Megreformálják a megreformálhatatlan országot

„A politikai malmozásnak vége. Reformokat vezetünk be, Olaszország változik. Előre!” – írta Matteo Renzi olasz miniszterelnök a Facebookon. Joggal szidolozta a glóriáját, melyet a tavaly elfogadott gazdasági reformcsomagjával mint az ország megújítója szerzett. A most terítéken levő törvényjavaslat, mely végre megfosztja a felsőházat attól a jogától, hogy ellehetetlenítse az olasz kormányokat (vagyis részt vegyen a bizalmi szavazásokban), 179 igen és 16 nem szavazattal ment át kedden a szenátusban. A szavazás többhetes vitát zárt le, ellenzéki szenátorok tucatjai vonultak ki alatta a teremből tiltakozásul.

Az olasz parlament a szenátusból (felsőház) és a 630 tagú képviselőházból (alsóház) áll. Választható bármely szavazati joggal rendelkező állampolgár, aki betöltötte a negyven (szenátorok) illetve huszonöt (képviselők) évet. A szenátust tartományi alapon választják, legfőbb ereje jelenleg, hogy lassíthatja-megakadályozhatja törvények elfogadását, továbbá kormányt buktathat.

A jelenleg érvényes törvényhozási folyamatban a két ház azonos súlyú: Olaszországban a bizalmi szavazásokon a törvényhozás mindkét kamarájának támogatását meg kell szereznie a kormánynak. Minden törvényt azonos szöveggel mindkét házban el kell fogadni ahhoz, hogy érvénybe lépjen. A mostani módosítás a két ház közötti végetérhetetlen tilitoli végére tehet pontot. Ettől pedig, reméli Renzi, stabilabbá válik az olasz politika, melyben 1946 óta 63 különböző kormány próbált talpon maradni. 

Az új rendszerben

• a szenátusból 95 főt a tartományok küldenek, ötöt az államfő nevez ki,
• a törvényhozás a képviselőházban folyik majd, a szenátus feladata az alkotmányos reformokra, nemzetközi szerződések ratifikálása terjed ki,
• a szenátus nem vesz részt a bizalmi szavazásokban.

Renzi az alsóház reformját már behúzta, eszerint 2016-tól a választásokon új rendszer szerint dől a győztes párt felé dől a helyek elosztása, ami megkönnyíti a kormányzáshoz szükséges többség elérését.

Nagy győzelem Renzinek

A 22-es csapdája az, hogy Renzi programjának átszuszakolása a most érvényes rendszerben eleve nem egyszerű: kétszer megjárja még az alsóházat és még egyszer a szenátust, mielőtt várhatóan 2016 közepén népszavazásra bocsátják. De a mostani győzelem után úgy tűnik, ezeken már könnyebben siklik majd végig a tervezet. Persze végignézve a folyamaton nem csoda, hogy csak most jut el a változás küszöbére az ország, miközben a kétkamarás rendszer megújítására 1983-ban ült össze az első bizottság.  

„Nagy győzelem ez Matteo Renzinek. Megmutatja mind Olaszországnak, mind Európának, hogy meg tud reformálni egy megreformálhatatlan országot. A reform leegyszerűsíti a kormányalakítást, törvényhozást, megtöri a lobbicsoportok erejét és elszámoltathatóbbá teszi a parlamentet” – mondta az AFP-nek a római Luiss Egyetem politológusa, Roberto D'Alimonte.

A világ 141. leggazdagabb és a Forbes szerint 12. legbefolyásosabb embere, Silvio Berlusconi médiamágnás, AC Milan-tulajdonos és politikus, aki négy különböző kormány miniszterelnöke volt összesen kilenc évig (1994-1995, 2001-2005, 2005-2006 és 2008-2011 között), azt találta mondani a reformról, hogy

veszélyes rendszer, melyben egy ember kezében összpontosul a hatalom.  

D'Alimonte szerint ezt nem kell túl komolyan venni, mivel nem ördögtől való, hogy akit megválasztanak, képes legyen kormányozni is. Berlusconi, akinek egyedül hajlott korára tekintettel nem kellett börtönbe vonulnia, miután az olasz semmítőszék 2013-ban jogerősen elítélte adócsalásért, a jobboldali, ellenzéki Forza Italia vezetője, bár korábban eltiltották közhivatal viselésétől. Övé a második világháború óta leghosszabb időt hivatalban töltő olasz miniszterelnök címe, de az olasz egység létrejötte óta is csak Benito Mussolini és Giovanni Giolitti tudta lekörözni. A fékeket és ellensúlyokat egyébként éppen a Mussolini fasizmusához hasonló rendszerek megelőzésére tolták túl a háború utáni olasz alkotmányban.

A hatalom koncentrációja mellett kritikaként merült még fel, hogy a reform nem csökkenti kellően a szenátussal kapcsolatos kiadásokat. De legalább átment, mondják a támogatók. Franco Pavoncello, a John Cabot Egyetem politológusa szerint „a rendszer teljesen kezelhetetlenné vált, erre a reformra mindenki szerint szükség van, még akkor is, ha vannak, akik megpróbálnak akadályokat görgetni Renzi útjába”.

Csütörtökön megy az EU elé a költségvetés

Renzinek, aki firenzei polgármesterből lett miniszterelnök 2015 elején, azért különösen fontos a siker, mert így végre elterelheti a figyelmet a balközép Demokrata Párt néhány látványos bukásáról és átmeneti népszerűségvesztéséről. A miniszterelnök párttársa, Ignazio Marino római polgármester például egy hete mondott le. Hivatalosan azért, mert a párton belül csökkent a támogatottsága, de a valóságban az sem vetett rá jó fényt, hogy állítólag több tízezer euró magánköltséget téríttetett meg a várossal, ahol egyébként is botrány botrányt ért az elmúlt időben. A legnagyobb port a Mafia Capitale-ügy verte fel, melyben Marino ugyan személyesen nem volt érintett, de több tucat városi tisztségviselő letartóztatásával járt.

A 40 éves, a közösségi médiában olasz politikushoz mérten kiemelten aktív Renzi másik nagy projektje a parlament mellett a gazdaságot is helyre tenni, amihez úgy tűnik, szintén összeálltak a csillagok: Olaszország gazdasága három év recesszióból lábalt ki az év elején, a munkanélküliség pedig két éve nem volt olyan alacsony, mint az augusztusi 12 százalék alatti arány. Az ország vállát az IMF is megveregette a vártnál erősebb növekedésért.  

Nyilván Renzi szerint mindez saját tavaly keresztülverekedett munkaügyi reformjának köszönhető, amit az üzleti világ nagyobb lelkesedéssel fogadott, mint a szakszervezetek. A miniszterelnök ambíciói közt szerepel még a bíróságok és a közoktatás felrázása is.

A gazdasági reformok felett még pálcát törhet az EU is, a 2016-os olasz költségvetés tervezetéről csütörtökön tárgyal az unió. Renzi arra játszik, hogy a szenátusi sikerének farvizén sikerül elfogadtatnia azokat az adócsökkentéseket és befektetési csomagokat, melyekkel a belföldi keresletet próbálja berobbantani. Az máris biztos, hogy a belpolitikában megerősítette pozícióját a szenátusról szóló szavazás.