A függetlenségi pártok nyertek a katalán választáson

A Junts pel Sí (Együtt az igenért) függetlenségi párttömörülés nyerte a vasárnapi katalán parlamenti választásokat, amin a pártok lényegében a függetlenség kérdése mentén oszlottak meg, de egyedül nem sikerült abszolút többséget szereznie. A szavazatok 97 százalékának összeszámolása alapján az önálló Katalóniáért küzdő pártok a szavazatok 39,6 százalékát kapták, ezzel 62 képviselői helyet szerezhetnek a 135 fős katalán parlamentben.

A választásokon önállóan induló Népi Egység (CUP) szintén függetlenséget akar, és 10 képviselői helye lesz a törvényhozásban. Ezt a pártot tartják a Junts pel Sí lehetséges szövetségesének, együtt már meglenne a többségük. A Local.es szerint azonban a függetlenség kérdésén túl nem feltétlenül lenne egyszerű a koalíció a Junts pel Sí és a CUP között, a szélsőbaloldali mozgalom ugyanis a választás előtt nem akart beszállni a közös választási szövetségbe, és már most is jelezte, hogy nem lesz automatikus az együttműködés.

A Junts pel Sí már a szavazatok 76 százalékos feldolgozottságánál bejelentette győzelmét. Artur Mas katalán elnök azt mondta, győzött az igen és a demokrácia is. Szerinte sok munka áll előttük, de a győzelem hatalmas erőt, és nagy legitimitást ad ahhoz, hogy előrevigyék a függetlenség ügyét, írja az MTI. A függetlenségpárti pártok már előre azt mondták, hogy a szavazást egy kvázireferendumként fogják fel.

A Local.es szerint azonban a függetlenségpártiak a győzelem ellenére nem szereztek annyi szavazatot, mint amennyit reméltek. Vitákat válthat ki, hogy a képviselői helyekben többséget szereztek ugyan a függetlenség hívei, de összességében többen, 52 százaléknyian szavaztak a függetlenséget ellenző pártokra, mint az azt támogatókra. Xavier Garcia Albiol, a Spanyolországban jelenleg kormányzó Néppárt (PP) katalán szervezetének vezetője beszédében pont azt emelte ki, hogy „a katalánok többsége megmutatta, hogy nem szakadna el Spanyolországtól."

Az elszakadáspártiak mellett a függetlenséget ellenző Ciutadans, a Ciudadanos párt katalán szervezete is ünnepelhet, ugyanis 25 képviselői helyével a második helyen végzett, és jelentősen növelte támogatottságát az előzetes felmérésekhez és a korábbi választáshoz képest.  A harmadik a szintén erősödő szocialista párt 16 mandátummal, utána a baloldali Catalunya Sí que es Pot (Katalónia, igen lehetséges), és a katalán PP pedig egyaránt 11 képviselői helyet szerzett. A Podemos által támogatott Catalunya Sí que es Pot eredményét támogatóik csalódásként élték meg, ahogy a Podemos is visszaesett országos szinten az elmúlt időszakban.

Rekordrészvétel volt

A részvétel minden korábbi katalán választást felülmúlt. Összesen 5 510 798-an voltak szavazásra jogosultak, 77 százalékuk el is ment választani vasárnap. A szavazóhelyiségek előtt egész nap hosszú sorok kígyóztak, volt, ahova újabb urnákat kellett kiszállítani. Barcelonában az erkélyeket, balkonokat napközben ellepték a katalán zászlók, sokan a szeptember 11-i függetlenségi felvonulás hivatalos pólóját viselték.

Másfél éven belül függetlenséget ígértek

A közvélemény-kutatások alapján a katalánok többsége támogatja, hogy népszavazást tartsanak a függetlenségről, de maga a kérdés már nagyjából fele-fele arányban megosztja őket.

A függetlenségpártiak szerint a spanyol kormány folyamatosan megtorpedózza, hogy jogilag is érvényes népszavazást tartsanak, figyelmen kívül hagyva azt a nem hivatalos szavazást, amin tavaly novemberben már támogatták a függetlenséget.  A Junts pel Sí és a CUP a szavazás előtt jelezte, hogy ha megszerzik a többséget, akkor másfél éven belül egyoldalúan kikiálthatják Katalónia függetlenségét.

A madridi kormány viszont jelezte, hogy bármilyen ilyen lépést a bíróságon fog megtámadni. Mariano Rajoy spanyol kormányfő többek között azzal érvelt, hogy Katalónia kiválása egész Spanyolországot érintené, ezért a demokratikus megközelítés az lenne, ha az egész ország beleszólhatna Katalónia jövőjébe.

Ezen kívül is felmerülnek még kérdések. A skótokhoz hasonlóan a katalánoknak is rendszeresen az orra alá dörgöli a központi kormány, hogy a függetlenség bizony az EU-ból való kilépéssel járna. Csakhogy míg előbbi esetben London hajlandó volt együttműködni és engedte a népszavazás megtartását, Madrid folyamatosan akadályozza a referendumot az alkotmányra mutogatva.

Persze itt az alapállás is más: míg a skótoknál kezdetben valószínűtlennek tűnt az igenek győzelme és az országon belül egy gazdaságilag kevésbé fejlett, kisebb súlyú területről volt szó, Katalónia a spanyol bruttó nemzeti össztermék ötödével az ország egyik leggazdagabb, legiparosodottabb területe, és sokkal nagyobb eséllyel voksolnának az elszakadásra.