországba? Kimentve az embereket a csónakokból görög területre vinni? Jogilag nyilván az utóbbi, de nem világos, hogy akkor mitől erősödött a határ, hiszen ezzel nem csökken a menekültáradat.

És az sem derült ki, hogy akkor mi a teendő a Görögországból garantáltan továbbáramló menekültekkel. A nyugat-balkáni országok ugyanis áldozatai a helyzetnek – ismerte el Hahn, Macedóniára és Szerbiára utalva, amelyek eddig igyekeztek minél gyorsabban továbbengedni a Nyugat-Európába igyekvő, elsősorban Szíriából menekülőket. Hahn ezt a gyakorlatot nem kifogásolta, tehát elsősorban nem azt várjuk, hogy a menekülők ott várakozzanak.

Európa nem bankautomata

Az ellentmondások folytatódtak a magyar kerítéssel: Hahn nem sokkal előbb az EU külső határainak megerősítéséről beszélt, amibe akár beleférhetne a szerb határ mentén felhúzott magyar műszaki határzár is, ám kérdésünkre, hogy ennek a célnak megfelelhet-e a kerítés azt válaszolta: „Megértem a magyar törekvést, de bűnözőkként kezelni a határon átjövő menekülteket ellentétes a genfi egyezménnyel."

A kerítésre tehát konkrétan nem tért ki, és nem kifogásolta a hadsereg bevonását sem a határellenőrzésbe: „Természetes, hogy a probléma kezeléséhez minden lehetséges erőt felhasznál egy ország.” A lényeg azonban szerinte a részletekben van, hogy milyen utasítással, milyen feladatokkal kap feladatot a rendőrség mellett a hadsereg. 

Az EU bővítési biztosa szerint már van jele annak, hogy a menekültek Magyarország helyett Horvátország felé indulnak – tehát a kerítés terelő hatása már jelentkezik.

Talán nem véletlen, hogy közvetlenül ezután Hahn a tagországi önzésről beszélt, bár Magyarországot külön nem említette, amikor kijelentette:

„Nem lehet a cél kizárólag az, hogy elkerüljünk valamit, vagy  hogy csak kapjunk valamit. Európa nem így működik. Az EU nem egy bankautomata.

Ha az országok vezetői csak a nemzeti választásra koncentrálnak és nem próbálnak európai szinten is gondolkodni, akkor az EU nem működik."

Hahn szerint komoly veszély, hogy új, „láthatatlan vasfüggönyök” épülnek fel az EU-n belül. Ezzel közvetve a Németországban és Ausztriában bevezetett határellenőrzésre utalt. 

Mások nagyobb feladatokat is megoldanak

Hahn szerint nem lehet számítani arra, hogy a menekültáradat csökkenne, hiszen a helyzet nem fog javulni Szíriában. Tehát fel kellene készülni a helyzet hosszú távú kezelésére. Ebben benne van az is, hogy az ENSZ közgyűlésén az EU tárgyal a gazdagabb arab országokkal, annak érdekében, hogy komolyabban bekapcsolódjanak az arab világot érintő menekültügy kezelésébe.

„De Európa nem olyan képet mutat magáról a világnak, mint amilyet kellene„ – Hahn megjegyezte, hogy Libanonban, Törökországban, Jordániában egyenként jóval egymillió felett van a menekültek száma. „Ehhez képest mi tízezrek elhelyezéséről nem tudunk megegyezni." 

Igaz, korábbi  szavaiból az is kiderült, hogy valójában nem tízezrekről van szó – hanem évente akár egymillió emberről.

És világos, hogy nemcsak Szíriából jönnek a háború elől menekülők, hanem olyanok is érkeznek, akik nem polgárháború sújtotta területekről jönnek, így politikai menedékjogra kevés eséllyel számíthatnak. 

Kérdés maradt, hogy miként kellene akkor ezzel az áradattal bánnia az EU-nak – és Magyarországnak, amelynek határainál megjelennek –, hiszen jogilag az elutasítás az ő esetükben akár igazolható is lenne. Viszont a beszélgetésen az is elhangzott, hogy „Szerbiából nem lehet menekülttábort csinálni”. 

Maradna tehát a Törökországnak juttatandó anyagi támogatás a menekültek megfelelő ellátására, bár a menekültáradat fennmaradását előrejelző Hahn szavaiból az következik, hogy ennek visszafogó erejében a bővítési biztos sem hisz.