Tényleg kikiáltja a függetlenséget Katalónia?

Egy nappal a madridi felsőház szavazása előtt összeül a katalán parlament, hogy megvitassa, mit tegyen, amennyiben a szenátus a katalán függetlenségpárti kormány felfüggesztéséről dönt.

Nem elképzelhetetlen, hogy a katalán elnök, Carles Puigdemont és pártszövetsége, a Junts pel Sí, a radikális baloldali CUP támogatásával egyértelművé teszi az eddig csak furcsán lebegtetett helyzetet és megszavazzák a függetlenségről szóló nyilatkozatot.

Az egyenlet azonban továbbra is sokismeretlenes: a szenátus ugyan minden bizonnyal megszavazza, hogy hogy szükség esetén elindulhasson a katalán kormány működésének felfüggesztése – itt ugyanis a Mariano Rajoy vezette néppárti (PP) kormánynak többsége van –, de továbbra sem világos, hogyan is nézne ki a precedens nélküli aktus a gyakorlatban és az sem, mennyiben befolyásolhatja magát a szándékot a katalán kormány.

A spanyol alsóházban Rajoy kormánya kisebbségben van, a felfüggesztésről szóló, az alkotmány 155. cikkelyére hivatkozó kezdeményezés csak az ellenzéki szocialisták (PSOE) és a Ciudadans jóváhagyásával kerülhetett a felsőház elé.

Abban azonban nincs egyetértés a spanyol kormány és az ellenzék között, hogy mikor kell valóban végrehajtani az elvileg törvényes, de politikailag kockázatos lépést. Az ellentét növekedhet a katalán parlament csütörtöki ülésétől függően is.

Barcelona még kifarolhat...

A szocialisták szerint ugyanis, ha a katalán parlamentben Carles Puigdemont nem kiáltja ki a függetlenséget, hanem elfogadja a Madrid által felvetett előrehozott regionális – tehát csak Katalónia parlamentjére vonatkozó – választásokat, akkor nincs szükség a 155-ös cikkely érvényesítésére.

Formálisan a regionális választás kiírásához nem kell Barcelona beleegyezése, a kiírás joga Madridban van. A spanyol kormány szerint azonban a jelenlegi fázisban már mindegy, milyen utat választ Puigdemont, a katalán kormány felfüggesztésének jogi folyamatát akkor is el kell indítani pénteken.

...vagy még jobban beleáll

Azonban ebben az esetben – elvileg tehát a spanyol parlamenti ellenzék támogatásának híján – még kevésbé világos, hogyan érvényesítené Madrid a felfüggesztést, aminek bejelentése esetére Puigdemont már jelezte a spanyol kormányfőnek: Katalónia valóban kikiáltja a függetlenséget.

Vannak jelek, amelyek szerint Puigdemont-ék erre készülnek. Erre utalhat az is, hogy a katalán elnök közölte: nem megy el Madridba a szenátus ülésére. Ebben közrejátszhat az is, hogy tart letartóztatásától, elvégre a népszavazás két szervezőjét zendülés gyanújával őrizetbe vették. (Jordi Sánchez a Katalán Nemzetgyűlés vezetője, Jordi Cuixart az eredetileg a katalán nyelv és kultúra ápolására alakult Omnium Cultural nevű szervezet első embere letartóztatása meglehetősen önkényes döntés, hiszen Madrid értelmezésében elvileg a népszavazás résztvevői is törvénysértést követtek el.) Az bizonyos, hogy Puigdemont-nak Katalóniában, a tartományi rendőrség által körülvett parlamentben nem kell tartania a letartóztatásától, egy ilyen rendőri összecsapást aligha kockáztatna meg Madrid.

Beszédes az is, hogy a Junts pel Sí egyik katalóniai parlamenti képviselője, Antoni Castella kedden már arról beszélt, hogy a helyi parlament pénteken kikiáltja a tartomány függetlenségét – írta az El País. A lap szerint ilyen értelmű útmutatókat kaptak a párt képviselői és tervezik az őket támogató lakosság mozgósítását is.

„Lehetetlen megmondani, mi következhet, de az bizonyos, hogy Puigdemont-nak megvan a többsége a katalán parlamentben, és így tovább lehet menni a függetlenség felé” – mondta Joan Rabasseda. A Barcelona melletti, 9 ezer fős Arenys de Munt függetlenségpárti polgármestere – a katalán önállóság támogatására létrejött önkormányzati szövetség tagja – szerint ezt várja a lakosság jelentős része is.

Hogy a jelentős mennyi, azt nem tudni, a biztos csak annyi, hogy az alkotmány alapján Madrid által el nem ismert, október 2-jei katalóniai népszavazáson az 5,3 millió választóból 42 százalék vett részt, 90 százalékuk a függetlenségre szavazott.

Ráadásul a helyi parlamenti támogatás sem egyértelmű: a 135 fős törvényhozásban a Junts pel Sí pártszövetségnek csupán 62 képviselője van a többséget csak a szövetséget kívülről támogató baloldali radikális CUP 10 fős frakciójával biztosítja. Igaz, ők egyértelműen – sőt, a Junt pel Sínél radikálisabban – képviselik a függetlenséget, de ettől még kérdés, hogy a sokszínű, csak az elszakadás terve alapján összeállt szövetség egyben maradva felvállalja-e, hogy még komolyabb összetűzésbe megy Madriddal, miközben a katalán függetlenségnek az EU-ban nincs támogatója.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament mellett Berlin és Párizs is világossá tette, nem fogják elismerni Katalóniát, amely elszakadása esetén egyébként is az EU-n kívül találná magát, és csak konszenzussal, tehát Spanyolország jóváhagyásával térhetne vissza a közösségbe.

Márpedig ez jelentősen visszavetné Katalónia gazdaságát, miközben a függetlenségpártiak legfőbb érve épp az, hogy ha nem kellene a spanyol költségvetésbe befizetniük, akkor Katalónia még gazdagabb lehetne, hiszen a jómódú térség onnan kevesebbet kap vissza. Hogy ez egy önálló ország működtetésével – például önálló hadsereg fentartásával – együtt is igaz-e, azt senki sem számolta ki.