A mañana most nem segít

Kordont húzott a barcelonai parlament elé a katalán rendőrség kedden, a sorsdöntő napon, amelyen mindenki arra vár, bejelenti-e a tartomány elnöke egyoldalúan a függetlenséget, amelyet sem Madrid, sem az EU legnagyobb tagjai nem ismernének el.

Reggel a katalán rendőrség kíséretében eljutottak a helyi hatóságok által hivatalosnak tekintett választási eredmények a parlamentbe, ezeket Carles Puigdemont fogja bemutatni a képviselőknek az este hatkor várható beszéde előtt. Jelek vannak arra, hogy a katalán elnök inkább óvatosabb beszédet fog tartani, és a függetlenség kikiáltása helyett arról fog beszélni, hogy ezt a célt Madriddal tárgyalva kell elérni. De óvatosan kell egyensúlyoznia, hogy saját tábora se tekintse visszavonulásnak a nyilatkozatot, és Madrid se nyúljon a legkeményebb eszközhöz, akár az elnök letartóztatásához – ami persze spanyol részről is rendkívül kockázatos lépés lenne.

Vamos a la playa

Carles Puigdemont helyzetét a várható nemzetközi fogadtatás nem könnyíti. Annál inkább viszont az október elsején megtartott, el nem ismert népszavazás, amelyen a hétmilliós Katalónia választóinak 42 százalékos részvétele mellett 90 százalék Spanyolország leggazdagabb tartományának függetlenségére szavazott.

A helyzeten csak rontott a párbeszédet elutasító Madrid azzal, hogy a spanyol rendőrség kemény fellépéssel akarta megakadályozni a szavazást. Ez egyrészt sikertelen volt, másrészt a békés szavazók megverése, kiráncigálása a szavazóhelyiségekből csak tovább növelte az elszakadáspártiak táborát.

Helyi rendőrségi – tehát a katalán kormány mellett álló mossos d'esquadra felőli - pletykák szerint ha Puigdemont bejelenti a függetlenséget, akkor Madrid a letartóztatás mellett dönt. Kérdés persze, hogyan lépne erre a parlamentet védő helyi rendőrség, ahogy az is, meddig menne el az összetűzés kockázatával a spanyol rendőrség, amely hétfő óta egyébként a katalán bíróság épületét védi, miután arra a helyi erők helyett – jelezve ezzel a belső feszültséget is – őket kérte fel az intézmény.

A sorsdöntő beszédet Puigdemont-nak alaposan meg kell fontolnia, nem véletlen, hogy sem pártjából, sem a szövetségesek közül nem vállalta egy képviselő sem, hogy akár név nélkül nyilatkozzon a beszéd előtt helyzet várható alakulásáról.

Barcelonában nyugalom van, a látványosabb rendőri jelenlét és a kordonon kívül más nem utal arra, hogy a világ egyik leglátogatottabb városában érik Spanyolország elmúlt évtizedeinek legnagyobb politikai válsága.

Despacito

Puigdemont-t a nemzetközi közösség és az üzleti világ is láthatóan afelé tolja, hogy ne akarja kimondani a függetlenséget. Hétfőn a Cellnex távközlési cég, és a nyolcmilliárd dolláros ingatlanvagyont kezelő Immobiliara Colonial – amelynek csak Barcelonában 800 millió dolláros érdekeltsége van – jelezték, hogy abban az esetben áthelyzik központjukat Spanyolország más részébe. (Ez nem feltétlenül ijesztette el a helyieket, még a Colonialtól is beszéltünk olyan munkatárssal, aki a munkáját ezzel elveszítené, mégis úgy érezte, járható út a függetlenség Katalóniának.)

Puigdemont-nak azt kell végiggondolnia, hogy van-e olyan beszéd, amely egyrészt nem csalódás a függetlenséget támogató – október elsején a rendőrségi fellépéssel is dacolni kész – táborának, másrészt nem jelenti a totális összeütközést Madriddal. Feltéve, ha elhiszi, a spanyol kormány tényleg készen áll arra, hogy a kiszámíthatatlan terepre lépve vállalja ebben az esetben a katalán elnök letartóztatásának kockázatát.

És ha elhiszi, akkor vállalná a letartóztatást? Valószínűleg igen, hiszen ez a szerep megint csak az ő támogatottságának növelését hozná.

De kérdés az is, mekkora valójában a függetlenség támogatóinak tábora, és abból vajon mekkora az a rész, amelyik a totális konfrontációt is elfogadhatónak tartja? Egyelőre annyit tudni, hogy a katalán választók 38 százaléka a függetlenség mellett van, 4 százalék ellene szavazott, a fennálló 58 százalékról pedig csak találgatni lehet. Több olyan, a függetlenséget támogató helyivel beszéltünk, aki szavazott is október elsején, de mégsem tekinti úgy, hogy ennek alapján ki kellene kiáltani a függetlenséget, hanem azt várja, hogy a meggyőző eredmény alapján Madrid tegye jogilag lehetővé egy szabályos népszavazás megtartását, amely már kötelező érvényű lenne mindenkire nézve.

A vasárnapi legalább kétszázezres, békés, az ország egységéért kiálló barcelonai tüntetés is elgondolkodtathatta Puigdemont-t – bár ezt elhessegetheti azzal, hogy Madrid buszoztatta fel Spanyolország más területéről a tüntetőket, ami egyébként csak kis részben volna igaz, a tüntetők java katalóniai volt.

De sokkal fontosabb a függetlenséget elutasító német és francia állásfoglalás, az EU jelzése, hogy ebben az esetben Katalónia az EU-n kívül találná magát, és oda már csak Spanyolország jóváhagyásával juthatna vissza.

A bizonytalansági tényező mindkét oldalon nagyon sok, ezért kézenfekvőbbnek tűnik, hogy Puigdemont fontolva haladó beszédet tart, erkölcsi felhatalmazásként lobogtathatja az el nem ismert népszavazás eredményét, és inkább határozottan tárgyalásra szólítja fel a párbeszédet kategorikusan elutasító Madridot.

Esperar

Az időhúzás persze sokszor hasznos, van, amikor a problémákat is megoldja a semmittevés, ez a helyzet azonban biztosan nem olyan, így Mariano Rajoy vezette néppárti – ráadásul a spanyol parlamentben kisebbségben lévő – kormánykoalíciójának döntenie kell, hogy mit lép a következő órákban, vagy – Puigdemont beszédétől függően – legalább a következő napokban.