Emma
-2 °C
6 °C

Nem kurva, szextárs és szociális szexmunkás

kerekes
2017.01.19. 15:27

Lisa első munkája egy klinikán volt. Nagyon tartott tőle, hogy a kórházi körülmények nem kedveznek majd az ellazulásnak. De amikor belépett a kórházi szobába, elmúlt minden szorongása. Az ágyban egy fiatal, fogyatékkal élő férfi feküdt. A szobát két gyertya világította meg, az asztalon egy üveg bor és egy rózsacsokor állt. Rózsaszirmok voltak szétszórva az ágyra és a kórterem padlójára. "Simogattuk egymást. Meg akarta érinteni a mellemet. Csak feküdtünk, és öleltük egymást."

A Svájcban élő Lisa olyan foglalkozást űz, amire nincs magyar szó. Mozgássérülteknek, fogyatékkal élőknek vagy idős embereknek nyújt intim együttlétet, amibe a szex is beletartozik. De Lisa nem prostituált. Foglalkozását (Sexualbegleiterin) magyarul egyenes fordításban "szexuális kísérőnek" mondhatnánk, ha nem hangzana furán. Én szextársnak, szexsegítőnek vagy szociális szexmunkásnak fordítom most, de ha van jobb ötlete, írja meg. 

Senkit nem utasítanak el

És vannak szexuális asszisztensek is

Hogy a fogalmi zavar még nagyobb legyen, Németországban vannak szexuális asszisztensek (Sexualassistentin) is. Ez alatt néhol ugyanazt értik mint amit a szociális szexmunkások csinálnak. A szexuális asszisztensnek azonban van egy szűkebb értelmezése is: ők célorientáltan segítenek kielégülni vagy önkielégítést végezni betegeknek, bénáknak, fogyatékkal élőknek. 

A fordítás azért sem könnyű, mert a német szó egyszerre fejezi ki a partneri viszonyt és a segítséget. Ezért is lehet jól elkülöníteni attól, amit a klasszikus értelemben vett prostituáltak csinálnak. Nézzük, mi a különbség! Lisától nem lehet különféle árazás alapján "megrendelni" azt, hogy kézzel, szájjal vagy a testével csinálja, amit a kliense kér tőle. Lisa nem szolga, hanem társ. Nem a testét adja el, hanem egy intim órát, amit egy fogyatékkal élővel vagy egy idős emberrel tölt el. Megérinthetik, ő is megérinti a másikat, levetkőzik, ölelkezik, simogat. Ha úgy alakul, az együttlétbe akár a közösülés is beletartozik, de semmi olyat nem tesz, amit ő nem szeretne. A lényeg, hogy a találkozás mindkét félnek jó legyen, a mozgássérültek, fogyatékkal élők vagy a magányos, idős emberek is megélhessék a szexualitásukat, és ez az élmény testi és lelki örömöt okozzon számukra.

Mindez pénzbe kerül. Az 50 éves, de nagyon fitten és fiatalosan kinéző Lisának 120-150 svájci frankot (kb. 35-40 ezer forint) kell fizetni egy óráért plusz az útiköltség (az ár hasonló Hollandiában és Németországban, 90-120 euró óránként). Lisa soha nem fekszik le senkivel az első alkalommal. Találkozni is csak egy előzetes beszélgetés után lehet vele. Ilyenkor leendő partnerével, vagy a hozzátartozóval, gondozóval tisztázzák, miben tud segíteni és miben nem, mondta az Aargauer Zeitungnak. A szexsegítők fontos alapelve emellett, hogy senkit nem utasítanak el pusztán azért, mert testi vagy értelmi fogyatékossággal él. Lisa azt mondja: előfordult már, hogy valakit nem vállalt, de az azért történt, mert emberileg nem volt szimpatikus számára az illető.

Igen, jól olvasta az előbb. Többször előfordul, hogy a szociális szexmunkást hozzátartozók keresik meg. Lisát például egyszer egy anya kérte meg rá, hogy foglalkozzon a fiával. A fogyatékkal élő fiú ugyanis talált magának barátnőt a szociális otthonban, és szeretett volna lefeküdni vele. Az anya azzal a feladattal bízta meg Lisát, hogy a fiának tartson elméleti és gyakorlati szexuális felvilágosítást.

Szextárs szociális alapon

Lisához hasonló szociális szexmunkások már régóta dolgoznak Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Dániában, az Egyesült Királyságban. Nemrég Csehországban is elindítottak egy ilyen programot. Ügyük most azért került ismét reflektorfénybe, mert a német Zöldpárt egyik képviselője, Elisabeth Scharfenberg felvetette: ezeknek a szolgáltatásoknak a térítését Németországban vállalják át az önkormányzatok, azaz a szex rászorultság esetén járjon szociális alapon. A javaslat szerint az ápolásra, gondozásra szorulóknak orvosi igazolással kellene bizonyítaniuk, hogy más módon nem tudnak kielégülni. 

A felvetést a német közélet gyorsan kitárgyalta. A kormányzó szociáldemokraták szerint például nincs szükség "receptre felírt szexre" a nyugdíjas otthonokban, de több intimitásra igen. Jogilag is alaposan körüljárták a témát.

A szexhez való hozzájutás nem alapvető emberi jog.

A német alkotmány szerint azonban mindenkinek joga van személyisége szabad kibontakoztatásához, amíg ezzel mások jogait nem sérti. Szerepel az is az alkotmányban, hogy senkit nem érhet hátrány fogyatékossága miatt. A két dolog gyorsan összevonható: a szexualitás fontos az ember személyiségének teljességéhez, a testi vagy értelmi fogyatékossággal élők pedig segítségre szorulnak ehhez.

Magyarországon persze, ahol még most is az az uralkodó nézet, hogy a fogyatékkal élők lehetőleg ne is menjenek az utcára, az idősek meg már ne gondoljanak a szexre, ebből leginkább csak "a receptre felírt kurvák" jöttek le, meg az, hogy lám, a német Zöldpártnak tényleg nincs nagyobb problémája ennél? Pedig a már felsorolt országokban nemcsak rendkívül humánus, de nagyon is praktikus megfontolások miatt alakult ki a szociális szexmunkások hálózata.

A vigalmi negyed nem akadálymentes

A szexualitás minden ember alapvető szükséglete. Ugyanígy vannak ezzel a fogyatékkal élők és az idős emberek is. Az ölelés, a testi kontaktus vagy a szex hiánya komoly frusztrációt okozhat. Az ápolási otthonokban dolgozók szerint emiatt a férfi gondozottak egy része agresszívvá válik, vágyait társain vagy a személyzeten próbálja meg kiélni, míg a nők esetében a testi kontaktus hiánya inkább depressziót, visszahúzódást idéz elő. A tapasztalatok szerint ha szexuális segítőt hívnak a gondozóotthonba, 

az ott élők boldogabbak, és kevesebb a házon belüli konfliktus.

Lisához is sok olyan visszajelzés érkezik családtagoktól, hogy a kliensei nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek a találkozásaik után. Egyik páciensét szabályosan meg is gyógyította: a férfi ugyanis korábban többször is meztelenre vetkőzött az utcán és a járókelőkkel próbált szexuális aktust kezdeményezni, de ez a viselkedése megszűnt a találkozásaik után.

Bár Németországban a prostitúció legális és a fogyatékkal élők akár ezeket a szolgáltatásokat is igénybe vehetnék, nincsenek könnyű helyzetben. A vigalmi negyedek nem mindig akadálymentesek, sok bordélyház a lépcsők miatt eleve megközelíthetetlen a kerekesszékeseknek, arról nem is beszélve hogy a prostituáltak nagy része nem vállal mozgássérültet vagy értelmi fogyatékossággal élőt. Ha pedig nem éppen kifinomult módon utasít vissza egy kerekesszékest, életre szóló megaláztatást is okozhat. Persze vannak jó példák is: a Bremerhavenben dolgozó prostituáltakról riportsorozatot író Munk Vera kolléganőm saját szemével látta, amikor egy szociális munkás egy fekvő kerekes székes fiút vitt el a bordélyházba, majd az utcán cigizve várt rá.

Neki ez a szex

Nem véletlen, hogy a szextársak sok olyan emberrel találkoznak, akik életükben először kerülnek nő közelébe. Egy Deva nevű német szociális szexmunkás az Augsburger Allgemeinének azt mesélte: sokan csak azt kérik, hadd nézzék őt meztelenül, hiszen életükben először látnak igazi női testet. Számára is érdekes, milyen óvatos, ártatlan, finom mozdulatokkal érintik meg, és neki is jól esik látni a lelkes, csillogó tekinteteket. Ha olyat kérnek tőle, amiket a pornófilmeken látnak, Deva türelmesen elmagyarázza nekik, hogy ő ilyet nem csinál, már csak azért sem, mert ezeket sem ő, sem a nők nagy része egyáltalán nem élvezi. Inkább megmutatja, mi a jó a nőknek.

Devának saját bevallása szerint privát életében jóval több nehézsége volt az ágyban a nem fogyatékkal élőkkel, mint mostani munkája során. Az sem számít, kit mennyire tart szépnek. "Találkoztam olyan emberekkel, akik egyáltalán nem voltak szépek, mégis nagyszerű élményeket éltem át velük."

Épp ezek a segítők mesélhetnek arról, milyen sokszínű dolog is a szexualitás. Ennek ugyanis - sok ember téveszméjével ellentétben - ezerszer több formája van a közösülésnél vagy amit a pornófilmekben lehet látni. Devának például volt olyan kliense, aki csak azt kérte, hogy hadd érintse meg, hadd feküdjön a hasára, miközben mindketten ruhában voltak:

Ez volt az ő a szexualitása.

Az osztrák Jutta havonta egyszer látogatja meg Michaelt, akinek a fogyatékossága miatt nehéz partnert találnia. A lényeg itt sem a közösülésen, hanem a testi közelségen, az érintésen van. Bár segít kielégülni partnerének, ezeken a találkásokon soha nem egy testrészről vagy egy pozícióról van szó, hanem az egész emberről. Sokaknak önmagában az is nagy megnyugvás, ha csak időt töltenek el velük, és közben megérintik őket. Lisa erről így vallott: mindig látható, mennyit számít a férfiaknak érzelmileg is az általa nyújtott elfogadás, és hogy egy nő mellett szexuálisan is férfinak érezhetik magukat.

Az értelmi fogyatékossággal élők egy része beszélni sem tud, de a szextársak előtt nincs akadály. A kommunikációnak számos más formája van, csak ez sokkal nagyobb figyelmet kíván. Deva ugyan elvégezte a segítőknek szóló tanfolyamot, ismeri az egyes betegségek jellegzetességeit, de számára nem ez a lényeg. Ő a klienseihez nem betegként közelít, amit ők nagyon nagyra értékelnek.  

A nők szemérmesebbek 

Ritkábban, de férfiak is vállalnak szolgálatot nők mellett, még ha a nők szemérmesebbek is ebben. Lisa társa, Erich azt mesélte: amikor egy nyaktól lefele megbénult nő azt kérte tőle, hogy szeretkezzen vele, ő azt kérdezte, "miért, ha úgysem érzel semmit". A nő válasza az volt: ő attól érzi nőnek magát, ha valakit a testébe fogadhat.

Mivel a nők számára fontos az érzelmi azonosulás, Erich a legelején elmondja, hogy ennek azért vannak határai. Női klienseinél előfordul, hogy az ötödik-hatodik alkalom után érzelmi síkon is többet szeretnének, és volt már példa arra, amikor valaki szerelmet is vallott neki. Erich válasza erre mindig az: "ez nagyon jó, élvezd a pillanatot, de tudnod kell, hogy én nem vagyok szerelmes beléd". Erich szerint 

a fogyatékkal élőket nem kell védelmezni az élettől. Ehhez egy szerelmi csalódás, és ennek feldolgozása is hozzátartozik.

Többen foglalkoznak idős emberekkel. Egyikük azt mesélte: a legidősebb segítségre szoruló partnere 94 éves volt. A német Milka a Weltnek azt mondta: egyik idős kliense havonta egyszer elutazik hozzá Berlinbe. A 70 éves férfi egyedül él. Legutóbb arra panaszkodott neki, hogy sokan voltak a születésnapi partiján, de senki sem érintette vagy ölelte meg. Az idős férfi nagyon igényli a simogatást, és a női test érintését. A férfi a lapnak azt mondta: ezeket a találkozásokat nem "wellnessnek" fogja fel, hanem a testi és lelki gátakat, szorongásokat feloldó kezelésnek. Milkának vannak női páciensei is. Egy 71 éves nő is jár hozzá, akinek ugyan van párja, de igényli Milka finom és figyelmes érintéseit.

Svájcban minden második megkérdezett időotthon foglalkoztat "simogatókat", akik nem egészen azonosak a szociális szexmunkásokkal. Ők az ágyban fekvő, magatehetetlen, sokszor demens betegeket masszírozzák, simogatják. A tapasztalatok pozitívak: az eredemény szinte mindig ellazulás, nyugalom, testi és lelki jóérzés, aminek hatására az idős betegek könnyebben élik meg a hétköznapokat. Sok idős ember már nincs is tisztában azzal, mi az ami hiányzott neki. A megoldás pedig néha ilyen egyszerű. Ez a fajta gondozás az elöregedő társadalmakban egyre nagyobb jelentőséggel bír.

Sok embert eltanácsolnak

Ezt a munkát nem végezheti bárki. A már említett Erich ma már inkább csak képzéseket tart. Az általuk felkészített szexsegítők többsége 40-50 éves, de van köztük 27 éves is. Ha jelentkezne valaki 18 évesen erre a munkára, azt nem vennék fel. Ehhez ugyanis komoly élettapasztalatra, szexuális tapasztalatokra, nyitottságra és önismeretre van szükség is.

Nagyon meghatározó az is, ki milyen motivációval érkezik. Azt a nőt például elutasították, aki korábban prostituáltként dolgozott, de látszott rajta, hogy csak a pénz miatt szerette volna ezen a területen folytatni munkáját. Nem fogadták el annak a férfinak a jelentkezését sem, aki azt mondta az interjún: azért akar szexsegítő lenni, mert már mindenkivel próbálta a szexet, csak fogyatékkal élő nőkkel nem. Azokat is eltanácsolják, akik azt mondják, otthon a férjük/feleségük mellett már megszűnt a szexuális életük, mert ez a munka nem a személyes szexuális hiányok bepótlásáról szól.

A szexsegítők munkája kétségtelenül nem könnyű, de mint minden hasonló segítő foglalkozást végzőnél, nagyon fontos, hogy érzelmileg ne vonódjanak be. 27 éves Edith Arnold ezt így fogalmazta meg egy tavalyi interjúban az ARD-n:

Én nem sorsokkal, hanem emberekkel találkozom. A szánalom nem segít, ez se a kliensnek, se a segítőnek nem jó. Az együttérzés viszi előre a dolgokat.

A szolgálatban dolgozók közül többeknek a privát életükben is fogyatékkal élő partnere van. Ettől függetlenül folyamatos szupervízió alatt állnak, és többen azzal "balanszíroznak", hogy a fogyatékkal élők és az idősek mellett hagyományos testi, lelki eredetű szexuális problémákkal küszködők segítését is vállalják.

A 27 éves Edith azt mondta: az emberek egy része a munkáját szimpla prostitúciónak tartja, de őt ez már alig zavarja. Néha kellemetlenebb számára, amikor mások az egekig magasztálják, szinte szentnek kiáltják ki, hogy fiatal nő létére "feláldozza" magát a fogyatékkal élőkért. Ő azonban ezt nem így fogja fel. Ő csak egy ember, aki embereken segít. 

Magyarországon ilyen nincs

Bár a Magyarországon élő idős embereknek, mozgáskorlátozottaknak és fogyatékkal élőknek is ugyanolyan igényük van érintésre, intimitásra és szexre mint Németországban, Ausztriában, Csehországban vagy Hollandiában élő társaiknak, Magyarországon nincs lehetőség a szexuális szolgálatra. Ahogy egy 2015-ös cikkünkben körüljártuk, egy ilyen program a hatályos jogszabályok értelmében kimeríthetné az üzletszerű kéjelgés elősegítése és a kerítés büntetőjogi tényállását. Földesi Erzsébet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének alelnöke akkor azt mondta az Indexnek: „Ha egy felmérés alátámasztaná, hogy a magyar fogyatékos emberek is igényelnének ilyen szolgáltatást, és ha megfelelően ki lenne dolgozva ennek a programnak az egészségügyi, jogi és etikai háttere, akkor támogatnám, hogy megvalósuljon”.