Krikettsztár és playboy volt, most ő vezeti a 200 milliós atomhatalmat

A világ egyik legismertebb krikettjátékosa lesz Pakisztán következő miniszterelnöke, miután Imran Hán pártja szerezte a legtöbb szavazatot a szerdai választáson, aminek a végeredményét csak a hét végén tették közzé. Évekkel ezelőtt még Hán vezetett tüntetéseket elcsalt választást kiáltva, most viszont a többi nagy párt, és civil szervezetek vádolják azzal, hogy neki lejtett a pálya, és a hadsereg támogatásának is köszönheti a győzelmét.

Ha sikerül függetlenekkel és kisebb mozgalmakkal egy koalíciós kormányt felállítania, akkor a Pakisztán megújítását ígérő Hán egy különösen feszült kampányidőszak után, utcai tiltakozásokat belengető ellenzék mellett veheti át a gazdasági nehézségekkel szembenéző 200 millió lakosú atomhatalom vezetését. Miközben pedig Pakisztán 71 éves története során másodszor fordult csak elő, hogy civil kormányzatot szintén civil vezetést vált, a helyzet egyik nagy nyertese a saját befolyásához ragaszkodó hadsereg lehet.

Sportoló-celebből lett politikus

A most 65 éves Hán fiatalon Pakisztán ikonikus krikettjátékosa, a válogatott csapatkapitánya volt. Az ottani ismertsége kicsit úgy érthető meg, mintha elképzelnénk, hogy Puskás öcsi politikai pályára lépve elküzdötte volna magát a miniszterelnökségig. Pakisztánban a krikett nemzeti sport, Hán pedig mind sportolóként, mind celebként letette a névjegyét, mielőtt politikai pályára lépett.

Hán Oxfordban tanult, és már az ottani krikettcsapat kapitányaként is felhívta magára a figyelmet. Pakisztánba hazatérve nagyjából tíz éven át vezette a krikettválogatottat, sportolói pályafutása az 1992-es világbajnoki győzelemben csúcsosodott ki. Az volt a mottója, hogy a csapatnak sarokba szorított tigrisként kell küzdenie a végső győzelemért, a tigris képe pedig sokáig szimbolikusan összefonódott a nevével. A CNN szerint híres sportolóként ingázott Pakisztán és a nyugati országok között, közben pedig a nőügyeivel is rendszeresen bekerült a bulvárlapokba. Jemima Goldsmith brit örökösnővel, filmproducerrel, a Vanity Fair európai szerkesztőjével kilenc évig voltak házasok.

A krikettől visszavonuló Hán nevéhez fűződik három világszínvonalú, rákos betegeket kezelő kórház megalapítása Pakisztánban, de a társadalmilag fontos ügyek felkarolása mellett akkor is ügyesen használta fel ismertségét, amikor 1996-ban megalapította a Pakisztáni Mozgalom az Igazságosságért (PTI) jobbközép pártot. A miniszterelnöki posztért tudatosan levetkőzte magáról a playboy imázsát, és a pakisztáni politikában sokkal konzervatívabb arcát mutatta.

2002-ben sikerült bekerülnie a nemzetgyűlésbe, pártja azonban főként csak regionális sikereket ért el, és Hán 2013-ig egyedül képviselte a PTI-t országos szinten. A 2013-as választásokon már sikerült áttörniük, közben Hán a civil áldozatokat is követelő amerikai dróncsapások elleni tüntetések, valamint a legutóbbi választások után egy évvel hónapokig tartó utcai tiltakozásoknak is  az élére állt.

Eljött az ő ideje

Hán valódi esélyeihez azonban arra is szükség volt, hogy a pakisztáni középosztály és az ország lakosságának 64 százalékát kitevő fiatalok elforduljanak a Pakisztán politikai életét a hadsereg mellett korábban meghatározó hagyományos nagy pártoktól, a most börtönben ülő Navaz Saríf vezette Pakisztáni Muzulmán Ligától (PML-N) és a Benazír Bhutto meggyilkolt miniszterelnökhöz köthető Pakisztáni Néppárttól (PPP). Hán egyik szlogenje pont az volt, hogy véget akar vetni a dinasztikus politizálásnak. Az oktatás, az egészségügy fejlesztésére és a munkahelyteremtésre koncentráló Hán populista és nacionalista kampányt folytatott, és elsősorban azzal szerzett sok szavazatot, hogy

Közben viszont számos bírálat is érte, mivel az elemzők szerint saját szövetségeseinek egy része is korrupciós vádakkal néz szembe. Azt is kifogásolták, hogy a konkrét politikai terveiról viszonylag keveset lehetett megtudni, többen pedig Talibán Khánnak nevezték el, amiért az eddigi vezetésnél nyitottabbnak mutatkozott arra, hogy tárgyaljon fegyveres csoportokkal. A CNN-nek nyilatkozó helyi újságírók azt mondták, hogy miközben a sajtószabadságot egyébként is kikezdték a kampányban, Hán nyilvánosan támadott vele kritikus újságokat és újságírókat is.

Ellenfelei a hadsereg jelöltjének állították be

Politikai ellenfele, civil szervezetek és fontos pakisztáni lapok viszont leginkább azért bírálták, mert szerintük a hadsereg is az ő győzelmét preferálta, és neki próbált kedvezni. Az ország 1949-es függetlenedése óta a hadsereg közvetve és közvetlenül is rettentő nagy befolyással bír Pakisztánban, számos intézménnyel, az üzleti élet szereplőivel is összefonódik, és időről időre puccsal a hatalmat is magához ragadta.

Huszein Hakkani újságíró és volt ENSZ-nagykövet azt mondta a CNN-nek, hogy a hadsereg szerepfelfogása abból is következik, hogy a pakisztániak egy jelentős része elfogadhatónak tartja a tábornokok beavatkozását a politikába. Hakkani szerint ezek a szavazók most Hánt támogatták a választáson, többek között azért, mert a katonák nem nagyon titkolták, hogy nem örülnének a PML-N újrázásának, miután Navaz Saríf volt miniszterelnök az elmúlt ciklusban a kárukra próbálta erősíteni a civil kormányzat hatáskörét, és a regionális rivális India felé is tapogatózott.

Hán ezeket az állításokat azzal rázta le magáról, hogy a riválisai nem bírták elviselni, hogy megtörte a korrupcióval vádolt PML-N és a PPP korábbi dominanciáját, és tagadta, hogy a hadsereg őt pártolta volna. Közvetlen kapcsolat nem volt Hán és a hadsereg között, de a bírálói közül sokan felemlegették, hogy a volt krikettjátékos nem tartotta magára nézve kötelező érvényűnek a 2006-ban aláírt Demokrácia Kartáját, amivel a PML-N és a PPP lefektette, hogy egyikük sem keresi majd a hadsereg kegyeit.

Sarífot a reptéren vették őrizetbe

A mostani helyzethez hozzátartozik, hogy kicsit több mint egy éve még úgy tűnt, Navaz Saríf piacpárti kormánya újrázni tud majd, miután ígéretének megfelelően felszámolta az ország életét megkeserítő áramkimaradásokat, és népszerű infrastrukturális fejlesztésekbe is belekezdett. Saríf azonban a jelöltek között sem lehetett, miután belebukott a Panama-iratok nevű offshore-botrányba. Saríf neve ugyan nem szerepelt konkrétan az iratokban, de voltak arra utaló jelek, hogy ő is érintett lehet. A legfelsőbb bíróság aztán kimondta, hogy családjának több offshore vállalathoz is köze volt, amelyek olyan, több millió dolláros vagyonokat kezeltek, amelyek eredetét Sarífék jövedelme nem igazolta. Sarífot egy másik bíróság aztán 10 év börtönre, és 2,9 milliárd forintnak megfelelő pénzbírságra ítélte.

Sarífot vértelen puccsal 1998-ban egyszer már megbuktatta a hadsereg, és a hívei szerint most is a tábornokok álltak a pakisztáni legfelsőbb bíróság tavalyi ítélete mögött, amivel távoznia kellett a hatalomból. A boszorkányüldözést kiáltó volt kormányfő egészen a választás előtti utolsó hetekig Londonban volt, de a kampányhajrában visszatért Pakisztánba, ahol a repülőtéren a szintén megvádolt lányával együtt azonnal őrizetbe vették. A pártja miniszterelnök-jelöltje testvére, a legfontosabb pakisztáni tartomány, Pundzsab volt kormányzója, Sabaz Saríf volt.

Érződött a katonák jelenléte

Az biztos, hogy a katonák sokkal inkább jelen voltak a kampányban, és a választás napján is 371 ezren felügyelték a szavazást, négyszer annyian, mint 2013-ban. Ez az ellenzők szerint a nyomásgyakorlás része volt, mások szerint viszont a biztonsági helyzet miatt volt rá szükség. A választás előtt több merényletet is elkövettek: ezek közül a legsúlyosabb az volt, amikor július 13-án Másztung városában robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő egy kampánygyűlésen. Az Iszlám Állam által vállalt merényletben 149 ember halt meg.

Azt is mindegyik oldal a saját szemszögéből értékelte, hogy az elmúlt hetekben az eddig kormányzó PML-N 17 ezer tagja ellen indítottak büntetőeljárást néhány nap alatt a választási szabályok megsértésére hivatkozva. Emellé viszont a PML-N több jelöltje azt is állította, hogy a hadsereg irányából nyomás nehezedett rá: vagy álljon át a PTI-hez, vagy legalább független jelöltként induljon. Összességében több tíz képviselőjelölt lépett ki a PML-N-ből a választás előtt, míg a PTI győztes jelöltjeinek harmada más pártokból érkezett.

Ellenfelei csalást kiáltottak

A felmérések sokáig fej fej melletti állást mutattak, ehhez képest váratlanul nagyot nyert Hán pártja, habár így sem tudott abszolút többséget szerezni. A hétvégén közzétett végeredmény alapján Hánnak 115 képviselője lesz a 272 fős nemzetgyűlésben (ezen felül 60 hely nőknek, 10 pedig nem muszlimoknak van fenntartva). Hán már a választás előtt elzárkózott attól, hogy a korrupcióval vádolt riválisaival, akár az eddigi képviselői helyei felére, 64-re visszaeső PML-N-nel, akár a PPP-vel (43 képviselő) koalícióra lépjen. Viszont szakértők szerint függetlenek és kisebb pártok támogatásával képes lesz majd kormányt alakítani.

Hán a győzelmi beszédében azt mondta, hogy ez volt a legegyértelműbb, legtisztességesebb választás Pakisztán történetében. Azt mondta, hogy egyesíteni akarja az országot, és felvetette, hogy kivizsgáltatja a választási csalásra vonatkozó panaszokat. Az AFP szerint a választási bizottság is hangsúlyozta, hogy a szavazás 100 százalékig tisztességes és átlátható volt.

A többi nagy ellenzéki párt a kisebb mozgalmakkal karöltve viszont csalást kiáltott, többen is azt állították például, hogy kiküldték a választási megfigyelőiket a szavazatok összesítésekor. Több mozgalom is tüntetéseket helyezett kilátásba, melyeken új választásokat követelnének. A volt miniszterelnök Navaz Saríf a börtönből azt üzente, a választást ellopták tőlük, testvére, Sabaz Saríf viszont először arra utalt, hogy vannak fenntartásaik a választással kapcsolatban, de elismerik a vereségüket, hogy ezzel is megerősítsék a demokráciát Pakisztánban. 

Benazír Bhutto meggyilkolt volt miniszterelnök és Aszif Ali Zardari volt elnök fia, Bilaval Bhutto Zardari is bírálta a választás lebonyolítását, de jelezte, hogy a harmadik helyen végző PPP hajlandó az ellenzék soraiban ülni. A legtöbb elemző szerint a még csak 29 éves politikus a következő választásra készül, és újra meghatározó erővé akarja tenni családja pártját.

Az Európai Unió megfigyelői hitelesnek nevezték az eredményt, de kifogásolták, hogy nem voltak egyenlő feltételek. Azt is kiemelték, hogy a választási kampányban a sajtó megfélemlítését és a korábbi kormányzó párt tisztességtelen bírálatát tapasztalták. Az amerikai külügyminisztérium is aggodalmát fejezte ki a szólásszabadság korlátozása miatt.

Lesznek megoldandó feladatok

Az még nem dőlt el, hogy tüntetésekbe kezdenek-e az ellenzéki pártok. Pakisztánban egyébként jellemző, hogy csalást kiáltanak a választások után, de az Economist szerint most egymással gyökeresen szembenálló pártok is azt állították, hogy nem volt minden rendben. Több fontos lap viszont úgy vélte, hogy az ellenzéki pártoknak hivatalos csatornákon keresztül kellene tiltakozniuk, nem bojkottban gondolkozniuk.

Hán a győzelmi beszédében egységre szólított fel az ország gazdasági válságának megoldásához. A pakisztáni rúpia veszített értékéből az elmúlt időszakban, az infláció, és a kereskedelmi hiány egyre nagyobb. A pakisztáni textiltermékek exportjának komoly konkurenciát jelentenek a régiós vetélytársak, mint például Kína. Elemzők szerint nem kizárt, hogy az új kormánynak 2013 után újabb segélycsomagért kell fordulnia majd a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF).

A szélsőséges csoportok elleni fellépés, és ezzel összefüggésben az Egyesült Államokkal megromló kapcsolatok jövője is a választás tétje volt. Donald Trump januárban nyíltan kritizálta Pakisztánt, ami szerinte nem lép fel elég keményen a terrorizmussal szemben, és befagyasztott az országnak szánt 1,3 milliárd dollárnyi katonai segélyt. Hán kölcsönösen előnyös együttműködést akar az Egyesült Államokkal, de a legtöbben egyébként is úgy vélik, hogy a kapcsolatok alakulása erősen függ majd a hadsereg céljaitól.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a terveitől függően a változás ígéretével kampányoló Hán is szembekerülhet majd idővel a hadsereggel, hiszen az ígéreteinek teljesítéséhez többek között meg kellene reformálnia az ország bürokráciáját és az igazságszolgáltatást, valamint hozzá kellene nyúlnia olyan területekhez, amik a hadsereg érdekeit sérthetnék.

Borítókép: Athit Perawongmetha / Reuters.