Túlmentek egy határon, amikor idegmérget vetettek be brit területen

Múlt vasárnap végre eltűntek a hófelhők Dél-Anglia fölül, a Salisbury-síkságot napsütés ragyogta be. A Stonehenge közelében épült Salisbury városában a szép időt kihasználva egy 66 éves orosz emigráns 33 éves lányával hosszú sétára indult; szemtanúk szerint betértek a helyi Mill pubba, meg a Zizzi olasz étteremlánc helyi pizzériájába.

Mindkettőjüket súlyos légszomjjal, a Juliát kezelő magyar orvos elmondása szerint gyógyszer- vagy drogtúladagolás gyanújával szállították kórházba; állapotuk továbbra is válságos. De az őket leterítő méreg a környezetüket sem kímélte: a segítségükre érkező rendőr is kritikus dózist kapott a méregből. További, a környéken sétáló 21 embert is ápolni kellett légzési nehézségek miatt, de az ő állapotuk nem volt súlyos.

Az USA menekítette ki a börtönből

A méreganyagot a közelben lévő – a Salisbury-síkság tele van katonai létesítményekkel, az Egyesült Királyság egyik legnagyobb, 390 négyzetkilométeres gyakorlótere is itt található – Porton Down-i katonai laboratóriumban megvizsgálták. A szakértők arra jutottak, hogy Szkripalt egy „igen ritka" ideggázzal próbálták eltenni láb alól, melynek pontos típusát azonban eddig – legalábbis nyilvánosan – nem határozták meg. A mérgezés pontos módja azonban továbbra is rejtély, ezért a megyei rendőrség az ügyet átadta a fegyveres erőknek. Pénteken Salisburybe érkezett a hadsereg, a légierő és a tengerészet vegyifegyver-szakértőiből összeállított 180 fős különítmény. A vizsgálatról péntek délutánig annyi szivárgott ki, hogy az ideggáz otthon kerülhetett az orosz emigráns szervezetébe.

Az a következtetést viszont mindenki hamar levonta, hogy ilyen komplex vegyi fegyvert előállítani és tárolni is csak egy állam tud.

Azért természetesen, mert Szkripal korábban az orosz titkosszolgálat, méghozzá a katonai hírszerzés, a GRU alkalmazásában állt ezredesi rangban. Az orosz hatóságok azonban 2004-ben azzal vádolták meg, hogy 1995-ben, Spanyolországban beszervezte őt a külföldi hírszerzésért felelős brit ügynökség, az MI6, és onnantól fogva kettős ügynökként működött. Szkripalt lelepleződését követően 2006-ban hazaárulásért 15 év fegyházra ítélték, azonban „jó magaviselete" és „megromlott egészségi állapota" miatt két évet elengedtek a büntetéséből. De Szkripal már 2010-ben szabadult, méghozzá az Egyesült Államoknak köszönhetően. Az USA ugyanis abban az évben leplezett le egy 10 tagú orosz alvóügynök-hálózatot. A Külföldi Hírszerző Szolgálat (SVR) letartóztatott tagjait az amerikai hatóságok hajlandók voltak elcserélni saját (vagy Szkripal esetében szövetségese), lebukott és bebörtönzött orosz állampolgárságú kémeikre. Így került szabadlábra – és az országhatáron kívülre – négy társával együtt Szkripal is, aki társaival együtt elnöki kegyelemben részesült.

A volt kettős ügynök szigorú átvilágítási folyamat után 2011-ben telepedett le Salisburyben, és vásárolt házat a 45 ezres városban. 2011-et követően egymás után érték a súlyos családi tragédiák: előbb 2012-ben felesége halt meg rákban, majd 2016-ban a bátyja, 2017-ben pedig a fia (eddig úgy tűnt, mindegyikük természetes módon, bár most már ezzel kapcsolatban is felmerültek kétségek). Szergej Szkripal egyetlen közeli hozzátartozója lánya, a Moszkvában élő Julia maradt.

Tény, hogy az ügynökcserében Nagy-Britanniába vagy az Egyesült Államokba került oroszokat eddig nem érte sem támadás, sem fenyegetés; Szkripal sem kapott új személyazonosságot. Viszont a brit közvélemény és a döntéshozók emlékezetéből nem fakult még ki a Litvinyenko-gyilkosság; a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) Putyinnal szembeforduló egykori alezredesével is extrém módon, teájába csempészett radioaktív polóniummal végzett volt munkaadója, méghozzá a brit vizsgálat szerint Vlagyimir Putyin tudtával.

Üzent az orosz közmédia: Ez az árulók sorsa.

Az orosz hatóságok természetesen hevesen tagadják azt, hogy bármi közük lenne a történtekhez, a politikai ügyekben amúgy is aktív londoni követség Twitter-oldala két országimázs-kép között olyan dolgokba igyekszik belekötni, minthogy a sajtó tévesen említi Szkripalt „orosz kém"-ként, mivel ő valójában angol kém (ebben az oroszoknak igazuk is van); meg abba, hogy a sajtó és a kormányzat tényként kezeli Moszkva felelősségét.

Az orosz média eleinte agyonhallgatta a történteket, de amikor a Szkripal-ügy szerdán mégis felbukkant az állami tévé hírműsorában, akkor a kommentátor ezt a baljós kommentárt fűzte az esethez:

Nem kívánom senki halálát, de figyelmeztetném azokat, akik ilyen karrierről álmodnak: Az áruló a világ legveszedelmesebb szakmája.

A brit kormány részéről egyébként tényleg nem nagyon rejtették véka alá, hogy az orosz titkosszolgálatokat gyanúsítják a gyilkossági kísérlettel, de azt is mindenki elismétli, hogy a történtek teljeskörű feltárására és konkrét bizonyítékokra van szükség. A briteket érezhetően nem csak maga a tett dühítette fel, hanem az is, hogy az oroszok a polónium után most idegmérget csempésztek a szigetországba. Márpedig függetlenül attól, hogy szarint, VX-et (melyet egyébként pont a Porton Down-i laborban fejlesztettek ki brit tudósok) vagy valamilyen más anyagot használtak, az ideggáz nem véletlenül számít tömegpusztító fegyvernek, elképesztően alacsony koncentrációban is halált okoz. A brit hatóságok joggal gondolhatják úgy, hogy Putyin – ha valóban az oroszok keze van a merényletben, akkor az akció súlyát tekintve nyilván ő is tudott róla – túlment egy határon az idegméreg bevetésével. Hiszen

Egyébként a nehezen kimutatható polóniummal ellentétben az idegmérgek kimutatásában semmi nehézség nincs, szóval felmerül az a lehetőség is, hogy Szkripal megölésével az oroszok saját eltökéltségüket/arcátlanságukat akarták megmutatni a világnak.

A vizsgálat eredményéig nem tudni, mekkora botránnyá dagadhat a Szkripal-ügy, az viszont a Litvinyenko-esetből kitűnt, hogy London eszközei korlátozottak. Boris Johnson hiába mondta el a mostani ügy kapcsán, hogy a brit kormányok milyen bátran szállnak szembe az orosz agresszióval Kelet-Ukrajnában vagy Szíriában, és hiába szögezte le, hogy

egyetlen ártatlan élet ellen elkövetett gyilkossági kísérlet nem marad sem következmények, sem büntetés nélkül.

Mert a „bátor kiállás" inkább csak szájkarate, Londonnak nincsenek kemény diplomáciai eszközei Moszkvával szemben. A puha diplomácia más kérdés. Idén nyáron ugyanis Oroszországban rendezik a futball világbajnokságot, melynek presztízsére komoly csapást mérne (és talán mások számára is követendő példaként szolgálna), ha az egyik legnagyobb futballnemzet bojkottálná a részvételt. Ezt egyébként be is lengette Johnson, de olyan diplomatikusan körülírva „nehéz elképzelni, hogy a részvételünk normális menete fenntartható", hogy abból simán vissza lehet táncolni. A királyi család mindenesetre bevállalta a bojkottot: bejelentette, hogy a korábbi tornáktól eltérően tagjai „nem tervezik" az oroszországi látogatást.