London: a muszlim vagy az arisztokrata aranyifjú nyer?

A Munkáspárt színeiben induló 45 éves Sadiq Khan pakisztáni bevándorlók gyereke és történetesen muszlim. És bár muszlimsága mellett még sok egyéb jellemzője is van, a kampányidőszakban mégis vallásáról esett a legtöbb szó vele kapcsolatban. Amennyiben nyer, és a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint igen, akkor

Khan - mielőtt parlamenti képviselő lett -, emberjogi ügyekkel foglalkozó ügyvéd volt, és főként a rendőri brutalitással és faji diszkriminációs esetekkel foglalkozott. Politikai pályája gyorsan és meredeken ívelt felfelé, még nem volt 40 éves, amikor Gordon Brown miniszterelnöksége idején közlekedésügyi miniszterré tették.

Khan közben folyamatosan igyekszik változatos identitását hangsúlyozni: „Londoni vagyok, európai vagyok, brit vagyok, angol vagyok, muszlim hívő vagyok, ázsiai felmenőkkel rendelkezem, apa vagyok és férj” - sorolta a New York Times-nak, és visszautasította fő ellenfelének, Zac Goldsmithnek a vádjait, hogy muszlim szélsőségesekkel találkozgat. 

Míg Sadiq Khan édesapja buszsofőr volt, ellenfelének, a konzervatív párti Zac Goldsmith-nek az apja befolyásos, milliárdos bankár. Goldsmith a brit arisztokrácia embere, a híres és méregdrága magániskola, az Eton diákja volt, amíg a Huffington Post információi szerint ki nem rúgták 16 éves korában, miután a szobájában füvet találtak. Egyetemre nem járt, hanem évekig annak a környezetvédelemmel foglalkozó magazinnak volt a szerkesztője, aminek a nagybátyja a tulajdonosa. Kritizálói szerint az arisztokrata aranyifjú kissé semmilyen, kevéssé van képben a világ dolgaival, és ha az ellenfele nem muszlim lenne, és nem lehetne emiatt piszkálni, nem sok mindennel tudná észrevétetni magát. És bár valóban ellenlábasa vallásával kapcsolatos kritikáitól volt hangos a sajtó, valójában eléggé konkrét ötletei vannak. Kampányát a környezettudatosság eszméjével és a közvetlen részvételen alapuló demokráciába vetett hitével alapozta meg. Megerősítené a metróban a rendőri jelenlétet, csökkentené az adókat, és új lakásokat építtetne.

Ezzel szemben Sadiq Khan  egyik legfontosabb mondanivalója a kozmopolita értékek, a sokszínűség, a sokféleség dicsérete volt. Ezen kívül ő is a lakhatást támogatta erősen, illetve azzal kampányolt, hogy négy évre befagyasztja a londoniaknak oly fontos tömegközlekedési jegy- és bérletárakat.

A választás előtti két napban a YouGov 1500 fő megkérdezésével történő kutatása szerint a választók

és a maradék 20 százalék megoszlik a többi tíz jelölt között. A választói bázis jellemzőiből kifolyólag is a munkáspárti jelöltnek kedvez a megmérettetés, ugyanis London tradicionálisan munkáspárti város. A 2015-ös általános választásokon például 1.55 millió munkáspárti, míg 1.23 millió konzervatív szavazó volt a városban, írja a Telegraph.

Muszlim, paki, zsidó, arisztokrata

A kampányidőszak utolsó heteiben a jelöltek szakmai értékei, kampányígéreteik valamelyest háttérbe, vallásuk és származásuk pedig előtérbe került. Azzal kezdődött, hogy a tory Goldsmith megvádolta Khant, hogy muszlim szélsőségeseknek ad teret, majd maga a miniszterelnök, David Cameron is beszállt a támadásba, amikor a képviselőházban tartott beszédében azt mondta, hogy Khan kilenc alkalommal mutatkozott egy szélsőséges nézeteket valló imámmal.

A miniszterelnök állítására a munkáspárti képviselők élénk üvöltözéssel reagáltak, és lerasszistázták, iszlám-fóbiásnak nevezték a miniszterelnököt. Később Khan kampánycsapata azzal érvelt, hogy a polgármester-jelölt és az imám egymás ellenfeleként tartózkodott egy helyiségben, Khan ugyanis Tooting nevű londoni városrészben a melegházasság mellett kampányolt, az imám pedig ellene. Továbbá: Khan azoknak a muszlimoknak a szószólója és fő támogatója, akik mindennemű politikai szélsőségességet elutasítanak. Például elsők között kelt ki zsidóellenes párttársai ellen és kérte a korábbi munkáspárti polgármester Ken Livingstone felfüggesztését, amikor a politikus egyetértett egy antiszemita véleményeket hangoztató harmadik párttársukkal, sőt, egyenesen azt állította, hogy “Hitler maga is cionista nézeteket vallott, mielőtt megőrült és megölt hatmillió zsidót”. Khan később azt nyilatkozta, hogy nem szabad a munkáspárt soraiban ilyen véleményeket hangoztató politikusokat megtűrni.

Az efféle vallási és származási kérdésekre hivatkozó politikai harc ritka a brit politikában, de viszonylag új (csupán 1997 óta törvényes) fejlemény az is, hogy a fővárosnak választott polgármestere van, írja az Atlantic. És hogy arra az Atlantic cikke jogosan rámutat, habár egy polgármesteri választás ritkán vonz nemzetközi figyelmet, a tízmilliós London polgármesteri széke különlegesnek tekinthető. Egyrészt, a vízfejű fővárosnak hatalmas gazdasági és társadalmi befolyása van, sőt, politikai is, a brit parlamentnek minden tizedik képviselője ebből a városból ül az országgyűlésbe. Másrészt, a miniszterelnöki poszt mellett ez a leginkább demokratikusan választott politikai pozíció, London polgármesterére ugyanis a városlakók milliói direktben szavaznak a szavazófülkében, míg például a miniszterekre, a felsőházi képviselőkre, sőt a királynőre nem.

Csütörtökön nemcsak főpolgármestert választanak Nagy-Britanniában, a brit önkormányzatok egy részében is szavaznak, valamint összeáll majd a skótok új parlamentje is.

(Bal oldali kép: Sadiq Khan munkáspárti polgármester jelölt. Fotó: Niklas Halle'n / AFP. Jobb oldali kép: Zac Goldsmith konzervatív polgármester jelölt. Fotó: Simon Dawson / Bloomberg)