Cserben hagyta az olaszokat Európa, nő az idegenellenesség

Mindenki ismeri a jellegzetes szicíliai utcaképet: idős olasz urak diskurálnak a házak előtt, gyerekek rohangásznak a téren, olajosan csillogó hajú fiatalemberek kísérnek vidám lányokat, és ugye a kávéillat. A képet az árnyalja, hogy ez a hangulat már csak a filmekben létezik. Szicília nagyobb városait járva azzal szembesültem:

Az utcákon rengeteg az észak- és fekete-afrikai, bangladesi, akik láthatóan valamilyen szinten már beilleszkedtek a délolasz életbe. Mindez persze érthető, ha tudjuk, hogy ismét a földközi-tengeri útvonalon érkezik a legtöbb menekült Európába.  Miközben a Magyarországot is érintő balkáni útvonal jelentősége elenyésző, Olaszországba ezrek érkeznek a tengeren keresztül.

Ahogy előző, a tengeri mentők kalandjairól szóló cikkünkben írtuk, ez a szám már alacsonyabb, mint tavaly, de a nyomás azért érezhető.

A folyamat átalakította a sziget városainak képét: Cataniában vagy Palermóban egymást érik az arab vagy afrikai boltok, büfék, amelyek láthatóan nem az egzotikumra kíváncsi európaiakra, hanem az autentikus vásárlókra szakosodtak.

Európa Erőd kapuja

„Huszonöt év alatt tízszeresére nőtt a bevándorlók száma Olaszországban” – vázolta fel Olaszország és a bevándorlók viszonyának alapjait az Idos nevű olasz think tank kutatója. Ugo Melichonda beszélgetésünk elején világossá tette, hogy országa nem a három éve kezdődött menekültválság óta ismerkedik a helyzettel.

Az utóbbi 20 évben ötmillió ember érkezett Olaszországba.

A kutató szerint a bevándorlók nagy terhet jelentenek az országnak, mert mind az emberek ellátása, mind a tengeri műveletek rengeteg pénzt, munkát és erőforrást igényelnek. Mindezek, és az olasz politikában is közkedvelt populizmus hatására a közeljövő Melchionda szerint elég sötét: „A szélsőségesek erősödnek. A Fortress Europe (az Európa erőd, a bezárkózó EU fanyar megnevezése. F.A.) keményebb lesz. Nő az idegenellenesség és az iszlamofóbia is” – állította be a beszélgetés alaphangulatát a kutató.

Pedig adatai szerint Olaszország valójában nyer a menekültekkel. És erre Szicília az egyik legjobb példa. De mielőtt a hétköznapi embereket amúgy hidegen hagyó, pozitív grafikonokkal jönnénk, nézzük meg, valójában kik Olaszország bevándorlói.

Tavaly 181 436 ember érkezett a tengeren az országba a UNHCR adatai szerint. Az érkezőkről sokat elárul, hogy közülük 83 540-en adtak be menekültkérelmet. Az érkezők és a menekültkérelmet beadók száma közti különbség egyik oka, hogy sokan nem maradtak az országban, hanem elindultak Európa más országai felé.

A csempészhajók utasainak legnagyobb része a szubszaharai régióból érkezik: tavaly leginkább Nigériából és Guineából. A harmadik helyen a bangladesiek vannak, akiknek Görögország lenne a logikus irány, de a török-EU megállapodás miatt a fél világot megkerülik, hogy Európába jussanak. De jelentős számban érkeznek az Elefántcsont partról, Maliból és Szenegálból is.

A szírek száma alacsony, mivel ha el is vetődnek Olaszországba, gyorsan továbbállnak Németország vagy Svédország felé, ahol nagy valószínűséggel megkapják a menekültstátuszt, mondta el a kutató.

A többiek viszont táborokba kerülnek, ahol beadják menekültkérelmüket. Aki pozitív választ kap, az marad, a többiek pedig utazhatnak haza. Legalábbis elméletben ilyen egyszerű a helyzet, a gyakorlat a rendszer túlterheltsége miatt ugyanis kevésbé áramvonalas.

Katonák helyett menekültek

Olaszországban három típusú tábor van, vázolta egy beszélgetésen a UNHCR helyi képviselője, Marco Rotunno. A hotspotok, azaz azok a zárt táborok, ahol az újonnan érkezők adatait fel-, az ujjlenyomatait leveszik. A következő lépcső az ideiglenes tábor, ahol a túlterheltség miatt várakoznak, hogy végül bekerüljenek a hosszabb várakozásra is alkalmas táborokba. A ma már börtönszerű magyar viszonyokon edződött olvasónak jelezzük: a hotspotokat leszámítva az összes tábor nyitott.

A rendszer azonban annyira lassú, hogy tömegek ragadtak be az ideiglenes táborokba. „Itt rosszak a viszonyok, nincs integrációs tanfolyam és nyelvtanulási lehetőség” – festette le egy átlagos magyar tábor képét Marco Rotunno. Aztán kiderült, hogy az olasz szükségtáborban nem a magyar sztenderdek szerint rosszak a körülmények:

A táborok jelentős része régi hotelekben működik

– mondta a szakértő, megvillantva az ügy szicíliai vonzatát is: „Ezeket jobban megéri a tulajoknak kiadni az államnak, mint vendégeket fogadni. A fejenként és naponta kapható 35 eurós díj garantált egész évben." 

Nem csak a kisebb táboroknál vetődött fel a helyiek anyagi érdekeltsége. A településektől távoli, gyümölcsösök közt működő Cara Mineo nevű komplexum valaha amerikai katonai bázis volt. Kis családi házra emlékeztető sorházaiban most katonák helyett háromezer menekült lakik.

„18 hónapja vagyok itt” – mondta a táborban egy gambiai férfi. „Hogy mit csinálok? Unatkozom. Várok, hogy elbírálják a kérvényem. Néha járok olaszórára vagy számítógépes tanfolyamra. Otthon számítógépes grafikus voltam” – válaszolgatott a szicíliai nap elől az árnyékba húzódó migráns.

Szinte ugyanezeket mondta egy líbiai férfi, annyi különbséggel, hogy 15 hónapja téblábol a táborban, és egy nigériai nő, aki 14 hónapja vár. A Maliból érkezett férfi a fentiekhez annyit tett hozzá, hogy hosszú várakozása közben részt vesz az amúgy sikeres tábori focicsapat edzésein.

Átlagosan 20-30 hónapot töltenek a táborban az emberek

– mutogatta körbe a tábort a joviális autókereskedőnek tűnő igazgató. „A rendszer egyik fő problémája a hosszú várakozás. Hiába duplázták meg az interjúztatók számát, ezzel a bíróságok lettek a szűk keresztmetszet. Mivel nincs menekültekre szakosodott bíróság, az általános ügyek mellett foglalkoznak a menekültkérelmekkel” – ismertette az ügyintézés hátterét Giuseppe Di Natale.

A kisvárosi lakóparknak tűnő területen sétálva igazolni láttam a statisztikai adatokat. Szinte csak feketék lézengtek a széles utakon. A reménytelen hangulatot az igazgató sajátosan értelmezett emberbaráti megjegyzésekkel igyekezett oldani. „Nem helyes, hogy félünk ezektől az emberektől – mondta az öltönyében, kissé verejtékezve. – Csak azért mert feketék, még nem veszélyesek. Persze más a helyzet a fekete nőkkel, na ők veszélyesek” – kacsintott rám az igazgató.

Majd zavart arckifejezésemet látva gyorsan visszatért a tényekhez: „A kérelmek 65-70 százalékát visszautasítják. A többiek rövidebb vagy hosszabb időre szóló tartózkodási engedélyt kapnak.”

A bevándorlás mint munkahely-teremtési mód

A munkakeresésről kérdezve kiderült, hogy az olasz rendszer a fentiek ellenére is próbál rugalmas lenni. „Az emberek hat hónap után már legálisan vállalhatnak munkát. A tábor területén munkaközvetítő is működik, hogy segítsünk a menekülteknek.”

Az ideális körülményekbe persze itt is a valóság rondít bele. „Szinte lehetetlen a menekülteknek munkát találniuk” – vezetett vissza a földközelbe egy helyi civilszervezet munkatársa. „Ennek egyik oka, hogy a szicíliaiak közt is óriási a munkanélküliség. A másik, hogy a tábornak nem ott kerestek helyet, ahol a táborlakók a legtöbb lehetőséget kapnák, hanem ott, ahol a helyieknek a legjobb” – mondta Lucia Borghi. A lakott településektől távol eső táborba napi két busz jár csak, amúgy a lakók a közelben várakozó illegális taxikkal juthatnak be azokra a helyekre, ahol dolgozhatnak.

„Ez a tábor elsősorban a környéken élőknek hasznos. 400 embernek ad munkát egy olyan vidéken, ahol amúgy csak a mezőgazdaságban lehetne elhelyezkedni” – vázolta a helyzetet a Borderline Sicilia nevű, menekültekkel foglalkozó szervezet munkatársa. „Amikor szó volt arról, hogy az itt lakó ezreket kisebb, élhetőbb helyekre telepítik, a helyiek tiltakoztak, hiszen így megszűnne a munkájuk.”

Olaszország migránsai a románok

Az aktivista szavait megerősítette a már említett kutató. Ugo Melchiondától már idéztük, hogy szerinte Olaszország valójában nyer a bevándorlással.

Hogy miért, ahhoz a kutató érdekes adatokat szolgáltatott. „Míg az olasz társadalom elöregszik, és az olaszok 30 százaléka 60 év feletti, addig a menekültek kipótolják a fiatalok jelentette hiányt. Náluk 25 százalék 17 év alatti.”

A kutató statisztikái szerint az egészségesebb koreloszlás nem csak elméletben hat az olasz társadalomra, köszönhetően annak, hogy náluk nem néhány éve, a menekültválsággal jelentek meg a bevándorlók. „Az utóbbi 20 évben ötmillió ember érkezett Olaszországba. Mára az Olaszországban élők 8,3 százaléka külföldön született.”

Ebbe a számba beletartoznak az EU-s állampolgárok. Mivel az EU léte megzavarja a statisztikákat, ezért kevesek számára nyilvánvaló: Olaszországban a hajókkal érkező szubszaharaiak a bevándorlók elenyésző részét teszik ki.

Ők azonban az EU-s csatlakozással eltűntek a statisztikákból, és csak a valóságban maradtak meg az olasz rendszerben. Utánuk a marokkóiak, albánok kínaiak és ukránok következnek. Tehát nem azok a csoportok, amelyekkel a hírek alapján a bevándorlást azonosítjuk, mutatott rá a kutató.

Fekete munkásból fekete maffia

„A felnőtt bevándorlók 60 százaléka dolgozik, amivel megelőzik az olaszokat. Miközben az országban élők 8,3 százaléka legálisan vagy illegálisan itt élő bevándorló, a munkák 10 százalékát ők végzik” – mutogatta statisztikáit a kutató. Kiemelte, hogy a bevándorlók épp az olaszok által kevésbé vonzó szektorban találnak munkát: legtöbbjük betanított, vagy szakmunkás. A számokat a Borderline Sicilia munkatársa támasztotta alá helyi tapasztalatokkal.

Szicília mezőgazdasága ma már nem is tudna működni a bevándorlók nélkül.

"Paradicsomot, gyümölcsöt szednek. A legtöbbjüket persze feketén alkalmazzák” – számolt be tapasztalatairól Lucia Borghi.

A fekete munka nem csak a menekültek kiszolgáltatottsága miatt érdekes, de komolyan hat a szicíliaiak mindennapjaira is. A The Times számolt be arról, hogy a legnagyobb menekültcsoporttal, a nigériaiakkal érkezett a szigetre két bűnözői csoport, a Vikings és a Black Axe. A nigériai bandák hamar kinőtték magukat Szicílián.

Sikerük titka, hogy a banda könnyen tud beszervezni tagokat az utcákon kallódó, munkanélküli és kiszolgáltatott menekültek közül. A kiszolgáltatottság miatt a Black Axe módszerei brutálisak: a nem csatlakozók arcát, testét macsetével vagdossák össze, a lapnak egy sebhelyes arcú nigériai menekült is nyilatkozott. A banda elfogott tagjai ellen az olasz rendőrség a maffiaellenes törvény alapján emelt vádat.

A menekültekkel kapcsolatos riasztó hírek természetesen erősen befolyásolják az olasz társadalmat, ahogy a mentőhajók megbélyegzését ismertető cikkünkből is kiderült.

A helyzetet nehezíti, hogy a sötét kép csak unalmas grafikonok áttanulmányozása után lesz világosabb. Az Idos 2014-es adatokkal mutatta meg, mennyibe kerülnek a bevándorlók az országnak: 14,7 milliárd eurós költség mellett 16,9 milliárd hasznot hoznak.

A tényeket azonban torzítják a közelmúlt eseményei, és a rövid távon nyilvánvaló, súlyos kiadások. 

Az olasz gazdasági minisztérium adatai szerint a Földközi-tengeri járőrözés és a menekültügyi rendszer fenntartása 2011 és 2017 közt nyomasztóan sokba, 15 milliárd euróba kerültek. A számlának az EU azonban csak 5 százalékát állta, annak ellenére is, hogy a menekültek nyilvánvalóan nem csak Olaszország miatt vágtak neki a tengernek.

„A relokáció is megbukott, a kitűzött 40 ezer ember alig 20 százalékát sikerült más, kevésbé leterhelt országokba áttelepíteni.” A kutató úgy vélte: „Az ilyen hírek miatt fordulnak az emberek a menekültek ellen.”

Cikkünk az Friedrich-Ebert-Stiftung segítségével készült.