Madárijesztőnek nézték, szimbólum lett

Amikor 1998. október 7-én egy arra kerekező biciklis meglátta Matthew Shepard testét a Wyoming állambeli Laramie városkától nem messze lévő elhagyatott részen, a préri szélén, egy kerítéshez kötözve, először azt hitte, madárijesztőt lát. A 21 éves fiú 18 órája volt ott, rettenetesen összeverve, túl egy fagypontközeli hidegben töltött éjszakán. Az elsőként a helyszínre érő egyenruhás, Reggie Fluty seriffhelyettes a tanúvallomásában azt mondta: a kötél úgy szorította Shepard csuklóját, hogy alig bírták levágni, az arcát pedig mindenütt vér borította, nem számítva a sávot, amit a könnyek tisztára mostak.

Matthew Shepard még öt napig élt a kórházban, de magához már nem tért soha. A fejét több mint egy tucat ütés érte. Annyira összezúzták, hogy az orvosok meg sem próbálkoztak műtéttel, mert nem volt remény.

A nyíltan meleg fiú halála gyakorlatilag azonnal a melegek ellen irányuló gyilkos erőszak szimbólumává vált, állapította meg az elsők közt a New York Times 1998 októberében, Shepard halálának bejelentése után. A rendőrség lényegében az első pillanattól úgy látta és kommunikálta az esetet, hogy bár a támadás elsődleges indítéka az anyagi haszonszerzés, az áldozat kirablása volt, a fiú szexuális irányultsága, meleg volta is tényező volt benne. A rendőrségi nyilatkozatok és az ügy bírósági szakasza alapján a következőképp áll össze a történet.

Magukkal csalták

A svájci bentlakásos iskolát is megjárt Matthew Shepard diplomatának készülve politikatudományt, nemzetközi kapcsolatokat és nyelveket tanult elsőéves diákként a Wyomingi Egyetemen. Október 6-án este, miután befejeződött az LMBTQ-gyűlés, amin részt vett, beült sörözni a kampuszon lévő egyik kocsmába, a Fireside bárba, amit egyaránt látogattak melegek és heteroszexuálisok, egyetemisták és rodeósok. A könnyen barátkozó és mindenki előtt vállaltan meleg fiút itt környékezte meg az akkor 21 éves Russell A. Henderson és a 22 éves Aaron J. McKinney. A csapos tanúvallomása szerint Shepard nem ivott sokat, nem volt részeg sem akkor, amikor érkezett, sem elmentében. A kocsmából éjfél után két új ismerősével távozott, akik azt hazudták neki, hogy ők is melegek.

Miután magukkal csalták, már a kocsiban ütni kezdték. McKinney egy korai vallomásában az őt kihallgató rendőr szerint azt mondta: akkor esett neki Shepardnek, amikor a fiú rátette a kezét a lábára. A vallomás szerint ekkor vágta oda neki, hogy ők Hendersonnal nem is melegek, és hogy szét fogják verni.

Húsz dollár és a pelenka

Ezután arra az elhagyatott helyre autóztak vele, ahol később rátalált a biciklis. Ott a kerítéshez kötözték, és egy pisztollyal ütlegelték, miközben az életéért könyörgött. Sérüléseket szenvedett az ágyékán is, ahol megrugdosták, és a kezén, amellyel próbálta védeni magát. Elvették a cipőjét és a tárcáját, és végül a sorsára hagyták. A tárcában 20 dollár volt.

McKinney és Henderson ezután visszatért a városba, ahol az utcán még összeverekedtek két latin-amerikai tizenévessel, és fejsérülésekkel estek haza, ki-ki a saját barátnőjéhez, akikkel együtt éltek. A 20 éves Chasity V. Paisley és a 18 éves Kristen L. Price ellen később vádat emeltek mint bűnsegédek ellen, mert segítettek megszabadulni a véres ruháktól. A McKinney barátnőjét kihallgató rendőr utólag felidézte, a lány szerint a férfi azzal magyarázta neki a történteket:

Tudod, hogy vagyok a melegekkel.

A párnak akkoriban négy hónapos volt a kisfia. A konyhájukban hányódó koszos pelenkából került elő a házkutatáskor Matthew Shepard ellopott pénztárcája.

A bíró nem hitt a bűnbánatnak

A vádemeléskor a bűncselekmények súlyossága miatt benne volt a pakliban a halálbüntetés, ami Wyoming államban méreginjekciót jelentett volna. Hendersont fél évvel a gyilkosság után ítélték el, életfogytiglant kapott. Végig McKinney-re mutogatott, mondván, a társa tervelte ki a támadást, ő csak követte. Az egykori tetőfedő, aki majdnem kétszer akkor volt súlyra, mint a törékeny Matthew, a bíróságon bocsánatot kért a Shepard szülőktől. A bíró azonban, miután végighallgatta a vallomását, közölte: nem hiszi el, hogy valódi megbánást érezne.

Maga itt nem áldozat, Mr. Henderson, hanem elkövető

– vetette oda neki, mikor elvezették.

McKinney-t Hendersonhoz hasonlóan emberölésben, emberrablásban és rablásnak is bűnösnek találták. Az ő ügye tovább húzódott, mert az áldozat szülei, akik McKinney-t tartották a főbűnösnek, szerették volna, hogy legyen tárgyalás, hogy a világ is hallja a részleteket, ne maradjon kétség afelől, hogy gyűlölet-bűncselekmény történt, nem csak egy balul kiütött rablás.

Az áldozat szülei kérték, hogy éljen a gyilkos

McKinney védői eleinte arra szerették volna felépíteni a védelmet, hogy a férfi traumatizált volt, gyerekkorában homoszexuális bántalmazás áldozatává vált, és ezért váltott ki belőle szélsőséges reakciót, amikor Shepard kezdeményezett nála. Barton R. Voight bíró viszont nem engedélyezte ilyen irányba kanyarodni a bizonyítási eljárást, mert – a végzés szerint – ilyen alapon az enyhébb büntetés kiszabását amúgy sem tennék lehetővé az állam törvényei. A védekezés lényege ezért az lett, hogy a támadók drog és alkohol befolyása alatt voltak.

Az ügyészek a Shepard családdal konzultálva nem forszírozták a halálbüntetést, beérték az életfogytiglannal. McKinney egy alku keretében, cserébe a méreginjekció biztos elkerüléséért, lemondott a fellebbezés jogáról. Az áldozat szülei kifejezetten azt kérték, hogy McKinney-t ne végezzék ki. Döntésük okát Dennis Shepard, az apa magyarázta el.

Semmit sem szeretnék jobban, mint látni magát meghalni, McKinney. De itt az idő elkezdeni a gyógyulási folyamatot, és könyörületet tanúsítani olyasvalaki iránt, aki maga nem tanúsított könyörületet

– mondta.

A szülők egyébként mindketten, de különösen az anya, Judy, aktivista szerepet vállaltak a melegjogi mozgalomban fiuk halála után. Létrehozták a Matthew Shepard Alapítványt, amelynek célkitűzése kezdetben az volt, hogy a többi szülőnek megtanítsák, hogyan szeressék és fogadják el a gyereküket, bármilyen is legyen a szexuális irányultsága. Később az alapítvány kiterjesztette a működését, és főként oktatási programokon keresztül öndefiníciója szerint azért küzd, hogy a gyűlöletet felváltsa a megértés, az együttérzés és az elfogadás.

Angyalok és kristálymet

Amikor Matthew Shepard meghalt, San Franciscóban félárbócra eresztették a hatalmas szivárványszínű zászlót, amely az LMBTQ-mozgalmat szimbolizálja. Szerte az Egyesült Államokban tartottak megemlékezéseket, virrasztásokat Matthew Shepardért, és olyan hírességek hangosították fel a világ előtt a gyászolók hangját, mint Elton Johh, aki virágot küldött a temetésre, Barbra Streisand és Madonna, akik telefonon sürgették gyors fellépésre az illetékeseket. Az október 17-i temetésen Bill Clinton akkori elnök személyesen ugyan nem jelent meg, de elküldte maga helyett két emberét, és mély megrendültségről beszélt a sajtónak. És persze a részvét és a felháborodás mértéke mozgósította az ellenoldalt is, a temetésnél tüntetett egy melegjogi mozgalom ellen hadakozó csoportosulás is. Az ő jelenlétük végigkísérte az ügyet, ott voltak később a bíróságon is. Válaszképp az elhunyt barátai közül némelyek angyalnak öltöztek, úgy állták az útjukat.

Matthew Shepard alakja azóta is mártírként szeretett ikon egyfelől, másfelől pedig – éppen ezért – céltábla, amelyen keresztül a melegjogi mozgalmat támadják. Jellemzően szélsőjobbos körökben elterjedt az a narratíva, hogy Shepard halálának valójában semmi köze nem volt a melegségéhez, csak egy rablótámadás fajult el rettenetesen. Ennek adott muníciót Stephen Jimenez oknyomozó újságíró, aki több mint egy évtizeddel a gyilkosságot követően, állítása szerint több mint száz ember meginterjúvolása után arra jutott a Matt könyve: Rejtett igazságok Matthew Shepard meggyilkolásáról című kötetében, hogy nem gyűlölet-bűncselekmény történt.

Jimenez teóriája szerint az ügy voltaképp a kristálymetről szól, a drogról, ami akkoriban elárasztotta környéket. A Guardian részletes könyvismertetője szerint a szerző azt állítja, hogy mikor nekilátott az anyaggyűjtésnek, még meg volt róla győződve, hogy Shepard homofób támadás áldozatává vált, de mire végzett, teljesen megváltozott benne a kép. Szerinte Shepard és egyik gyilkosa egyaránt benne volt a drogbizniszben, ismerték egymást, sőt viszonyuk volt.

Jimenez könyvét mereven elutasítják a Shepard emlékét ápolók, az írót homofóbnak minősítették, bojkottot szerveztek ellene. A Matthew Shepard Alapítvány összeesküvés-elméletnek nevezte a benne írtakat. A Guardian kritikaírója a Jimenez-könyv és a körülötte kibontakozó botrány kapcsán azt vetette fel: nem is az az igazi rejtély, miért halt meg Matthew Shepard, hanem az, hogy az LMBTQ-közösség miért támaszkodik még mindig ennyire arra, hogy legyen egy, az ügyét reprezentáló makulátlan, tökéletes mártírja.

Egy bő évtizedbe telt a törvényszigorítás

A legnagyobb kézzelfogható, konkrét változást, amelynek Matthew Shepard meggyilkolása a katalizátora volt, 2009-ra sikerült elérni. Ez a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó, 1969-es törvény kiterjesztése volt. A Barack Obama elnöksége alatt átment módosítási csomagot Matthew Shepardről és egy másik áldozatról, az ugyanabban az évben, Texasban meggyilkolt James Byrd Jr.-ról nevezték el. Ennek értelmében ma már szövetségi bűnténynek számít valakit bántalmazni szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt Amerikában. A 2009-es csomag emellett anyagi forrást is biztosított arra, hogy az állami, helyi hatóságok vádat emeljenek ilyen alapon. 

Az igény a szexuális kisebbségeket is védő, szövetségi szintű gyűlölet-bűncselekmény-szabályozásra rögtön a Shepard-gyilkosság után felmerült. 1998 októberében a New York Times akkori helyzetképe szerint 19 állam nem foglalta bele a szexuális irányultságot a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó törvényeibe, tíz államban – köztük Wyomingban – pedig vagy egyáltalán nem volt gyűlöletbűncselekmény-ellenes törvény, vagy nem szerepeltek benne nevesítve olyan konkrét védendő kategóriák, mint faj, nem, vallás, szexuális irányultság. Wyoming a maga részéről a megelőző néhány évben háromszor kaszálta el a gyűlölet-bűncselekmények szabályozásának kezdeményezését, legutóbb a gyilkosság évének elején, '98 februárjában.

A szövetségi szintű szabályozást még Clintontól kezdték követelni, aki maga is sürgette a kongresszust. De ekkor még csak a hosszas vita kezdődött el. A szabályozás ellenzői azzal érveltek, hogy a gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvény szigorítása szerintük nem az erőszak megállítására jó, hanem az ellentétes vélemények elhallgattatására, és lényegében kriminalizálná, ha valaki nem ért egyet az úgynevezett meleglobbival. Elnöksége alatt George W. Bush is kilátásba helyezte, hogy megvétózna egy ilyen törvényt.

2009-ben, amikor az évtizedes vita lezárult, Obama megjegyezte: az előző tíz évben nagyjából 12 ezer olyan bűncselekmény történt, amelyben szerepe volt az áldozat szexuális irányultságának. Az elnök a csomag elfogadásában Matthew Shepard családtagjainak a szerepét méltatta, és arról beszélt, hogy sikerült egyet előrelépni az emberi jogok megvédéséért való folyamatos küzdelemben.

Matthew Shepard emlékét a törvénycsomag nevén és az alapítványon kívül is számos dolog őrzi: több dokumentum- és játékfilm, színdarabok (The Laramie Project és The Laramie Project: 10 Years Later), könyvek, verseskötet, zenei albumok (egy oratórium és egy Lullaby című ambientlemez) és számos zeneszám. Az egyik legutóbbi alkotás Michele Josue 2015-ös dokumentumfilmje, a Matthew Shepard, a barátom. Ez a Washington Post kritikája szerint arra tett sikeres kísérletet, hogy újra emberivé tegye a megmerevedett képet, megmutassa, ki volt Matthew, mielőtt szimbólum vált volna belőle: egy srác, aki próbált rájönni, milyen is az élet.

A Matthew Shepard ellen intézett kegyetlen támadás egyáltalán nem volt egyedülálló vagy példa nélküli a kilencvenes évek Amerikájában. A gyilkosság után elővett, akkor viszonylag friss, '96-os FBI-statisztikák szerint a szexuális irányultság a 8759 regisztrált gyűlölet-bűncselemény 11,6 százalékában volt tényező, és ugyanabban az évben, tehát 1996-ban egy másik statisztika szerint 21 férfit és nőt gyilkoltak meg az Egyesült Államokban szexuális irányultságuk miatt. Ahogy a New York Times szerzője a temetéskor rámutatott: a mintázat valahogy mégsem fészkelte be magát az amerikaiak fejébe. Ennek megváltoztatásához Matthew Shepard kellett, szőke hajával, kedves arcával, ígéretes jövőjével és halálának borzalmas körülményeivel.

A cikk legnagyobb részben a New York Times és a Washington Post írásain alapul.

(Borítókép:  Kickstarter / Matt Shepard is a Friend of Mine)