Mi az irányítószámod? Megdöglesz!

London 2018 VÉRFÜRDŐ, a főváros pengeélen táncol, 56-ra LŐTT KI a gyilkosságok száma három hónap alatt.

Magyar szemnek kicsit (még) szokatlan a brit bulvár nagybetűző címadása, de az Express múlt csütörtökön ezzel a pár szóval lényegretörően összefoglalta, hogy a tavalyi savtámadások után mivel kell most megküzdenie Londonnak. A számok azóta egyébként régen elavultak, hétfői hír, hogy két embert késeltek halálra két különböző incidensben, 40 perc eltéréssel, kedden újabb gyilkosság volt, így már 60 erőszakos halálnál jár London, nagyjából háromnegyedük késelés.

A kilencmilliós brit fővárosban szinte minden napra jut egy késeléses haláleset, az áldozatok gyakran fiatal, színesbőrű férfiak, a helyszín általában valamelyik külső, szegényebb kerület, a gyilkosságok hátterében pedig nagyjából az esetek felében bandaösszecsapások állnak, a maradék ügyek egy részében pedig drog. Volt, hogy két óra leforgása alatt hat tinédzsert késeltek meg,

A BBC április elején jelentette, hogy a londoni gyilkossági ráta immár nagyobb mint New York-é. A londoni rendőrség, a Met beismerte, hogy aggodalomra ad okot ez az egész jelenség. "Keményen dolgozunk a partnereinkkel, hogy magyarázatot kapjunk a növekedésre, és megoldást találjunk, hogyan kerülhetők el az ilyen tragédiák a jövőben", közölték.

A New York-i összehasonlítás már csak azért is megdöbbentő, mert az amerikai városban 1990-ben még 2245 gyilkosságot regisztráltak. Persze tegyük hozzá, hogy ijesztegetésnek jó, és az elmúlt pár hónap horrorját kifejezően leírja ez az összehasonlítás, de ha egész évet, 2017-et nézzük, akkor Londonban 130, a vele összehasonlítható méretű New Yorkban 292 volt a gyilkosságok száma. 

Irányítószám-háború

Ez persze aligha nyugtatja a londoniakat, főleg, hogy a felderítési arány is egyre rosszabb. Cressida Dick rendőrfőnök azt mondta, tavaly a gyilkosságok 72 százalékának lett meg a tettese, míg pár éve ez még 90 százalék volt. Nehéz tettest találni például a bandagyilkosságoknál, ha nincs kooperáció a rendőrökkel, vagy a gyanúsított azt mondja, önvédelem volt. Ő egyébként úgy fogalmazott, hogy a bűnözési hullámot "fiatalkorú elkövetők egy kemény magja" vezérli, akik visszaesők, mert relatív büntetlenül követhetnek el rablásokat. A fiatalkorú elkövetők fele, a 18-24 évesek harmada bűnismétlő.

Szintén Dick mondta, hogy a közösségi média is hozzájárul a jelenséghez, mivel a YouTube, a Snapchat vagy az Instagram pillanatokon belül felerősíti a bandadühöt, az üzengetés, a fenyegetőzés pedig hirtelen fizikai erőszakba csap át. "Az addig ártatlan fiatalok úgy válnak gyilkossá, ahogy az iszlám szélsőségesek radikalizálódnak, akár pár nap alatt", mondta. Tavaly augusztusban például a 15 éves Jermaine Goupallt azután késelték meg, hogy a bandák YouTube-ra posztoltak egymást alázó videókat.

A Sun bulvárlap éppen vasárnap szedte össze, hogy a bandák hogyan üzengetnek egymásnak rapszámokban a Youtube-on, és hány banda működik Londonban, ahol sokszor a betűből és számból álló irányítószámod is jelzi, hogy hová tartozol, és élethalál-harc megy például a Woodgrange E7 és a Breckton E6, vagy a croydoni (London egyik külvárosa) CRO és CR7 bandák között. És az is áldozattá válhat, akinek az egészről fogalma sincs, csak áttéved egyik utcából a másikba, vagy visszamegy a régi lakóhelyére a haverokat meglátogatni, írja az Independent.

A belügy még márciusban, látva a tendenciákat, #knifefree (kb.: #kés nélkül) címmel indított direkt a fiataloknak szóló online kampányt 1,3 millió fontért, ami a knifefree.co.uk weboldalon is elérhető. Kaptak is hideget-meleget, hogy ez mennyire szuper kezdeményezés, illetve mennyire nem elég egy ilyen kampány a mélyreható, átfogó változtatások nélkül/helyett.

Ki a hibás?

Ezzel el is jutunk a probléma lényegéhez. Van, aki azt mondja, hogy minden azért van, mert a bevándorlók és leszármazottaik nem tudnak, nem akarnak együtt élni a többséggel, más a kulturális hátterük, ez így soha nem fog működni. Mások szerint a többség általi kirekesztés, a felemelkedési lehetőségek hiánya kergeti a színesbőrű fiatalokat a társadalom szélére. Az egyik iskola szerint a keményebb fellépés, a több rendőr a megoldás, a másik átfogó szociális-egészségügyi programot követel, amellyel ezeket a családokat vissza lehet emelni a társadalomba. Ezek a nekünk is ismerős viták zajlanak most (is) a briteknél.

Az az összehasonlító elemzés mindenesetre tanulságos ebben a kérdésben, amit a brit belügy csinált még évtizedekkel ezelőtt. Mary Tuck kutató azt jósolta akkor, hogy New York brutális bűnözési rátája vissza fog esni, amikor majd a beáramló illegális bevándorlók letelepednek, és elfogadják a viselkedés helyi mintáit, normáit. Kilépnek az illegális foglalkoztatásból, a drogbizniszből. És így is történt. Azt is mondják a kriminológiai kutatások, hogy a városi bűnözés nem függ össze a bebörtönzési rátával, a rendőri létszámmal, a fegyvertartás szigorúságával. Ez a történet szerintük nem a bűnüldözés módjától, hanem a társadalmi körülményektől függ.

De – teszi hozzá a balos Guardian szerzője– a rendőrségnek legalább a biztonságérzetet illene biztosítania. Ha az ember Manhattan "zéró tolerancia" részein sétált a Bratton-korszakban (New York legendás "rendrakó" rendőrfőnöke a 90-es években), akkor rögtön észrevette, hogy az utcasarkokon rendőr áll. Nem csapatok, nem autók, hanem egy rendőr. És ez máris biztonságérzetet adott. "Ma Kilburn és Hackney utcáin sétálva nem látni rendőrt. Csak távolról hallani a szirénákat. (...) Csak a Parlament és a Buckingham Palota környékén vannak rendőrök. Kíváncsi vagyok, miért", írja. A Bloomberg elemzése is arra jut, hogy Nagy-Britannia feladata most, hogy kombinálja a hagyományos megközelítés keménységét a haladóbb, közösségi alapú szolgáltatásokkal és prevencióval. 

Politikai helyezkedés, meglepő fordulattal

A londoni polgármester, a munkáspárti Sadiq Khan április 6-án twittelte ki, hogy dühös és összetört a gyilkosságok miatt, a londoni rendőrség pedig megemeli az igazoltatások számát (ez utóbbi mellékmondatot jegyezzük meg, a cikkben később még előkerül).

A visszafogott üzenet mellett azonban interjúkat is adott, melyekben a városvezető nem kímélte a konzervatív kormányt. Azt hangoztatta, hogy hét év alatt – 2010-ben kerültek kormányra a konzervatívok – 700 millió fonttal kap kevesebbet London a rendőri feladatokra. "Azt üzenem a kormánynak, hogy kérem, működjünk együtt a nemzeti probléma megoldásáért", idézte a Sky. 

Ez pedig jól mutatja, milyen kavarodás van most a bűnözést illetően a brit politikában. A konzervatívokról úgy tartják, hagyományosan kemény eszközökkel küzdenek a bűnözés ellen, mégis Theresa May volt az, aki belügyminiszterként 2014-ben megálljt parancsolt az igazoltatásoknak, modván, azt az etnikai kisebbségek ellen használják a rendőrök. A véletlenszerű, gyanú nélkül is elvégezhető igazoltatások-átkutatások száma így negyedére csökkent a 2011-es 1,2 millióhoz képest. És míg 2014-ig a késeléses gyilkosságok száma csökkent, ekkortól hirtelen emelkedni kezdett. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a három éves kormányzati bűnmegelőző programok pont ekkor futottak ki.

Szintén a konzervatívok csökkentették a már említett módon a rendőri költségvetést, jelenleg 20 ezerrel kisebb a brit rendőrség létszáma, mint 2010-ben, 143 ezerről 123 ezerre esett, derül ki egy kiszivárgott kormányzati jelentésből . A munkáspárt pedig közben egyre keményebben nyilatkozik, már Blair idején elkezdte erősíteni ezt az irányt a "Kemény a bűnnel, kemény a bűn okaival" szlogennel, Jeremy Corbyn munkáspárti vezér éppen erre igyekszik építeni a május 3-i önkormányzati választások kampányát. És mint láttuk, nem fogja vissza magát Sadiq Khan londoni polgármester sem.

A londoni rendőrfőnök bejelentette egyébként, hogy az igazoltatások számát újra emelik majd, mégpedig célzott módon. Azt is mondta, attól nem tart, hogy megint visszajutunk a vádakhoz, melyek szerint a rendőrség a színesbőrűeket vegzálja. Szerinte az ezzel kapcsolatos panaszok száma jelentősen visszaesett, mióta a rendőrök testkamerákkal filmezik ezeket az igazoltatásokat. Közben a londoni rendőrség 300 plusz utcai rendőrrel erősített, a polgármester és az állam pedig megállapodást kötött arról, hogy London kap pár új jogosultságot: kereshet egy megfelelő helyet a fiatalkorúak börtöniskolájának, és felülvizsgálják a próbaidő intézményét. Emellett emelik a börtönök biztonságát, és figyelmet fordítanak a bebörtönzés alternatíváját jelentő büntetésekre, például a közmunkára.

A megoldás azonban még ennél is összetettebb lesz, mivel a probléma is mélyebben gyökerezik. A helyi közösségek szétesőben, nincs összetartó erő, és nincs is hosszútávú kormányzati vagy önkormányzati program ilyesmire. A pénz egyre kevesebb, az ifjúságtámogatás sorvad, az ifjúsági centrumok, klubok sorra zárják be a kapuikat. "Nincs beruházás a fiatalokba, vagy a programokba, melyek őket támogatják", mondta az Euronewsnak Mahamed Hashi, egy ifjúsággal foglalkozó szakember Dél-Londonból. 

A 33 éves férfi tudja, miről beszél. 1999-ben őt is megkéselték egy rablási kísérletben, 2008-ban meglőtték, amikor egy utcai verekedésbe akart beavatkozni.

Tíz éve kaptam a golyót. Szomorú látni, hogy semmi nem változott.