Auguszta
-3 °C
2 °C

A Nyugat hozta helyzetbe az Iszlám Államot

000 ARP4337862
2015.11.20. 16:08
Hiába jelenti a legfőbb fenyegetést a világra az Iszlám Állam (IS), mégis vannak olyan elmaradt intézkedések, akciók, amelyek már a párizsi merényletek előtt jelentősen gyengíthették volna a szervezetet és megnehezíthették volna, hogy toborozza híveit Nyugaton is.

Miért működhetnek akadálytalanul a radikális imámok Nagy-Britanniában?

Tévedés lenne azt állítani, hogy Nagy-Britanniában egyáltalán nem veszik komolyan a radikális imámok társadalmi veszélyét, de hosszú ideig valóban nem tulajdonítottak elég nagy jelentőséget neki.

Kétségtelen, hogy Anjem Choudary 30 ezer követőjének szabadon írhatta a Twitteren, hogy a saría a demokráciánál erősebb, a kalifátus fontosabb, mint a szekuláris állam, elmondhatta nyilvánosan, hogy az iszlám része lehet az ellenséget megfélemlítő terrorizmus – beleértve akár a civilek lefejezését –, de augusztusban mégis őrizetbe vették a 48 éves, brit születésű pakisztáni származású férfit az IS támogatása miatt. Pere januárban lesz.

Hasonlóan nem akadálytalan a másik befolyásos imám, a szintén brit születésű Mizanur Rahman működése sem. A 32 éves férfi 2010 előtt négy évet ült rasszista uszításért, gyilkosságra való felbujtásért. 2014-ben ismét képbe került, mert egyetértett Alan Henning lefejezésével. 2015-ben emeltek ellene vádat Choudaryval együtt az IS támogatásáért.

Bár egyszerűnek hangzik a radikális imámok elhallgattatása, érthető, hogy messzemenő jogi aggályokat vet fel, ha túl könnyen felelősségre lehet vonni bárkit kritikus gondolataiért. Ráadásul a muszlim közösség – elítélve a szélsőségeseket – tart a kollektív megbélyegzéstől. Amikor az év elején a brit kormány egy udvarias körlevelet írt ezer brit imámnak, hogy tegyenek még többet a radikális nézetek terjedése ellen, Nagy-Britannia Muszlim Tanácsa (MCB) azonnal úgy reagált, hogy a kormány átvette a szélsőjobb nézeteit, amelyek szerint az integráció lehetetlen.

David Cameron értetlenkedett az MCB kirohanásán. „Akinek ezzel a levéllel problémája van, annak súlyos problémája van” – mondta szarkasztikusan a kormányfő, aki októberben már a mecsetek bezárását is lehetségesnek tartotta. Cameron elismerte, hogy a szélsőségesek nem tükrözik az „iszlám valódi szellemét”, de ha mégis megpróbálják a mecseteket felhasználni arra, hogy nézeteiket terjesszék, akkor meg kell fontolni a mecsetek bezárását is. Az MCB McCarthy-féle boszorkányüldözést kiáltott a felvetésre.

Ugyanakkor a hatóságok túl óvatosnak tűnnek: a radikalizmussal szakított Abu Muntasir ma már sajnálja, hogy a '80-as, '90-es években könnyedén toborozhatott aktivistákat Nagy-Britanniában az al-Kaida és más radikális iszlamista csoport számára.

Lelkesítő beszédeket mondtam, toboroztam, alapítványokat hoztam létre, fegyvereket vásároltam, nem alkalmanként, hanem 15-20 éven keresztül. Hogy miért nem tartóztattak le? Nem tudom

vallotta meg a most 55 éves, Suffolkban élő férfi.

Belgium sem törte magát

Különösen aggasztó, hogy valójában régóta ismert Brüsszelnek az a része, ahonnan a terroristák kikerülnek, mégsem történt semmi az ottani helyzet rendezésére. Molenbeek egykor prosperáló ipari kerületből lett szegénynegyeddé, majd muzulmán gettóvá. Arányaiban innen csatlakoztak a legtöbben az IS-hez, nem csak szegények, jómódú családokból származók is. A belga kormányfő elismerte, hogy nincs kontrolljuk Molenbeek felett, ez ellen tenni kell.

Ám nincsen integrációs program, aminek kidolgozását nehezíti a belga nemzeti indentitás ingatagsága is, bár ez épp akár segíthetné is a harmonikus együttélést, mégis inkább úgy tűnik, csak a radikális iszlám ideológusok munkáját könnyíti meg a toborzásban.

Könnyedén ingázhatnak otthonuk és Szíria között a harcosok

Azok, akik csatlakozni kívántak az IS-hez, gyaníthatóan ideológiai és gyakorlati továbbképzésre mentek a Közel-Keletre, hosszú ideig nem kockáztattak sokat hazatérésükkel. 80 országból 15 ezer külföldi lehet az IS oldalán – a lehetséges okokról itt olvashat.

Nem azért nem kockáztattak, mert a nyugatiak nem tekintették bűncselekménynek amit tettek – bár, amíg az IS nem nyugati célpontokra koncentrált, hanem helyi pozícióinak megerősítésére Irakban, majd Szíriában, addig kevésbé tűntek veszélyesnek a toborzott nyugati harcosok –, hanem inkább azért, mert titkosszolgálati eszközökkel nem lehet annyi embert folyamatosan figyelni, amennyi megfordult Szíriában. Az MI6 egykori vezetője, Richard Barrett tavaly azt mondta, ki kell választani a legkockázatosabb személyeket, és azokat kell megfigyelni, ha visszatértek, a többit kénytelenek figyelmen kívül hagyni.

Szíriába menni nem bűncselekmény

Sokkal könnyebb lenne a dolguk a hatóságoknak a visszatérőkkel, ha az európai országok bűncselekménynek tekintenék a polgárháborús Szíriába való utazást. Vagy előzetes kiutazási engedélyhez kötnék. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy ez még nem történt meg, hiszen

családi vagy turisztikai vagy legális üzleti céllal amúgy sem életszerű Szíriába utazni.

Ráadásul nyugati példa is lenne hasonlóra: az Egyesült Államok évtizedeken át engedélyhez kötötte a kubai utazásokat, enélkül harmadik országon keresztül is illegális volt az út. 

Természetesen akiről bebizonyosodik, hogy harcolt az IS oldalán, az visszatértekor börtönbe kerülhet. Így járt a saját halálát megrendező Imran Khawaja, aki Nagy-Britanniába visszatérve 12 év börtönt kapott az IS-ben való részvételéért. 

Ehhez képest egészen érthetetlen, különösen a párizsi terrortámadások után, hogy a francia kormányfő csak most beszél a hazatérés szabályozásának szigorításáról azok esetében, „akik azért utaztak el, hogy a dzsihádban vegyenek részt” – idézte az MTI Manuel Vallst. Adatai szerint  966 emberről lehet tudni, hogy elment Szíriába vagy Irakba, 142-en ott meghaltak, 188-an még ott vannak, és 

242-en újra elutaztak, miután egyszer már visszatértek Franciaországba.

A fenti tény eléggé súlytalanná teszi az ellenzők érveit, amelyek szerint aki a propagandafilmektől megtévesztve kiutazik, ám ott a valóságot látva kijózanodik, az csapdába esik, hiszen csak börtön terhe mellett térhet vissza hazájába, így végleg az IS karjaiba kényszerül.

Az IS-nek még mindig van pénze az olajból

Az IS abban is különbözik a hagyományos terrorszervezetektől, hogy nem szorul szponzorok támogatására, bevételeit helyben megteremti, ott, ahol lényegében államként létezhet. Ezt alapvetően az olajra építve teheti, csakhogy ez sem menne a külvilág segítsége nélkül.

Tavalyi becslések szerint az IS napi kétmillió dolláros bevételre is szert tudott tenni az olajból. Orosz szakértők szerint az elsődleges felvásárló Törökország – esetleg iraki kurdokon keresztül – és Jordánia. De a vásárlók között lehet Észak-Korea és akár olyan dél-amerikai államok, amelyeknek saját termelés mellett is megéri a 85 dolláros világpiaci ár helyett megvenni az IS 20-50 dolláros olaját. Ezt megakadályozni nem egyszerű. „Nincs, olyan, hogy ez az IS tankere, ezt kilőjük, a másik meg mehet. Az olaj különböző forrásokból jut a tankerekbe” – mondta az Aif.ru-nak Jevgenyij Szatanovszkij. A moszkvai Közel-Kelet Intézet vezetője szerint offshore-okon keresztül a bejövő pénz ellenőrzése is lehetetlen, így a szankciók sem segítenek, hogy elvágják a bevételeiktől az IS-t.

000 Nic6337964
Fotó: AFP

Marad tehát a katonai megoldás: az IS kezén lévő olajkutak megsemmisítése vagy a szállításhoz szükséges infrastruktúra tönkretétele. 2014-ben már voltak olajkutak elleni amerikai támadások, de láthatóan kevés kárt okoztak az akkor 800, most is legalább évi 500 millió dolláros bevételt biztosító üzletnek. A Bloomberg cikke szerint az Egyesült Államok túlértékelte a korábbi beavatkozások súlyát és csak később szembesült vele, hogy az IS továbbra is elég bevételhez jut. A tankereket sem támadták az amerikaiak egy éven át, tartva a civil áldozatoktól. Ez változott meg a hét elején, amikor 116 tartálykocsit semmisítettek meg.

Ám az olaj sem minden: becslések szerint akár még évi félmilliárd dollárt begyűjthet az IS az általa őrzöt területen élőktől, valamint a védelmi pénzekből, emberrablásokból.

Ankara eddig nagyobb veszélynek tartotta a kurdokat, mint az IS-t

Törökország valószínűleg egyik haszonélvezője volt az IS-hez került olajforrásoknak. Ez is megmagyarázza, miért tartanak kevésbé az IS-től, mint a kurdoktól, túl azon, hogy a török vezetés aggódik a lakossága ötödét adó kurdok önállósodási törekvéseinek erősödésétől, ha Irak után Szíriában is kurd autonómia jönne létre.

Ezért lehetséges, hogy Ankara a kurd területekkel szomszédos határszakaszokat hadsereggel zárta le, de az IS felé gyerekjáték volt az átjárás. A több ezer nyugati önkéntes is főleg Gaziantepbe érkezett, ahonnan akadály nélkül juthattak az IS szíriai területeire, hogy csatlakozzanak hozzá.

Mindeddig az is nehezítette az IS elleni fellépést, hogy a külső erők részérdekei ellentétben álltak egymással: Oroszország, Irán az egyik oldalon Aszad megerősítésének céljával, Törökország a kurdok elleni terveivel, Szaúd-Arábia a síitákkal szembeni ellenérzéseivel.

A párizsi merénylettel egy időre ez megváltozhatott, bár kérdés, hogy ez hosszú távon is felülírja-e az ellentéteket.

Az ellenük fordított fegyver is az övék lett

Az emberi utánpótlásnak tehát Nyugatról sincs akadálya, a pénzforrás biztosított, az külső erőket ellenérdekek feszítik, az IS működésére tehát nem leselkedik olyan veszély, amely alatt hamar összeomlana. Megerősödéséhez a fegyverek könnyű beszerzése is hozzájárult, amiben nagy szerepe volt az amerikaiak elbizonytalanodó politikájának is.

Az Egyesült Államok 2003 óta nem tudott működőképes államot és hadsereget kiépíteni Irakban, miközben rengeteg pénzt áldozott a lojális fegyveres erők létrehozására. Az amerikaiak iraki kivonulása után az új erők képtelenek voltak az ellenállásra, a kudarcot legjobban Moszul szimbolizálta: amikor az IS támadást indított Irak második legnagyobb városa ellen, az iraki hadsereg fejvesztve lelépett, 2300 Humveet hagyva az IS-nek zsákmányként. Már öngyilkos merénylethez is használtak olyan Humveet, amit az amerikaiak adtak az irakiaknak. Ugyanez ismétlődött meg Ramádiban.

Az amerikaiak kudarcot vallottak a szövetséges helyi erők kiképzésével Szíriában is. A félmilliárd dolláros programmal Jordániában, Katarban, Szaúd-Arábiában képezték ki a toborzott katonákat, de érdemben használható szárazföldi erőt nem sikerült létrehozni. Október elején a programot leállították.

Szárazföldi erők hiányában a légi csapások ellenére még októberben is terjeszkedni tudott az IS részben pótolva korábban elszenvedett veszteségeit. Igaz, a kurdok megerősödésével, az iraki Szindzsár elfoglalásával az IS jelentős veszteséget szenvedett el, de a legyőzése még messze van, és ha nem nehezítik meg az IS dolgát Nyugaton, akkor messze is marad.