Az nem minden, hogy Merkelt kiütötték

Az, hogy a Mecklenburg-Elő-Pomerániában tartott tartományi törvényhozási választás kampánya kizárólag a menekültválságról szól majd, már májusban eldőlt, amikor bevándorlásellenesek egy levágott disznófejet tettek Angela Merkel stralsundi képviselői irodája elé. Mindezt abban a körzetben, ahonnan 1990 óta mindig a jelenlegi kancellár szerzett mandátumot a Bundestagba.

Az egyébként jelentéktelen, 1,6 millió lakosú kelet-németországi tartomány vasárnapi választásának épp Merkel erős kötődése adott szimbolikus értéket. A kampányban aztán tényleg egyetlen témában ütköztek a pártok: hogy hogy állnak a helyiek a befogadáspárti migrációs politikához.

Felületesen nézve az eredmény egyértelműnek tűnik:

• A választás legnagyobb győztese a 2013-ban alapított, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt, amely 20,8 százalékot ért el, és a semmiből lett a második legnagyobb helyi erő.
• Visszaesett Merkel pártja, a befogadás mellett országosan kiálló Kereszténydemokrata Unió (CDU), amely 2011-hez képest 4 százalékot rontva a szavazatok 19 százalékát szerezte meg.
• Gyengült, de még mindig első helyen ért be a szintén bevándorláspárti Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD).

Azonban a tartomány politikai helyzete és hagyományai a választások eredményének egy másik oldalát mutatja meg. Merkel ugyan aggódhat, neki most a legfontosabb, hogy pártja sorait rendezze és a jövő őszi parlamenti választásokig képes legyen más témákat is bevonni a kampányba.

Győzött a paranoia

Mecklenburg-Elő-Pomeránia a maga 1,6 millió lakosával a német politikában marginális. Nála kisebb tartományi választási terület kettő van csupán, a Hanza-város Bréma és Saar-vidék. Az egykori NDK-s terület gazdasági teljesítménye is elmarad a németországi átlagtól, a GDP itt a harmadik legalacsonyabb a tizenhat tartományból.

Emiatt hagyományosan az itteni választási kampányok inkább gazdasági és jóléti intézkedésekről, ígéretekről szólnak. Ezt borította meg a 2015 óta tartó európai menekültválság, így most csak az országos politikáról és a migrációról volt szó.

Csakhogy a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a befogadás-ellenes hangok mögött többnyire gazdasági aggályai voltak a választóknak. Például a nyugdíjasok leginkább azért nem akartak menekülteket, mert úgy vélték, hogy a migránsokra fordított pénzt az ő nyugdíjemelésüktől veszik el, ahogy ezt egy az AFP-nek nyilatkozó nyugdíjas is mondta.

A kelet-német múlt miatt itt a tartományok között a legkisebb a nem német lakosság aránya, mindössze 3,7 százalék. Ráadásul nem is a török vagy arab bevándorlók vannak többségben, mint máshol, hanem a vietnamiak és a kínaiak. Tehát a helyieknek már a területi kvóta szerint rájuk osztott 25 ezer muszlim bevándorló is szokatlan és riasztó. 

A fiatalabb szavazók pedig a munkájukat féltik a bevándorlóktól, mivel egész Németországban itt, Mecklenburg-Elő-Pomerániában a legnagyobb munkanélküliség. Míg az országos átlag 5 százalék volt januárban, addig itt 11,6 százalék. Érdekesség viszont, hogy ez az újraegyesítés óta történelmi mélypont, csak tavalyhoz képest 0,8 százalékkal csökkent. Emiatt van az is, hogy a tartomány fejlett, nyugati területein az SPD jelöltje nyert, míg az elmaradottabb keleti körzetekben az AfP futott be az első helyen.

Merkel belső bírálói veszítettek

A magyar politikai viszonyok között szinte elképzelhetetlen, hogy egy kormánypárt vidéki szervezete szembemenjen az országossal, de Németországban ez egyáltalán nem példa nélküli. Merkelt politikai szövetségén belül bírálta bevándorlási politikája miatt a bajor testvérpárt CSU, de a CDU több vidéki politikusa is. 

Most Mecklenburgban is szembementek a berlini központtal a kampányban. Kikeltek a burka, a saria szerinti törvénykezés ellen, és a kettős állampolgárság korlátozását ígérték. Sőt, még Angela Merkelről is azt mondták a kampányban, hogy naivan áll a menekültekhez. Mindezt úgy, hogy a párt listáját az a Lorenz Caffier vezette, aki belügyminiszterként a németországi terrortámadások után is kitartott a menekültek befogadása mellett. Igaz, június óta egyre gyakrabban említette a bevándorlók kitoloncolását és a szigorúbb biztonsági intézkedések szükségességét. 

Ám a bevándorlásellenes szavazók a jelek szerint mégsem maradtak a CDU-nál. A párt négy százalékponttal kevesebb voksot kapott, mint 2011-ben. Az elmúlt választásokon egyébként mindig egyre kisebb volt a kereszténydemokraták támogatottsága, tehát menekültválság nélkül is borítékolható volt, hogy szavazatokat, képviselői helyeket veszíthetnek.

A most vasárnapi és az április három másik tartományi választás után nagyjából látszik, hogy a helyi CDU-s politikusok hiába bírálják az országos szervezet által képviselt programot, ha valaki nem ért egyet Merkel politikájával, akkor lokálisan is ellene szavaz majd.

A saját körzetét megnyerte volna

Érdekesség viszont, hogy Angela Merkel most vasárnap is könnyedén megnyerte volna a saját választókörzetét: Rügen és Straslund környékén a közvetlen - nem listás szavazáson - a CDU politikusai szereztek képviselői mandátumot. A kereszténydemokrata Harry Glawe például 42,8 százalékkal nyert, míg a második helyezett Frank Schenk (AfD) csak 21,5 százalékot ért el.

A helyi SPD-CDU nagykoalíció legnagyobb sikere az, hogy megtartották a kormányzó többségüket, nem kell létrehozni egy „mindenki az AfD ellen” szellemiségű koalíciót. Ha pedig mégis erre kényszerülnének jövőre a parlamenti választásokon, nem a szélsőjobboldalnál kellene kilincselniük. Keresnivalójuk lehet a Baloldali Pártnál (Die Linke), még balrább pedig ott a rendszerkritikus Zöld Párt, amely ugyan 4,8 százalékkal kiesett a mecklenburgi törvényhozásból, de országosan várhatóan átlépi az 5 százalékos bejutási küszöböt és fontos koalíciós partner lehet.

Merkel egyelőre nem tisztázta, hogy 2017-ben elindul-e a kancellári posztért, mindenesetre a vasárnapi választás után azt mondta: „a választók bizalmának visszaszerzéséről kell gondolkodnunk. Mindenkinek, elsősorban nekem.” Ahogy arról is beszélt, hogy vissza kell szorítani a Németországra nehezedő migrációs nyomást.

Egyben jelezte, hogy nem készül fordulatra a menekültpolitikában. Az MTI összefoglalója szerint azt mondta, az utóbbi hónapokban hozott alapvető döntések helyesek voltak, így indokolt volt az EU-Törökország megállapodás megkötése az illegális migráció leállítása és a Németországba érkező menedékkérők számának csökkentése céljából.

Nyugaton rétegpárt, keleten erő

Ami az Alternative für Deutschlandot illeti, a fiatal párttól óriási siker a második hely és a 21,5 százalékos eredmény, de a sikerük elmaradt a közvélemény-kutatások alapján várttól (23-25 százalékra számolták a bevándorlásellenes tömörülést).

A tartományi eredményekből az is látszik, hogy az egyetemet végzetteknek csak 14 százaléka szavazott rájuk, és hogy a párt a szegényebb, fejletlenebb területeken erős. Az áprilisi tartományi választásokon is a kelet-német Szász-Anhaltban érték el a legjobb eredményüket, míg Baden-Württembergben és a Rajnavidéken, azaz a fejlett nyugati tartományokban 13-15 százalékot ért el.

És az is látszik, hogy csak a bevándorlásellenesség nem elég a győzelemhez. Áprilisban úgy lett Szász-Anhaltban második az AfD 24 százalékkal, hogy előtte nem voltak terrortámadások Németországban és a kölni zaklatási botrány is elcsendesedőben volt. Ehhez képest most Mecklenburgban a kampányuk visszatérő elemei voltak a szélsőséges támadások és a nemzetbiztonság kérdése, így szereztek 21,5 százalékot.

Új szavazók, könnyebb mozgósítás

Az idei németországi tartományi választásokon minden esetben magasabb volt a részvételi arány, mint 5 évvel korábban. Elő-Pomeriában a részvételi arány 61,6 százalékos volt, jelentősen magasabb, mint a 2011-es 51 százalék. Mivel a választási kampány fő hívószava a migrációs válság volt, úgy tűnik, az emberek erre a témára fogékonyabbak, olyanok is elmentek szavazni, akik általában nem szoktak.