Könyvet írt az Iszlám Állam szexrabszolgája

GettyImages-497401112
2016.04.11. 00:56
18 éves koráig háborítatlan békében élt iraki falujában Farída Khalaf, a jazidi lány, akit társaival együtt elrabolt és szexrabszolgaságra kényszerített 2014-ben az Iszlám Állam. Több sikertelen öngyilkossági kísérlet, folyamatos verések és állandó szexuális erőszak után csodával határos módon sikerült megszöknie, és Németországban új életet kezdenie. Könyve Az Iszlám Állam rabszolgája voltam címmel jelent meg magyarul.

„Fáj a szívem, hogy fel kell tartóztatnom ezeket az embereket. Ezek a fanatikusok nem könyörülnek rajtuk” – magyarázta családjának az iraki határőr 2014 nyarán. A szomszédos, polgárháború sújtotta Szíriából többek közt síiták, keresztények, drúzok tömegei kezdtek el menekülni az Iszlám Állam elől. Az egyébként jazidi férfi ismerős érveléssel közelítette meg a problémát: a menekültek között beépített terroristák érkezhetnek, hogy iraki városokban is sejteket alapítsanak.

A határőr lánya, Farída az utolsó előtti évet végezte az iskolában. Bár szülőfaluja 50 kilométerre feküdt a szír határtól, a polgárháború neki csak valahol távol, a tévében játszódott, testvéreivel és barátnőivel az osztály matekzsenijeként, leendő matektanárként idilli kamasznyárra készült.

Milyen jó, hogy mi itt a Szindzsár-hegység lábánál ilyen elszigeteltségben élünk. Ide biztos senki nem jönne, itt nincsenek bankok, nincsenek olajmezők, semmi.

– idézi fel két évvel ezelőtti boldog tudatlanságát most magyarul is megjelent könyvében Farída Khalaf, majd rögtön rátér, hogyan tenyerelt rá egyik pillanatról a másikra a térségre az Iszlám Állam.

Kik azok a jazidik?

Egy kurd nyelvjárást beszélő népcsoport, akiket a szunnita szélsőségesek sátánimádóknak tartanak. Irakban nagyrészt a Moszul környéki kurd lakosság köréből kerülnek ki, de kisebb közösségeik előfordulnak Szíriában, Iránban, Örményországban, Törökországban és Grúziában is.

Becslések szerint mintegy 500 ezren tartoznak hozzájuk. Ősi gyökerekből táplálkozó monoteista vallásuk egyes elemei az égitestek óbabiloni kultuszára, mások a Mithrász-kultuszra vezethetőek vissza. Egyes források szerint hatással volt rá a zoroasztrizmus, a kereszténység, sőt bizonyos mértékig az iszlám is. Ennek ellenére a szekta és a muzulmánok között régi ellentétek feszülnek. Farída leírásából is kiderül, hogy fogvatartóik folyamatosan arra próbálták kényszeríteni a lányokat, hogy térjenek meg – volt, aki színleg meg is tette, de Farída szerint a legtöbb lány erre nem volt hajlandó.

B1437264

A jazidi lány történetéből kiderül, milyen volt 18 évesen átélni az Amnesty International által „szisztematikus etnikai tisztogató hadjáratnak” nevezett vérengzést Észak-Irakban: az ISIS tömeges kivégzésekkel, emberrablásokkal haláltáborokká változtatta Szindzsár vidéki térségeit, hogy eltüntesse a keresztények, a síita türkmének, a jazidik és általában minden nem arab és nem szunnita muszlim nyomait. A könyvből érthető meg a közel-keleti terror pusztításának személyes oldala, ami nyugaton a híreket olvasva rejtve marad a halottakról és menekültekről szóló statisztikák mögött.

Al-Bagdadi, az önjelölt kalifa az Iszlám Állam megalapítását bejelentő beszédét Farídáék okostelefonon látták a testvéreivel, de nem tudták komolyan elhinni, hogy az életükre valaha hatással lehet. A lány akkor kezdett aggódni, amikor a becsapódások egyre közelebbről hallatszottak, Moszul elfoglalása már kimondottan riasztó jel volt. De a háztartásban akadt három Kalasnyikov, amivel 15 éves kora óta Farída is tudott bánni. Bátyja azzal bátorította, hogy visszakergetik Szíriába a gazembereket, ha hozzájuk merészkednének.

Matekzseniből szexrabszolga

Aztán egyszer mégiscsak bekövetkezett a vég: az Iszlám Állam elérte Szindzsárt. A jazidiktól először a fegyvereket gyűjtötték be, és azt követelték, térjenek meg az igaz hitre. Erre Farída szerint senki nem volt hajlandó. Később minden értéküket be kellett szolgáltatniuk, és különválasztották a férfiakat, a nőket-gyerekeket és a fiatal lányokat. A férfiakat teherautókba terelték, a távolból sortűz jelezte, milyen sorsot szántak nekik a hódítók. A fiatal lányokat egész más céllal ugyan, de szintén elszállította a terrorszervezet, amiről szó szerint néhány hete hallottak először.

Arról, hogy az Iszlám Állam szexrabszolgákkal kereskedik, a világsajtó is részletesen beszámolt. „Úgy bánnak velünk, mint a rabszolgákkal, megvernek és megfenyegetnek, ha ellenkezünk. Sokszor azt kívánom, bárcsak agyonvernének. Ha túlélem is, nem tudom, hogy fogom tudni kitörölni ezt a fejemből” – mondta egy 17 éves lány a La Repubblica tudósítójának 2014 nyarán. Az újságíró mobilon érte el, a számot a lány szüleitől kapta meg, akik egy menekülttáborban éltek. A lánynak fogvatartói azért adták vissza telefonját, hogy elmondhassa a külvilágnak, hogy bánnak velük.

Farída jóval nagyobb megpróbáltatások árán tudott kapcsolatba lépni a külvilággal. Rakkában egy nőkereskedő vette meg, hogy mint értékes fiatal szűzlányt értékesítse tovább. Több szökési és öngyilkossági kísérlet után kötött ki néhány társával egy konténertáborban a harcok közvetlen közelében. Mindannyian egy-egy harcos tulajdonának számítottak, aki kénye-kedve szerint verhette és erőszakolhatta meg őket. A harcosok szabadon adták-vették egymás közt a lányokat. (Az Iszlám Államban egy csapásra annyira bevett lett a nők rabszolgasorba taszítása, hogy még egy döbbenetes szájbarágót is kiadtak a szexrabszolgák tartásáról, sőt, a rabszolgák ígéretével toboroztak harcosokat.)

A németországi nagybácsi és az embercsempész

A megalázott, módszeresen kínzott lányoknak takarítás közben sikerült az életüket kockáztatva SIM-kártyát és telefont szerezniük, amin végül elérték egyikük Németországban élő nagybátyját. Ő azonnal embercsempészt kerített, de ő is csak annyit tudott mondani: előbb szökjenek meg az Iszlám Államtól, csak utána vállalja, hogy biztonságos területre juttatja őket.

A harcok miatt kialakult káosz alatt csillant meg egyszer a szerencse: csak két őr maradt a táborban, akik a saját rabszolgáikkal voltak elfoglalva. A többi lány sötét leplet magára öltve futni kezdett az éjszakában. Egy segítőkész család segítségével érték el az embercsempészt, végül az ő közbenjárásával jutottak vissza Irakba, ahol egy Dohuk közelében található menekülttáborban találkozhattak családjuk életben maradt tagjaival.

A legbrutálisabb felismerés itt várt rájuk: saját közösségük összesúgott a hátuk mögött, mintha meggyalázásuk miatt magukat az áldozatokat hibáztatnák.

Szegény meggyalázott lányaink! Soha nem fognak tudni megházasodni. Nincs férfi, aki feleségül venné őket. Örökre tönkrement az életük.

– mondta Farída legjobb barátnőjének anyja a táborban. Farídának magának is időre és külső segítségre volt szüksége, hogy megértse: nem ő a hibás a borzalmakért, amiket el kellett szenvednie.

Érzem a kertünkben nyíló citromok illatát

„Milyen jó lenne, ha mama újra limonádét készítene nekünk, és jól eldugná a hűtő mélyére, nehogy idő előtt megigyuk a barátnőimmel, Evinnel vagy Núrával. Már az ital gondolatára az orromban éreztem a kertünkben nyíló citromok illatát, és összefutott a nyál a számban. Visszatekintve a katasztrófa előtti idők szinte valószerűtlenül idillinek tűntek: az együtt töltött órák a kertben, az imádkozás a háztetőn, a lalísi családi kirándulások” – emlékezett vissza Farída mindarra, amit elvesztett.

De nem adta fel: egy német program segítségével lehetőséget kapott, hogy Németországban kezdjen új életet, ahova már családja is követhette. Könyvét egy újságíró segítségével írta, miközben pszichológiai segítséget is kapott, hogy a borzalmakat el tudja kezdeni feldolgozni. Az iskolában német nyelvtudásának hiányosságai miatt a tizenegyediket kezdte újra a 12. helyett, de matekból már megint ő a legjobb az osztályban. Továbbra is az az álma, hogy egyetemre mehessen és matematikatanár legyen. Mint írja:

Azért éltem túl a szenvedéseket, hogy megmutassam nekik: erősebb vagyok náluk.

Andrea C. Hoffmann – Farída Khalaf: Az Iszlám Állam rabszolgája voltam  Farída szökése. Libri, 2016. 272 oldal, 3324 forint.