Taposóaknákat telepítenek a mianmari határra

Kezd végzetesen eldurvulni a helyzet Mianmarban, ahonnan a rohingya népcsoport 100-150 ezer tagját üldözték el a lakóhelyéről, a szomszédos Bangladesbe. A konfliktus oka, hogy a rohingyák muszlimok, a mianmari többség pedig buddhista. Emberjogi szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet az 1994-es ruandai népirtáshoz hasonló borzalomba fulladhat.

A bangladesi kormány most hivatalosan tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a mianmariak taposóaknákat telepítenek a két ország határára. Ezt azzal indokolják, hogy megvédik magukat attól, hogy a menekültek visszatérjenek az országukba. A taposóaknák használatát egyébként 1997-ben a 162 ország által aláírt ottawai egyezmény betiltotta. Mianmar ezt az egyezményt a mai napig nem írta alá.

Mianmarban a rohingya kisebbség sorsa évtizedek óta elég sanyarú, nagyjából azóta üldözik őket, hogy az ország 1948-ban elnyerte a függetlenségét. Azóta különféle katonai diktatúrák váltják egymást, és az ország gyakorlatilag egy folyamatos polgárháborúban él. A mostani menekülthullám azután indult el, hogy augusztusban a katonaság egy zavargás során 400 embert ölt meg.

Becslések szerint az 50 milliós Mianmarban félmilliós rohingya kisebbség él, és a tragédiájuk, hogy Mianmarnak nem kellenek, de a környező országok sem akarják különösebben befogadni őket - kivéve a szintén muszlim Bangladest, ami viszont a világ egyik legszegényebb, túlnépesedés, rendszeres természeti katasztrófák és járványok által sújtott országa. Jelenleg nagyjából 300 ezer, Mianmarból menekült rohingya muszlim él bangladesi menekülttáborokban, egészen embertelen körülmények között.