Brioni – itt találták ki nekünk Kádárt 56-ban

"A második világháború után Jugoszlávia e festői adriai szigetén épül fel Tito köztársasági elnök nyaralója, s lett fontos államfői látogatások, nemzetközi tárgyalások színhelye. [...] Itt jegyezzük meg, hogy a Brioni-szigetek nem látogathatók." (Bács Gyula: Jugoszlávia. Panoráma útikönyvek, 1978.)

Utoljára 2006-ban volt egy kicsit minden olyan, mint régen. Jugoszlávia régen nem létezett már, Macedóniából Ljubljanáig három határon át kellett eljutni, habár a 20. század nagy részében ugyanannak az országnak voltak a tagköztársaságai. A szocialista államalapító Josip Broz Tito huszonhat éve volt halott. Még az előszezon sem kezdődött el, amikor egy festett, fekete, feltornyozott hajú idős nő jelent meg a szigeten.

Jovanka Broz volt az, Tito 32 évvel fiatalabb felesége. A második világháborúban ismerték meg egymást, Jovanka is partizánnak állt, majd Tito titkárnője lett. 1952-ben házasodtak össze annak ellenére, hogy a pompát kedvelő, remek társalgó Tito aggódott: képes lesz ez a tanulatlan, művészeteket nem kedvelő, soha egy könyvet el nem olvasó nő first lady lenni?

Jovanka hatalmat akart

Jovanka hamar belejött a szerepébe, mosolyával elbűvölte a Jugoszláviába mind gyakrabban látogató koronás főket, államfőket és miniszterelnököket és a jugoszláv népet is. Azt viszont csak az igazán bennfentesek tudták, hogy a hetvenes években Elena Ceausescuhoz hasonló téboly kezdett rajta úrrá lenni: állami pozíciókat követelt magának, sőt, férjének a hatalmát is örökölni akarta. A feleségétől jött támadásokat Tito mindvégig visszaverte, mondván, Jugoszlávia alkotmányos ország, ahol a politikai tisztségeket választás útján lehet elnyerni. A súlyos konfliktus miatt 1975-ben Tito otthagyta az asszonyt, és közösen utoljára 1977-ben jelentek meg. Legközelebb Jovanka Broz 1980-ban, Tito ravatalánál jelent meg.

Jovanka állítólagos hatalommániája megmagyarázza azt, ami vele történt Tito halála után. Örökölni semmit sem örökölt, mivel hiába éltek fényűző életet Belgrádban és Brioni szigetén, hiába volt tucatnyi luxuskocsi a garázsaikban és kaptak drága ajándékokat a külföldi állami vezetőktől, semmi sem volt Tito és felesége nevén. Bezsuppolták egy belgrádi villába, amit nyugdíj híján nem tudott fűteni és javíttatni, telefonjait kezdetben lehallgatták, mert attól tartottak, hogy a jugoszláv elnök halála utáni bizonytalan politikai helyzetben az oroszokkal összejátszva akarja megragadni a hatalmat. A nagy Jugoszlávia szétesett, száznegyvenezer ember halt meg a délszláv háborúkban, és már kis-Jugoszlávia sem volt többé, csak a tenger nélküli Szerbia, amikor az isztriai megyei közgyűlés elnökének meghívására 1980 óta először kitehette a lábát Belgrádból, és elutazhatott második otthonába, Brionira.

Tito Brioniján döntöttek a Viharról

Brioniban benne van a huszadik század második felének egész jugoszláv történelme.

• 1956-ban itt tette le az el nem kötelezett országok mozgalmának alapját Tito, Nehru indiai miniszterelnök és Nasszer egyiptomi elnök.
• A kilencvenes években az első igazi háború Jugoszlávia területén a tíznapos szlovén háború volt a Jugoszláv Néphadsereg és a szlovén területvédelmisek között. Ezt zárta le a Brioni Egyezmény néhány héttel azelőtt, hogy Horvátországban megkezdődött az igazi háború.
• A Titóhoz hasonlóan a fehér egyenruhákhoz, a fényűzéshez vonzódó Franjo Tuđman horvát köztársasági elnök Brioni szigetén döntött arról, hogy felszabadítja a szerbek által 1991 óta megszállt területeket. A Vihar fedőnevű hadművelet miatt ezrek, túlnyomórészt szerb civilek haltak meg, és százezrek menekültek el.

A fenti adatoknál sokkal érdekesebb az, amit a volt Jugoszlávia népei éreznek akkor, amikor felkeresik Brionit, és amit Drago Jančar szlovén író így fogalmazott meg a kétezres évek elején: "Tito múzeuma, melybe vallásos áhítattal lépnek be a szárazföldről érkezők, tele van a Történelemmel, mely itt zajlott, és melyet mi a messzi iparvárosokban kísérhettünk figyelemmel olajozott padlójú mozikban, tágra nyílt pionírtekintettel meredve a recsegő vászonra, a filmhíradó pergő képeire."

Kadhafitól II. Erzsébetig mindenki ott volt

Jančar arra gondolt, hogy egy véget nem érő parádé volt az a szűk harminc év. A sziget egyik villájában több termen keresztül mutatják be a Brionin készült fotókat. A képek tanúsága szerint a múlt század hatvanas és hetvenes éveiből egy sor jelentős politikus vagy filmszínész élvezte Josip Broz és Jovanka vendégszeretetét: Hailé Szelasszié, az utolsó etióp császár tiszteleg, nyolc amerikai szenátor csoportképre áll össze az öreg partizánnal, Willy Brandt tüzet ad, V. Olaf norvég király pezsgővel koccint, II. Erzsébet királynő kezét előkelően összekulcsolva cseveg, Fidel Castro pipázik, Leonyid Brezsnyev felespoharat szorongat, Ho Si Minh a kalapját fogja a motorcsónakban, el ne fújja a szél, Kadhafi jugoszláv tengerészgyalogosok sorfalában gyönyörködik, Elizabeth Taylor a kezét nyújtja, mögötte a Sutjeskában Titót alakító Richard Burton biccent, Mario del Monaco operaénekes a mandzsettáját igazgatja. Hát, ezt a világot kellett otthagynia a mind jobban kikupálódó Jovanka Broznak.

És ott van Kádár János is, 1973-ban járunk, a magyar pártvezető egy polaroid fotót mutat Titónak. Mária asszony van rajta? Vagy az épülő paksi atomerőmű? A csepeli Merkur-telepen álló, gazdára váró Zastavák? Ez már örök titok marad. Egyébként nem egyszerű kapcsolat az övék. Az 1956-os forradalom napjaiban Hruscsov Brionira repült, hogy Tito áldását adja Magyarország lerohanásához. Olyan vihar közepette szállt le gépével, hogy hasonló halálfélelme még a második világháború alatt sem volt. A forradalom továbbterjedésétől félő jugoszláv elnök beleegyezéséért cserébe azt kérte, hogy ne a keményvonalas Münnich Ferenc legyen a magyar kommunista párt vezetője, hanem Kádár János. A forradalom leverése után pedig az egyezségről mit sem tudó Nagy Imre a politikustársaival és családtagokkal együtt éppen a jugoszláv nagykövetségen kért menedékjogot.

Még cadillacezni is lehetett

A szigetre Fažanáról visz hajó, a túloldalon olasz, német és horvát idegenvezetés között lehet választani, de ehelyett (vagy akár emellett) biciklivel is be lehet barangolni a szigetet. Az említett fotógyűjtemény mellett egy nem túl izgalmas, kitömött állatokat bemutató kiállítás is van. Az épület előtti üvegkalickában áll Tito több tucatnyi luxusautója közül egy hatalmas cabrio, egy 1953-as Cadillac Eldorado. A kocsit évekkel ezelőtt még aprópénzért ki lehetett bérelni egy szigeti furikázásra, de rájöttek közben, hogy mekkora butaság ez egy százezer dollárt érő, történelmi ritkaságnak számító autó esetében.

A sziget szafariparkjában helyezték el az ajándékba kapott egzotikus állatokat. Ma már csak a csokornyakkendős bárpincér és Lana, az Indira Gandhi által hozott elefánt emlékeztet a régi, szép időkre. Társa, Sony öt évvel ezelőtt halt meg. Egy időben meg akartak szabadulni az elefántoktól, mert egy kisebb vagyont emésztett fel az élelmezésük. A kikötő mellett pedig külön kifutót építettek Kokinak, az arapapagájnak, akinek számos hírességgel van közös fotója.

Brioni 1980 után is maradt, ami volt

Jančar találóan műparadicsomnak nevezi a szigetet. A mocsaras területet Paul Kupelwieser, egy osztrák üzletember fedezte fel és vásárolta meg a 19. század végén. Nem sokkal korábban számolták fel az osztrákok az 1815-ös bécsi kongresszus után épült erődöt. Luxushotelek, vendéglők, kaszinók, yachtkikötők nőttek ki a földből, valamint Európa egyik legnagyobb golfpályája. Az osztrák Rivierának nevezett isztriai tengerpart csak burzsoák és arisztokraták által megfizethető szigetévé vált Brioni. A két világháború közötti olasz közjáték után a sziget a szocialista Jugoszlávia része lett. Az államalapító Josip Broz Tito a partizánévek nélkülözése után a fényűző Brionit nézte ki nyári rezidenciának.

Az 1991-ben függetlenné vált Horvátország vezetői sem tudtak elszakadni Brioni luxusától. A szigetcsoport 14 szigetéből csak a két legnagyobb látogatható, a többi a horvát állam vezetőinek és vendégeinek van fenntartva. A horvát politikusok mellett visszatérő vendég volt Ivan Gašparovič volt szlovák vagy Heinz Fischer jelenlegi osztrák köztársasági elnök, de a volt Jugoszlávia állami vezetői is szoktak itt nyaralni Belgrádtól Ljubljanáig.

Végső búcsú

Jovanka nagyon hálás volt a horvátoknak, hogy még egyszer ellátogathatott Brionira. 2013-ban, 89 évesen halt meg Belgrádban, élete végefelé már özvegyi nyugdíját, sőt, a személyazonosságát igazoló papírokat is megkapta. Gyászszertartás nem volt, hamvait a belgrádi Virágházban, a Tito sírja melletti teremben helyezték el. Ivica Dačić  akkori szerb miniszterelnök megkövette Tito özvegyét: "Azzal, hogy megfeledkeztünk Jovankáról, megfeledkeztünk magunkról is."