A brexit és Trump után most Hollandiára figyel a világ

Szerdán parlamenti választást tartanak Hollandiában, ahol az a legnagyobb kérdés, hogy folytatódik-e Geert Wilders és így az európai populizmus diadalmenete. Még bármi lehet, viszont az utolsó felmérések szerint valószínűbb, hogy végül a mostani kormányfő pártja kapja a legtöbb szavazatot.

Összesen 28 párt indul a 150 képviselői helyért, és egyik támogatottsága sem nagyobb 20 százaléknál, így az biztos, hogy a győztesnek komoly koalíciós tárgyalásokra kell készülnie akár három másik párttal, Wildersszel pedig senki sem akar szövetkezni.

A szavazóhelyiségek majd este 9-kor zárnak, utána jönnek az első exit pollok, végeredmény majd hajnalban lehet. Az esetleges hekkertámadások kivédéséhez a szavazólapokat majd kézzel, és olyan számítógépekkel számolják össze, amik nincsenek rákötve az internetre.

Wilders vezetett, de a végére erősített a kormányfő

A holland választásra többek között azért is irányul ekkora figyelem, hogy lesz-e újabb populista fordulat az április-májusban tartott francia elnökválasztás, és a szeptemberi német szövetségi választások előtt.

Az elmúlt időszakban meg tudott erősödni Wilders szélsőjobboldali, muszlimellenes és populista Szabadságpártja (PVV), és még egy hónapja is vezetett a felmérésekben, ezért történelmi győzelemben reménykedett. Wilders a populista hullámot próbálja meglovagolni, többek között kilépne az EU-ból, de leginkább iszlámellenes politikájáról ismert: mecseteket is bezárna, betiltaná a Koránt, és lezárná a határt a muszlim országok előtt. 2008-ban csinált egy 17 perces, az iszlámot a terrorizmussal azonosító kisfilmet is. Arról itt írtunk bővebben, miért tudott így megerősödni a Wilders-féle Szabadságpárt, és milyen feszültségek vannak a holland társadalomban.

Hollandiát az elmúlt ciklusban a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) és a baloldali munkáspártiak (PvdA) kormányozta kétpárti koalícióban, de 79 képviselőjéből végül 75 maradt a végére a 150 fős alsóházban, most pedig együtt legfeljebb 40-re számíthatnak. A kormánypártok népszerűsége többek között a jobboldali liberális Mark Rutte kormányfő megszorításai miatt is visszaesett, noha tavaly 2,1 százalékkal nőtt a GDP.

Viszont az utolsó hetekben vissza tudott erősödni Rutte pártja, a legtöbb felmérésben vezetett, habár az utolsó napokban volt olyan poll, amiben fej fej mellett mérték Wildersszel. A legvalószínűbb, hogy a VVD 24-28, míg Wilders pártja 19-22 mandátumot szerez. A viszonylag sok bizonytalan miatt a közvélemény-kutatók azonban nem zárják ki teljesen azt sem, hogy egy harmadik párt tud szűken odaérni a végére.

Két egymást követő nap jöttek a tévéviták

Rutte azt mondta, hogy a választás lehetőség, hogy a szavazók legyőzzék a rossz populizmust. Azonban a kampányban a többi nagyobb párt is jobbra tolódott Wilders miatt, miközben egyes jobboldali pártok a válságba került baloldal programjának egy részét is átvették. A hollandiai populizmus térnyeréséről interjút készítettünk Hans Wansink újságíróval, a De Volkskrant lap munkatársával is, aki számos könyvben elemezte országa elmúlt húsz évének történéseit.

A kampány legfontosabb témája a bevándorlás volt. Rutte is alkalmazkodásra vagy távozásra szólított fel, míg a hétfőn és kedden megrendezett tévévitákban Wilders azzal vádolta a kormányfőt, hogy jobb egészségbiztosítást nyújt a bevándorlóknak, mint sok hollandnak. Az iszlámot erőszakos vallásnak nevezte, és arról is beszélt, hogy a kormánynak ki kellene dobnia az országból a török nagykövetet és az embereit.

Rutte szerint viszont ez csak az alkalmatlanságát bizonyítja, és azt is nagyon rossz megoldásnak nevezte, hogy Wilders lezárná a határokat a muszlim országok előtt, és betiltaná a Koránt. A kisebbik kormánypárt, a munkáspárti PvdA vezetője, Lodewijk Asscher a „10 ezer dühös tweet és semmi megoldás" emberének nevezte Wilderst. A gyorsfelmérések szerint a nézők jobbnak látták a vitákon Ruttét Wildersszel szemben.

Sokat számíthat a viszály a törökökkel

A választási kampány hajráját azonban a törökök és a hollandok között kirobbant diplomáciai konfliktus is alapvetően meghatározta, miután a holland kormány megakadályozta, hogy két török miniszter Rotterdamban egy nyílt nagygyűlésen korteskedjen a török alkotmányos népszavazás mellett. A diplomáciai viszályba azért is állhattak bele ilyen keményen a hollandok, mert az néhány nappal az integrációs kérdéseket középpontba helyező választás előtt jött.

Wilders elsőként követelte, hogy a török tisztviselők ne kampányolhassanak Hollandiában, de végső soron a legtöbb fontos párt is hasonló véleményen volt. A kialakult viszályból politikai szempontból a keményen fellépő Rutte akár Wildersnél is jobban profitálhat, mivel elemzők szerint a hollandok a diplomáciai ügyben felsorakoztak a miniszterelnök mögé.

Sokpárti koalíció nélkül nem megy

Wilders sok protestszavazatot is remél, de az utolsó hetekben volt annak jele, hogy sokan mégis inkább kiszámíthatóbbnak tartott más pártok felé fordulnak. Az pedig korábban is egészen biztos volt, hogy még ha nyerne is, a Szabadságpárt vezetője nagyon messze marad a végén a kormányzáshoz szükséges 76 képviselőtől. Közben viszont valamennyi párt kizárta annak a lehetőségét, hogy koalíciós társként asszisztáljon miniszterelnökségéhez.

Márpedig az erőviszonyokat nézve a választás után csak egy három-négypárti kormánynak lehet meg a többsége. Hollandiában már egy százalékkal is be lehet kerülni a törvényhozásba, és ezért rendszeresen 10-12 párt jut a parlamentbe. Ennek jegyében most a felmérések azt mutatják, hogy

• Rutte pártja 24-28
• Wilders 19-22
• a kereszténydemokraták (CDA) 19-21
• a liberális D66 17-19
• a Zöld Baloldal (GroenLinks) 16-18
• a szociáldemokraták 10-12
• a Keresztény Unió (CU) pedig 5-7 helyet szerezhet a kisebb pártok mellett.

A kiegyenlített erőviszonyok miatt ideológiailag távol álló pártok is alkothatnak koalíciót, mint az eddigi jobboldali liberális–munkáspárti formáció. 2010-ben arra is volt már példa, hogy a jobboldali liberálisok és a kereszténydemokraták kisebbségi kormányát Wilders kívülről támogatta, cserébe egy bevándorlással kapcsolatos szerződést kényszerített ki a pártoktól.

Most viszont minden bizonnyal vagy sokpárti koalíció alakul, vagy előrehozott választásokba torkollanak a koalíciós tárgyalások. Holland elemzők egy négypárti jobbközép koalíciót tartanak a legvalószínűbbnek, amiben a VVD és a CDA lesz a két legnagyobb párt, de sokáig húzódó egyeztetésekre kell felkészülni.

Borítókép: Michael Kooren / Reuters.