Makett hajókkal is felvonulnak a tóra kényszerült haditengerészettel

A hágai Nemzetközi Bíróság egy több mint száz évre visszanyúló konfliktusban hozott ítéletet a hét elején. A testület szerint Chilét nem lehet kötelezni arra, hogy tárgyaljon Bolíviával egy önálló csendes-óceáni tengeri kijárat létrehozásáról. Evo Morales bolíviai elnök abban reménykedett, hogy egy neki kedvező ítéletet meglovagolva növelheti népszerűségét a következő elnökválasztás előtt, amin egy korábbi népszavazás alapján nem is indulhatna. Az elveszített tengerpart sok bolíviait megmozgat, minden évben nemzeti ünnepnapon, többen makett hajókkal felvonulva emlékeznek meg a traumáról.

130 évvel ezelőtti háborúra nyúlik vissza

Az egész konfliktus alapja még a XIX. században gyökerezik. A később Chiléhez csatolt terület akkoriban még Bolíviához tartozott, de sok chilei munkás dolgozott az ottani nitrátkitermelésen. A bolíviai vezetés új adókat akart rájuk kivetni, amit Chile kifogásolt, a vita pedig végül háborúba torkollott. Chile 1879-ben megszállta Antofagasta kikötővárost, majd egy négy éven át tartó háborúban legyőzte Bolívia és a bekapcsolódó Peru erőit.

Chile összesen 120 ezer négyzetkilométernyi, majdnem Görögország nagyságú területet csatolt magához, Bolívia pedig az addigi 400 kilométer hosszú partszakaszát is elveszítette. Ma Bolívia és Paraguay az a két dél-amerikai ország, amiknek nincs partvidéke. A harcok után végül csak 1904-ben kötöttek békeegyezményt, amiben Chile ígéretet tett arra, hogy kompenzálja Bolíviát, és egyéni megállapodások alapján hozzáférést enged északi kikötőihez.

Ez számos előnyt is jelent, a bolíviaiak azóta is Arica és Antofagasta kikötővárosokon keresztül intézik a távolabbra irányuló kereskedelmük kétharmadát. A két ország polgárai útlevél nélkül mehetnek át a határon, és a legtöbb bolíviai áru adómentesen kerülhet a chilei piacokra. Bolívia azonban a legszegényebb ország Dél-Amerikában, és ezt sokan a tengerpart elvesztésére vezetik vissza. Közben a chilei gazdaság fontos részét adják az egykori bolíviai területek, ahol ugyan a nitrát már elveszítette egykori jelentőségét, helyette viszont

Hajót mintázó sapkában vonulnak fel a sirályok hangjára

Az egész kérdés sok bolíviainak a nemzeti öntudat részét képezi. Az is elég sokatmondó, hogy Bolíviának van a tengerpart nélküli országok közül a legnagyobb haditengerészete a világon, hatezren szolgálnak benne. A bolíviai flotta jobb híján a Titicaca tóra és a folyókra korlátozódik, de a tengerészet minden évben teljes egyenruhában vonul fel március 23-án, amikor a Tenger Napját ünneplik. Ezen a napon emlékeznek meg azokról a bolíviai katonákról is, akik Calama kikötőváros védelmében haltak meg 1879. március 23-án.

Ilyenkor több ezer ember demonstrál La Paz utcáin, kezükben sokan makett hajókat, és az óceánról készült képeket tartanak, több gyerek hajót mintázó sapkában vonul. Ez volt az a felvonulás, amin 2018-ban több tízezer bolíviai feszített ki egy közel 200 km hosszú zászlót, hogy ezzel fejezze ki támogatását az ügyben. Az NPR szerint sirályok hangját játsszák le hangszórókból, és A Jövő Tengerpartjai címen egy dalt is rendelt a bolíviai vezetés.

A South American border dispute has implications for international law http://t.co/IduIoRfUvX pic.twitter.com/nniBvA9Rlx

— The Economist (@EconAmericas) August 22, 2015

Voltak még vitás ügyek

Habár egy ponton túl soha nem fajult el a helyzet, de ezekkel az előzményekkel Bolívia és Chile kapcsolatai továbbra sem rendeződtek. Évtizedek óta nincs nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolat a két ország között, ami a tengerparton kívül más ügyekben is összekülönbözött már, írja a BBC. Bolívia például a Silala elterelésével is megvádolta Chilét, ami a bányászathoz hasznosítja a szomszédos országban eredő folyót.

Bolíviának ugyan van saját vámellenőrzése és tárolói Aricában és Antofagastában, de azt állítja, hogy Chile külön átvizsgálja az áruikat, ezért közvetlen vasúti összeköttetést akar a kikötők és La Paz között. Az Economist szerint a chilei vállalatok sem siettek befektetni Bolíviában, ami pedig a földgázkészleteit az alkupozíciói javítására akarta felhasználni az üzemanyaghiányban szenvedő Chilével szemben.

Morales belevette az alkotmányba

Az évtizedek során többször is voltak már tárgyalások egy Bolívia által felvetett konkrét földrajzi folyosó kialakításának lehetőségéről, de ezek nem vezettek eredményre. Bolívia követelései különösen Evo Morales elnök hatalomra kerülése óta erősödtek fel. 2009-ben a Morales alatt elfogadott új alkotmányban az ország elidegeníthetetlen jogának nevezik a tengeri kijáratot.

Morales azzal érvelt, hogy az 1904-es békeegyezményt rákényszerítették Bolíviára, ezért azt akarja, hogy vagy hagyják teljesen figyelmen kívül, vagy pedig utólag egészítsék ki. Vannak, akik úgy látják, valamiféle enklávé felajánlása lehetne egy Bolíviának megfelelő megoldás. Chile szerint viszont a határokat világosan rögzítették az egykori békeegyezményben. A chilei vezetés azt állította, hogy szívesen tárgyalnak az ügyben, de szuverén területet semmiképpen nem fognak átengedni. A felmérések alapján a legtöbb chilei ezen az állásponton van a kérdésben.

ICJ: Kötelezni nem lehet Chilét

Morales 2012-ben felállt a tárgyalóasztaltól, és a Nemzetközi Bírósághoz fordult. Bolívia azzal érvelt, hogy Chile többször is ígéretet tett a tárgyalásokra, és ezért kötelessége megbeszéléseket folytatni velük. A bíróság hétfőn öt év után mondott ítéletet a kérdésben, és az ICJ döntését élőben adta a bolíviai állami tévé. Az AP szerint sokan gyűltek össze óriáskivetítők előtt La Pazban, néptánccal és énekkel várták a döntést, utána viszont csendben hazaballagtak.

A Nemzetközi Bíróság ugyanis egytől egyig elvetette Bolívia érveit, a döntése pedig végleges és kötelező érvényű. A bíróság ítélete azonban kizárólag arra vonatkozott, hogy Chilének kötelező-e tárgyalnia Bolíviával a tengeri kijárat biztosításáról. A testület arról semmit sem mondott ki, hogy kinek van joga az érintett területhez, és azt is hangsúlyozta, hogy „kellő akarattal mindkét oldal részéről tartalmas tárgyalásokat lehet folytatni a jószomszédság szellemében.”

Morales nem akarja feladni

Ha lesznek is a jövőben tárgyalások, egyelőre nehéz elképzelni, hogy hamar közös nevezőre jussanak a felek. Sebastián Piñera chilei elnök üdvözölte az ítéletet, szerinte a kérdéshez agresszíven hozzáálló Morales hiú ábrándokat keltett a bolíviaiakban, és elvesztegetett öt évet, ami alatt egészséges kapcsolatok kiépítésén dolgozhattak volna. Chile szerint sem történelmi, sem politikai, sem jogi alapja nem volt Bolívia követelésének.

Morales ott volt Hágában az ítélet felolvasásakor, utána azt mondta, hogy Bolívia soha nem fogja feladni. Morales feltehetően azért sem fogja ennyiben hagyni a kérdést, mert

Morales 2006-ban került hatalomra a szegény néprétegek és az ország lakosságának többségét alkotó indiánok támogatásával, és a 2014-es elnökválasztáson 61 százalékot szerzett. Viszont elbukta 2016-ban azt a népszavazást, ami lehetővé tette volna, hogy negyedik egymást követő ciklusáért is indulhasson. Az eredmény ellenére a legfelsőbb bíróság jóváhagyásával így is bejelentette, hogy részt vesz a 2019. októberi szavazáson, de ezzel már korábbi támogatói közül is sokan nem értenek egyet.

  (Borítókép: A bolíviai haditengerészet tagjai éneklik a nemzeti himnuszt a Calama-i csata 134. évfordulóján, La Pazban, 2013. március 23-án. Fotó: Aizar Raldes/AFP)