Az amerikai politikába is berobbant a zaklatásos botránysorozat

Csütörtökön az amerikai politikát is elérte a szexuális zaklatási botránysorozat, ráadásul pont az ősz legfontosabb kampányának kellős közepén: a december 12-én tartandó alabamai rendkívüli választás republikánus szenátorjelöltjéről négy nő is állította, hogy kiskorúként könyékezte meg őket.

14 évesen elvitte kocsikázni, és belenyúlt a bugyijába

Az érintett Roy Moore a Trump-adminisztráció igazságügyi minisztere, Jeff Sessions megürült szenátori székére pályázik, demokrata ellenfele pedig Doug Jones lesz. Ha lesz.

Ugyanis egy Leigh Corfman nevű nő azzal vádolta meg Moore-t a Washington Postban, hogy 1979-ben, amikor 32 évesen kerületi ügyészként dolgozott, felajánlotta az anyjának, hogy vigyáz rá a parkban (ő akkor még csak 14 éves volt), amíg az elvált anya hazaugrik a gyámhatósági meghallgatásra. Az ismeretséget további szívességeknek álcázott udvarlás követte, és Moore egy alkalommal, amikor kocsikázni vitte őt az erdőbe, megcsókolta, majd következő alkalommal levetkőztette őt, és melltartóján meg bugyiján keresztül elkezdte őt tapizni, és Corfman kezét a sliccére helyezte. A nő elmondása szerint ekkor könyörögni kezdett a férfinak, hogy vigye őt haza, és végül kérésének Moore engedett is.

A Moore-ral való találkozókat Corfman családjából többen is megerősítették, de a nő magáról a történtekről csak 10 évvel később beszélt anyjának.

A Washington Post három másik nőtől is tudomást szerzett Moore hasonló próbálkozásairól:

• Wendy Miller 14 évesen krampuszként dolgozott, amikor először megkörnyékezte, amikor 16 évesen randira hívta, Miller anyja megtiltotta a lányának, hogy találkozzanak
• Debbie Wesson Gibson 17 éves volt, amikor egy állampolgári ismeretek órán találkoztak; többször randiztak, csókolózásig jutottak
• Gloria Thacker Deason 18 éves cheerleader volt, amikor Moore elkezdte italozásokkal tarkított randikra vinni őt (az alkoholfogyasztást 19 éven aluliaknak tiltja a törvény Alabama államban).

Moore közleményben jelentette ki, hogy az összes vádat a demokraták találták ki, hogy befeketítsék őt. Később a szenátorjelölt stábja hozzátette, hogy ha valóban igazak lennének az állítások, akkor az a korábbi kampányok során (Moore az alabamai legfelsőbb bíróság elnöke volt, ami Amerikában szintén választott tisztség) már biztosan előkerültek volna.

Ez a szemét az álhír iskolapéldája

- fogalmazott Moore stábja. De a republikánus pártvezetés – mely az előválasztáson Moore riválisát, Luther Strange-et támogatta – nem vette félvállról az esetet, és leszögezte, ha a vádak igazak, akkor Moore-nak mennie kell. A Fehér Ház azonban azt is mondta – teljes joggal –, hogy

ahogy a legtöbb amerikai polgár, úgy az elnök is úgy vallja, nem hagyhatjuk, hogy puszta híresztelések - főleg sok-sok évvel ezelőtti híresztelések – tönkretehessék egy ember életét.

Egyébként az idő rövidsége miatt Moore neve már nem kerülhet le a szavazólapról, de a republikánusok megtehetik azt, hogy visszahozzák előválasztáson elbukott ellenfelét, Luther Strange-et. Ez azonban szinte biztosan a republikánus szavazatok megosztásával járna - feltételezve, hogy Moore nem hajlandó visszalépni -, és a demokrata jelölt győzelmét jelentené.

A republikánusokat ott mogyorózták meg, ahol a legjobban fáj

Tegyük fel, hogy a vádak nem igazak. Az ügy még ebben az esetben is igen kellemetlenül érinti Trumpot és a republikánus pártot, hiszen Alabama régóta stabil „vörös állam”-nak számított, ahol Trump 2016-ban 28 százalékot vert Hillary Clintonra.

A lefutottnak tűnő utódlási folyamat akkor kezdett bonyolódni, amikor a Sessions helyére kiszemelt utód, Luther Strange személyében – ő töltötte be ideiglenesen a Szenátusban Sessions mandátumát is - nagy meglepetésre kikapott a lényegében trumpista politikát imitáló Moore-tól. A Steve Bannon alt-right guru, egykori elnöki főtanácsadó (akinek Moore-t is érintő populista mestertervéről itt olvashat) által támogatott Moore azonban hiába vert 44 ezer szavazatot (majdnem 10 százalékot) Strange-re, amikor – a republikánus pártelit félelmeit beigazolva - a demokrata jelölttel, Doug Jones-szal szemben előnye  - a mérések átlagait véve - 6 százalékra apadt.

A 70 éves Moore egyébként keresztény fundamentalizmusáról lett híres (vagy inkább hírhedt), ami egy sor abszurd és ijesztő álláspontot fialt:

• kategorikusan elutasítja az evolúciót, mondván: „Hát hogyan származhatna az ember a kígyótól?”
• legfelsőbb bíróként a kereszténység nevében próbálta visszaszorítani a melegjogokat,
• kéttonnás Biblia-szobrot álmodott meg az alabamai Legfelsőbb Bíróság elé, majd hosszú pereskedésbe bonyolódott egy szövetségi bíróval, aki az állam és egyház elválasztásának megsértésére hivatkozva eltávolította a szobrot, mjad pedig magát Moore-t is a hivatalból
• Moore a Koránt a Mein Kampf-hoz hasonlította, a muszlimokat kitiltaná a közhivatalokból
• érdekes módon azonban a szeptember 11-i terrortámadást nem nekik, hnaem Amerika „istentelenségének” tulajdonította

Nehéz megmondani, mi következik egy olyan országban, ahol az elnök egy szexuális ragadozó

Könnyen lehet, hogy ha ez az ügy fut még néhány kört, akkor az amúgy sem meggyőző előny elolvad. Az, hogy az ügy mennyire ártalmas az USA egyik legvallásosabb államában, nem lehet megmondani.

Elemzők felhozzák Donald Trump példáját, akiknek nem jelentett végzetes törést a kampányában, amikor – szintén egy hónappal a választás előtt, és szintén a Wahington Post cikke nyomán – kiderült róla, hogy rendszeresen zaklatott nőket, és tettéről ő maga büszkélkedett el 2005-ben egy tévészereplés előtt, de már bekapcsolt mikrofonba. Akkor Arianne Zucker modell-műsorvezetőre utalva azt mondta:

Jobb, ha bekapok pár Tic Tac-ot arra az esetre, ha megcsókolnám. Tudod, automatikusan vonzanak a gyönyörű nők – egyszerűen megcsókolom őket. Olyanok, mint a mágnes. Csak csókolom őket. Nem is várok semmire. És ha egy sztár vagy, hagyják magukat. Mindent megtehetsz velük: Megfogod a pinájukat, bármit.

Trump agresszív nyomulását a CNN egyik újságírónője is alátámasztotta, akinek egy ismerőse együtt utazott az Egyesült Államok jelenlegi elnökével egy liftben,

Trump bekapott két tiktakot, azt mondta, hogy neki is be kéne vennie, majd megpróbálta megcsókolni.

Annak idején a zaklatási ügy komolyan megroggyantotta Trump kampányát, de a véghajrát már nem ez, hanem a Comey-levél határozta meg (és döntötte el). Más kérdés, hogy az egyre kiterjedtebb, sztárok sorát maga alá temető Weinstein-botrány után a zaklatás teljesen más kontextusban jelenik már meg, mint egy éve, amikor még a közvélemény kevéssé volt kiélezve ezekre az ügyekre (csodálkozom is, hogy eddig még senki nem emelt vádat Trump ellen).

Másfelől viszont az amerikai jobboldal tálalásában a hollywoodi sztárok ügyei is csak bizonyítékul szolgálnak a demokrata elit perverziójára, szóval a szexuális zaklatás ügye is könnyen lehet, hogy a pártpolitikai adok-kapokban ragad, és nem lesz végzetes hatással Moore szereplésére. De közben az amerikai politikai elitet elnézve (zömmel parancsláshoz szokott, jómódú, koros férfiak) az sem kizárt, hogy elkezdenek dőlni az aberrált csontvázak a szekrényből, és a zaklatási vádak sztenderd politikai fegyverré válnak majd.

A republikánus stratégák mindenesetre verhetik a fejüket az irodai redőnybe, hiszen arra számítottak, hogy a keddi választási napon elszenvedett helyi vereségek miatti negatív hangulatot egy alabamai győzelemmel oldhatják majd, és így kanyarodhatnak rá a 2018-as kongresszusi választási évre. 

Közvagyonon kufircolt a kormányzó

A Moore-ügyhöz szorosan nem tartozik, de mégis befolyással lehet a botrány recepciójára, hogy Alabama republikánus kormányzója, Robert Bentley pont idén áprilisban mondott le, miután kiderült róla, hogy viszonya volt egyik főtanácsadójával, Rebekah Caldwell Mason-nel. De nem fogalmaztam pontosan: Bentley nem a viszonya miatt kényszerült távozni hivatalából, hanem azért, mert „közvagyont használtak a viszony folytatásához”.