Bíróság előtt a szíriai fiút Svédországba juttató riporter
További Külföld cikkek
- Börtöntáborba küldték azokat az észak-koreai szökevényeket, akik kapcsolatba kerültek a kereszténységgel
- Szijjártó Péter: Végre egy jó hírt is kapott a globális békepárti többség
- Romániát és Bulgáriát már csak egy hajszál választja el a schengeni övezettől
- Ukrajnában Nobel-békedíjra jelölték Donald Trumpot
- Megszólalt a német hírszerzés vezetője: Putyin támadásra készül a Nyugat ellen, a NATO kudarcát akarja
Eredetileg csak egy szíriai menekültcsoportról készített volna dokumentumfilmet, végül a történet aktív részese lett Fredrik Övenall, aki csütörtökön áll bíróság elé Svédországban azért, mert stábjával együtt Svédországba juttatott egy 15 éves szíriai fiút.
A 43 éves újságíró ezt nem is titkolta, a kétrészes Fosterland (Anyaföld) című filmet 2015 januárjában be is mutatta a svéd SVT csatorna.
A történet menet közben váltott fordulatot, amikor a már Görögországig eljutott szíriaiak mégsem tudtak tovább menni a tervezett módon, helyette felmerült, hogy egy kamionra tetejére ugranak le menet közben. (2014 tavaszán készült a film, Görögországon át érkező szíriai menekültáradat egy évvel később nőtt nagyra – bár 2014-ben is 80 ezer menedékkérő ment a 10 milliós Svédországba –, az átjutás igazán akadálytalanná 2015-ben vált a menedékkérelmért Nyugatra igyekvőknek.)
A tervek szerint fiúnak is ugrania kellett volna, de még a szálláson azt kérdezte a stábtól?
Nem visztek magatokkal? Mintha ti lennétek a szüleim
– Övenall a kamera előtt elgondolkodott. „Mi az a döntés, amit egész életemben vállalni tudok?”„Mi van, ha nemet mondok és Abed elvéti az ugrást?”
A Övenall, az operatőr és a tolmácsnő döntött és innentől Abedről szólt a történetük és a film. „Ez már nem az újságírásról szólt, hanem arról, ki is vagyok valójában” – idézte a The Local svéd kiadása. „A lelkiismeret-furdalás kísért volna egész életemben, ha másként döntök.” „Mit tartok fontosnak, hogyan nézek vissza, ha tudom, hogy nem segítettem egy fiúnak, aki megkért rá és aki az életét kockéztatta” – mondta el az AFP-nek morális kételyeit az újságíró.
A bíróság azonban nem erkölcsi, hanem jogi szempontok szerint vizsgálja az ügyet, amely az ügyészség szerint embercsempészetnek minősül. „Ha pénzt kaptak volna érte, a vád még komolyabb lenne” – tette hozzá a malmöi ügyészség szóvivője.
A svéd médiahatóság nem emelt kifogást
Az a filmet bemutató SVT kiállt a stáb mellett. „Megértjük a döntésüket. Váratlan és nehéz helyzetbe kerültek, amikor egy gyerek segítséget kért tőlük” – mondta a csatorna szóvivője, Sabinan Rasiwala. A svéd médiahatóság sem marasztalta el sem a csatornát, sem a stábot.
A film együttérző társadalmi visszhangot váltott ki Svédországban, amely 2015-ben már 167 ezer menedékkérőt fogadott be. „Nem szégyelljük, amit tettünk. A nézők megértették a helyzetünket, még ha nem is értettek egyet velünk” – mondta a korábban kínai tudósítóként dolgozó Önnevall a Guardiannak.
Nem könnyű nem segíteni
Hogy az újságíró alapvetően nem avatkozik bele az általa megmutatott eseménybe természetes –de nem mindig egyértelmű. A Guardian felidézte a dél-afrikai Kevin Carter történetét, aki Pulitzer-díjat nyert a földre borult szudáni éhező kislány és a mögötte közelítő dögkeselyű vészjósló képével.
Az először 1993 márciusában a New York Timesban publikált kép után az olvasók a kislány felől érdeklődtek, akinek további sorsáról nem sikerült megtudni semmit. Carternek is magyarázkodnia kellett, hogy segített-e a kislánynak, egyáltalán, micsoda dolog megfelelő pillanatot várni egy képért, amikor egy dögkeselyű tart egy gyerek felé. Carter hiába mondta el, hogy a keselyűt elkergette, a kislány szülei pedig a közelben voltak és épp élelmiszercsomagot vettek át az ENSZ-től, rajta maradt, hogy érzéketlen volt, akit nem az ember, csak a kép érdekelt. A Fotoriporter a kritikus hangok nyomán azt mondta, sajnálja, hogy nem segített a kislányon. Carter 34 évesen a Pulitzer-díj átvétele után három hónappal öngyilkos lett.
A Riporterek Határok Nélkül szerint ritkán kerül Európában újságíró ilyen jogi helyzetbe. Önnevall védelme arra épít, hogy valójában nem is lehet szó embercsempészetről, a fiú ugyanis maga fizette a költségeit, és iratokat is maga szerzett. A stáb nem vitte, csak kísérte őt. A bíróságnak részben egyszerű dolga van, a bizonyítékokat maga a dokumentumfilm szolgáltatja, sok mindent annak alapján kell értékelnie.
Lex Abed
A fiú eredetileg is Svédországba tartott, unokatestvéréhez, akivel a stáb össze is hozta őt. Abes menekültstátuszt kapott, majd nem sokkal később szülei és testvérei is letelepedhettek, családegyesítésre hivatkozva. Azóta a családegyesítés szabályain szigorítottak Svédországban.
És a társadalmi hangulat is megváltozott: a menekültstátusz megszerzése is nehezebbé vált, egyre több támadás ért menekülttáborokat az országban, amely lakossága arányához mérten a legtöbb embert fogadta be Európában.
„A helyzet sokat romlott, az emberek már nem barátságosak” – mondta a Guardiannak Susanna Udvardi. A dél-svédországi Simrishamban működő menekültek integrációját támogató szervezet vezetője szerint az érkezőknek – akik már inkább Afganisztánból, mint Szíriából jönnek – már azzal kell szembesülniük, hogy nem telepedhetnek le az országban.
Embercsempészet miatt 2016-ban 116 ember ellen indult eljárás, kétszer annyi, mint előző évben és nyolcszor annyi, mint 2014-ben. A Svédországot Dániával összekötő hídon sokan egyszerűen stoppolással jutottak át, az autósok azonban ezzel embercsempészeknek minősültek, függetlenül attól, hogy pénzért tették vagy önzetlenül.
160 eurós büntetést kapott az a menekült is, aki Koppenhágából a saját családját vitte át Svédországba – igaz a feleség és a gyerek is letelepedhetett.
A legtöbben pénzbüntetéssel megúszhatják, súlyosabb esetben – például, ha bizonyíthatóan pénzért akarta átszállítani a határon a menekültet – két év is kiszabható.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
