Lehet egyszer nyugdíjas vezető Putyinból?

Meg lehet tenni a téteket, hogy Vlagyimir Putyin 69-73 százalékkal nyeri meg a vasárnapi oroszországi elnökválasztást. Ennyit mutatott ki az állami Összoroszországi Közvélemény-kutató Központ (VCIOM) legutolsó felmérése.  Keddtől újabb felmérések eredményeit már nem lehetett publikálni. Igaz, eddig sem volt más felmérés, hiszen a Kremlhez nem kötődő Levada Centr a külföldi ügynöktörvény miatt egyáltalán nem közölhette felméréseit a hivatalosan december 18-án indult kampány során és vasárnap nem készíthet exit pollokat sem.

A VCIOM szerint Putyin mögött

• a második helyen 14 százalékkal az Orosz Föderáció Komunista Pártja (KPRF) jelöltje, Pavel Grugyinyin fut be,
• harmadik 12 százalékkal a választások 1990-től csaknem örökös résztvevője, a populista Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR) vezetője, Vlagyimir Zsirinovszkij lesz.
• 2-3 százalékig juthat Kszenyija Szobcsak. A Vlagyimir Putyin mentoraként ismert néhai szentpétervári polgármester, Anatolij Szobcsak lánya ugyan nem dicséri az elnököt – igaz, pár napja azt kellett bizonygatnia, hogy 12 évesen történt keresztelőjekor Putyin csak jelen volt, de nem lett a keresztapja –, sokak szerint azonban azért indult, hogy tovább ossza a Kreml parlamenten kívüli ellenzékét, amelyet rajta kívül még
• a 90-es évek elejének gazdasági reformjának egyik atyja, Grigorij Javlinszkij képvisel (1 százalékot jósolnak neki).
• Az alsóház alsó házában van még egy százalék alatt három jelölt: egy kommunista, egy nyugatos üzletbarátként megjelenő és egy nacionalista induló.

Az legkarizmatikusabb ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij nem indulhatott – részben az ő megnyugtatására alkalmas Szobcsak –, bár a rendszer amúgy sem teszi lehetővé, hogy egy váratlan szereplő bekavarjon az elnök győzelmébe. A kisebb jelöltekről itt írtunk bővebben>>>

Sétagalopp helyett idegméreg

A váratlan szereplő így nem is egy elnökjelölt lett, hanem egy volt kettős ügynök elleni gyilkossági kísérlet: Szergej Szkripal és 33 éves lánya jelenleg kómában fekszik egy angliai kórházban, miután a gyanú szerint idegméreggel mérgezték meg őket. A brit kormány szerint egyre valószínűbb, hogy az orosz szolgálatok emberei akartak végezni az orosz katonai elhárítás (GRU) hazaárulásért 2006-ban elítélt, de 2010-ben Moszkva által Londonnak átadott egykori tisztjével.

A 12 évvel korábbi Litvinyenko-gyilkossághoz hasonlító akció miatt London 23 orosz diplomatát utasított ki, felmerült, hogy az Egyesült Királyság diplomatái, és a királyi család már biztosan bojkottálni fogja a nyári futball-vb-t is, amelynek Oroszország lesz a házigazdája. (Az angol válogatott azonban nem marad le a versenyről.) Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország is közösen ítélte el a támadást.

Moszkva továbbra is tagadja, hogy közük lenne az idegméreggel elkövetett gyilkossághoz. Pénteken bejelentették, hogy válaszlépésekre készülnek, ők is kiutasítanak 23 brit diplomatát. Ezek után a jövő hét elején összeül a brit nemzetbiztonsági tanács, hogy megfontolja, milyen további lépéseket tegyen a Szkripal-ügyben az Egyesült Királyság.

„Nem is tudom, mi rosszabb: ha a GRU ezt Putyin utasítására vagy anélkül tette” – mondta a gyilkossággal kapcsolatban a BBC-nek Mihail Hodorkovszkij. Putyin legismertebb kritikusa, az egykor leggazdagabb orosz - aki tíz évet ült börtönben Oroszországban a nagyrészt az állami Rosznyefty által végül bekebelezett Jukosz olajtársasággal kapcsolatos sikkasztás vádja miatt - nem zárta ki, hogy Putyin már nem minden tekintetben ura helyzetének: mára inkább a Kreml hatalmának anyagi haszonélvezőinek legbelsőbb köre irányítja őt, mint fordítva. „Ez a belső kör bűnszervezetként működik, amely saját érdekeihez felhasználhatja a GRU-t. A GRU viszont néha saját érdekeiben is eljárhat, cserébe azért, hogy teljesíti a a belső kör kéréseit” – adta meg a bonyolult képet Hodorkovszkij, aki szerint a szolgálatok a Szkripal elleni akciót saját szakállukra is végrehajthatták.

Hodorkovszkij szerint Putyin talán szívesen távozna a hatalomból, ha biztosítottnak látná a nyugdíjas éveket. A váltás azonban nem érdeke a már említett belső körnek és a szolgálatoknak. Az interjú alapján akár az is lehet, hogy épp Putyin távozási tervét akarja a belső kör keresztülhúzni a Nyugat és Oroszország közötti feszültség fenntartását biztosító gyilkossággal. Így Putyin kénytelen lesz választást nyerni és elnökként tovább működni, ha akar, ha nem.

A másik verzió, hogy nagyon is Putyin jóváhagyásával történt az akció. Ezt vallja a brit külügyminiszter is. Boris Johnson szerint nem kérdés, hogy az elnök állhat a támadás mögött.

Ez nem zárja ki, az előző feltételezést, hogy akár le is köszönne 18 év után és élvezné a politikai és anyagi megbecsülést, ha tehetné. Csak ebben a verzióban Putyin azért választja a konfliktust kiélező megoldást, hogy az elitnek se legyen más lehetősége, mint kitartani mellette, hiszen a külső konfliktus közepette nem nagyon merülhet fel az utódkeresés lehetősége, kénytelen mindenki összezárni.

Ez talán ezért is hasznos, mert külpolitikában a Krím félsziget bekebelezésével országgyarapító Putyin tulajdonképpen csak veszteségeket könyvelhet el 2000-es hatalomra lépéséhez képest, így jobb, ha újra inkább a nemzetközi feszültségre lehet fókuszálni, minthogy inkább megvonják a putyini időszak mérlegét.

A Krím helyzetét ugyan Moszkva véglegesnek tekinti, de attól, hogy ezt elfogadtassa a nemzetközi közösséggel, még messze van. Nem jött be egyelőre, hogy Kelet-Ukrajnát felhasznlálva sikerüljön lezárni a félsziget átcsatolásának ügyét, és nem sikerült a Nyugattól való elszigetelődést csökkenteni a szíriai beavatkozással sem. Olyannyira, hogy február 7-8-ra olyan amerikai légicsapás ért Szíriában egy katonai csoportot, amelyben orosz fegyveresek is lehettek a szíriai elnök szolgálatában. Moszkva 4-5 zsoldost ismer el, de nem kizárt, hogy akár háromszáz orosz katona is életét vesztette. Ezt Moszkva sem a külvilág, sem a választók előtt nem ismerheti el, így marad a találgatás, illetve a gyanú, hogy terelésre jó lesz másmilyen, de kevésbé véres konfliktus, az elnökválasztás küszöbén.

Hiába formalitás, muszáj

De minek akkor az egész választás, amely eleve lefutott? Putyin nyer, újabb hat évvel meghosszabbítva lényegében 18 éve tartó elnöki hatalmát, amelyet csak egy négy éves kormányfői ciklussal szakított meg 2008 és 2012 között, kijátszva ezzel az alkotmányt, amely egymás után csak két ciklust enged ugyanannak a személynek.

„A választás azért kell, mert a hatalom legitimitása csak ebből eredhet,

– mondta Alekszandr Baunov. A Carnegie.ru főszerkesztője szerint ráadásul a lefutott választás sem lehet teljesen formális.

„Ez nem versengő erők demokratikus berendezkedése, de nem is klasszikus keleti diktatúra. Ha összevetjük a kazah, az üzbég vagy az orosz helyzetet, akkor azért látjuk a különbséget: itt sem merülhet fel a hatalom leválthatósága, de olyan ellenfeleknek kell részt venniük a választáson, akik többé-kevésbé valódiak. Meghatározható rétegeket képviselnek és van valódi támogatásuk.

Putyin helyzete ugyanis más, mint a kazah és üzbég vezetésé. Ott az ország élén a szovjet időkből származó veteránok állnak, a néhai tagköztársaságok pártbizottságainak első titkárai. „Az ő hatalmi legitimitásuk közvetlenül onnan – a szovjet időkből – származik. Putyin viszont választáson került hatalomra, méghozzá nagyon is nyílt választáson.”

Legalábbis 2000. márciusában, igaz, akkor már két hónapja ideiglenes elnökként – miután Borisz Jelcin a nyilvánosság számára váratlanul újévkor lemondott. Putyin akkor 52,9 százalékkal nyert, a kommunista Gennagyij Zjuganov 29 százalékot kapott. Persze az, hogy második fordulóra kényszerüljön, szóba sem jöhetett. Nem úgy, mint a kétes eredményű 1996-os választáson Jelcin és Zjuganov között.

Igaz, ma már nem elégedhetne meg az elnök 52 százalékkal, a 70 százalék vált a normává – ahogyan azt a VCIOM 2018-ra is jelezte. De ha valódi támogatottságú ellenjelölt is kell, lehet valakiből elnökjelölt a hatalom akarata ellenére?

„Nem, a hatalom ellenére elindulni a választásokon lehetetlen. De a hatalom ebben lehet rugalmasabb, vagy kevésbé rugalmas. 2011-12-ben kevésbé volt megengedő, ebből botrány is lett, főleg a parlamenti választáson, és ez nagy fővárosi tüntetésekhez vezetett" – mondta.

A feladat tehát többé-kevésbé biztosítani a választások tisztaságát, legalábbis azokban a régiókban, ahol a lakosság politikai szempontból is tudatosabb – Moszkvában, Szentpéterváron –, és esetleg csak ott manipulálni, ahol a lakosság kevésbé tudatos és nem kíséri figyelemmel annyira az eredmények alakulását.

Persze ahhoz, hogy ilyen, viszonylag egyszerű választás elé állhasson az elnök, szükséges a kezdetben irányított demokráciának, később szofisztikáltabban szuverén demokráciának nevezett rendszer, amelyben a hatalmi vertikum biztosítja a vezetés akaratának érvényesítését az intézmények, bíróságok, választási bizottságok révén, másrészt ezt az akaratot megfelelően tálalja a Kremlhez lojális sajtó, amely nagyobb arányban jut el a választókhoz, mint a rendszer feszessége ellenére egyébként létező, a Kremllel valóban kritikus sajtó. 

A képletbe persze egyre inkább belerondíthat az internet, épp ezért vált az elmúlt években egyre könnyebbé a bloggerek felelősségre vonása, és a Youtube oroszországi blokkolása.

Jelcin is tudott Putyinul

Bár Putyin alapvetően a 90-es évek káoszával szemben határozza meg magát, valójában a Jelcin jóváhagyásával hatalomra került elnök és elődje között sok a hasonlóság, és nem csak abban, hogy az elnökválasztás nem hozhatott a hivatalban lévő elnöknek váratlan eredményt.

„Ha megnézzük a kései Jelcin nyilatkozatait, ő is fenyegetett atombombával, nem csak Putyin. És az is eléggé félelmetes és komikus volt egyszerre, nem kevésbé, mint Putyin legutóbbi beszéde. Jelcin már maga is beszélt Putyin nyelvén, ebben az értelemben mondhatjuk, hogy Putyin a kései Jelcin időszakának folytatója.

20 év távlatából úgy tűnik, Oroszország és a Nyugat viszonya Jelcin alatt felhőtlen volt, elvégre létrejött a NATO-Oroszország Tanács, és az ország kedvéért a G-7-ből is G-8 lett. Feszültség azonban volt akkor is, csak a gazdaságilag padlóra került posztszovjet Oroszországnak nem volt ereje a konfliktushoz.

Ellentét már az amerikaiak 1991-es iraki beavatkozásakor is felmerült, aztán jött Kis-Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása, Koszovó elkülönülése. Jelcintől azonban Putyin még azzal vette át az országot, hogy valahogy közös nevezőre hozza a Nyugattal.

Helyette jött 2002-ben az amerikaiak kilépése az 1972-es, rakétaelhárító rendszert korlátozó – tehát a hidegháború békéjét adó kölcsönösen biztosított pusztítás elvét garantáló – megállapodásból. „De az még Putyin és Bush mézeshetei alatt volt, valahogy túltették magukat rajta, szeptember 11. után voltunk, mindenki együttérzett Amerikával.”

De amikor az amerikai rakétavédelmi rendszer felállítása a felmondott szerződés nyomán megkezdődött Közép-Kelet-Európában, az már nagyon kellemetlen volt. Az Egyesült Államok ugyan egy lehetséges iráni atomtámadásra hivatkozott, de Moszkva számára világos volt, hogy a rendszer az orosz atomarzenál bevethetőségét korlátozza.

Putyin ekkor az Azerbajdzsánban lévő Gabala orosz radarállomásának bevonását javasolta a rendszerbe.

„És amikor ezt a javaslatot elutasították, a katonai vezetés is úgy érezte, Oroszországot kizárják a biztonsági rendszerből. Ezt itt Oroszországban rendkívül ellenséges lépésnek tekintették, olyannyira, hogy a szuperliberális Jegor Gajdar, a 90-es évek gazdasági reformjainak néhai atyja is Washingtonba sietett, és próbált meggyőzni mindenkit, hogy ne állítsák fel a rakétavédelmi rendszert Kelet-Európában” – mondta Baunov, aki szerint Oroszország nem értette, miért ne lehetne része egy közös védelmi rendszernek, ha már elfogadta, hogy nyugati mintájú piacgazdasággá alakul.

„A másik oldalról nézve viszont a lépés logikus: itt van egy jelentős atomarzenállal rendelkező ország, amelyben senki sem garantálja a töretlen fejlődést, a konstruktív vezetést, és általában a nyugati irányt századokra vagy akár csak évtizedekre előre. Ezért minden eshetőségre felkészülve jobb megerősíteni a biztonságot, amíg lehet – gondolhatták Amerikában.”

Ez vezetett oda, hogy a 90-es évek liberálisainak is módosultak a nézeteik. „A kései Gajdar a rakétakérdésben maga is egészen putyinista lett. Vagy ott van Anatolij Csubajsz – a Jelcin-érában miniszter, de Putyin alatt is fontos vezetői pozíciókat töltött be az áramszolgáltatástól a nanotechnológia központjának megálmodott orosz Szilícium-völgyig –, aki szintén reformer volt, szuperliberális, szupernyugatos, aki nem vitatja Nyugat-Európa értékeit. De ő is úgy véli, hogy a történések miatt vált az orosz hatalom agresszívabbá.”

Szovjet trianon

„Képzeljék el, hogy Trianon nem száz éve történt, hanem 15 éve” – vont történelmi párhuzamot Baunov. „Nagyjából ebben a poszttrianoni helyzetben él a lakosság. Az első generáció nőtt fel az ország felosztása után. Méghozzá olyan felosztás után, amely nyomán nagy mennyiségű beruházás, infrastruktúra, katonai erő és egyszerűen a lakosság a jelenlegi határokon kívülre került.”

Ennek alapján – 11 évvel azután, hogy Putyin a müncheni biztonsági konferencián elmondta az oroszok geostratégiai sérelmeit felsoroló, nyugaton hidegháborúsnak tartott, bár alapvetően higgadt beszédét – nem meglepő, hogy a 2018-as választások előtt tartott utolsó beszéde  keményvonalasra sikerült. Az első fele alapján egészen másnak indult, de tulajdonképpen kézenfekvő, hogy a sokat szapult biztonsági helyzetre valami gyógyírt fel kellett mutatnia. A váratlan legfeljebb az volt milyen fegyverekkel rukkolt elő. Feltéve, ha léteznek. 

Baunov szerint nem a levegőbe beszélt az elnök, még ha esetleg egy kicsit ki is színezte a dolgokat.

Alernatív nyugdíj

Ha vasárnap újraválasztják, akkor a hatalomban eltöltött években Putyin megelőzi már Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárt is. 2024-ben Putyin 72 éves lesz, hatalmon maradásához újabb alkotmánymódosítás kéne. Vagy megteheti azt, ami az orosz történelemben lényegében csak Jelcinnek sikerült, és élvezhetné nyugdíjas éveit a hatalom után? (Gorbacsov e tekintetben határeset, úgy köszönhetett le, hogy az általa vezetett ország is megszűnt.)

Baunov szerint Putyin 2024 után nem lesz elnök, de nyugdíjba sem megy.

Olyan, még nem létező posztot tudok elképzelni, amely nem követeli meg a mindennapi munkát, beleszólási jogot ad legfontosabb kérdésekben és biztosítja diplomáciai védelmet, és az igazságszolgáltatással szembeni immunitást.

Persze láttuk már azért a történelemben, hogy kritikus helyzetben a legleválthatatlanabb vezető is eltávolítható, elvégre II. Miklóssal is megtörtént.

(Borítókép: Fotó: Mikhail Svetlov/Getty Images, grafika: Bakró-Nagy Ferenc)