Évtizedekig titokban kísérleteztek szétválasztott ikreken

A 19 éves Robert Shafran nagy napja volt, amikor 1980-ban megkezdte az első tanévét a Sullivan County Community College-ben. A főiskola kampuszára érve mindenki szeretettel fogadta, talán túl nagy szeretettel ahhoz képest, hogy csak egy vadidegen elsőéves. Aztán kezdett gyanússá válni, hogy számára ismeretlen diákok úgy köszöntik, mint valami régi barátot, egy lány csókkal fogadja, és valamiért mindenki Eddynek hívja. Pár órával később kiderült, hogy Eddy valójában Robert soha nem látott ikertestvére, aki szintén ebbe az iskolába jár már egy éve. A nagy találkozás bejárta a sajtót, a két iker pedig el sem akarta hinni, hogy létezik a másik. A történetüket olvasta David Kellman, aki először sokkot kapott, aztán felhívta az ikreket.

Szia, David vagyok, és szerintem én vagyok a harmadik ikertestvér.

A Three Identical Strangers c. dokumentumfilm a hármas ikrek egészen elképesztő történetét meséli el, ami sokkal több annál, hogy három testvér közel 20 év után újra egymásra talált. A film tavaly januárban a Sundance Fesztiválon debütált, dokumentumfilm kategóriában elnyerte a zsűri különdíját, egy ideje pedig elérhető több online felületen, köztük az iTunes-on is.

Az ikrek története nem teljesen ismeretlen a világnak, hiszen a '80-as években minden újság és tévéműsor a történetükkel volt tele. A sajtó érthető módon megőrült a sztoriért, miszerint a hármasikreket 6 hónaposan szétválasztottak, mind a hárman más családhoz kerültek, majd egészen mesébe illő módon, 19 évvel később egymásra találtak. A három fiúról pedig kiderült, hogy hiába nőttek fel más-más háztartásban, más anyagi körülmények között, újra egymásra találva úgy viselkednek, mintha egész életükben együtt éltek volna.

Egy tucat tévéműsor készült arról, hogy a nézők és a műsorvezetők azon csodálkoznak, hogy a három fiú szinte mindent ugyanúgy csinál, ugyanazokat a dolgokat kedvelik annak ellenére, hogy eddigi életüket úgy élték le, hogy nem is tudtak a másik létezéséről. Ugyanazt a márkájú cigit szívták, ugyanaz volt a kedvenc színük, ugyanazokat a típusú nőket szerették, sőt, sokszor képesek befejezni egymás mondatait is.

A dokumentumfilm első része így nem is koncentrál másra, mint a három testvér csodálatos egymásra találására és arra, hogy ezután szinte elválaszthatatlanok lettek, közös vállalkozásba kezdtek, és a New York-i éjszakai élet császáraivá váltak hamar. Aztán egyre jobban kezdte őket érdekelni, hogy mégis hogyan történhetett olyan, hogy három testvért ennyire fiatalon elszakítottak egymástól. És itt kezd nagyon sötétté válni a történet.

A titokzatos zsidó emberkísérlet

A fiúk nyomozásba kezdtek, és kiderült, hogy mindhármukat a Louise Wise Adoption Agency adta örökbe. A Louise Wise egy kifejezetten zsidó gyerekekre és családokra szakosodott örökbefogadási ügynökség. Mint kiderült, az ügynökség mindhárom gyereket úgy adta örökbe, hogy a szülőknek nem szóltak arról, hogy elszakították őket a testvéreiktől. Ráadásul az is kiderült, hogy a három fiút három különböző társadalmi státuszú családnak adták: egy munkásosztálybelinek, egy középosztálybelinek, és egy felsőosztálybelinek. Ami még furcsább, hogy három olyan család fogadott örökbe, ahol pontosan két évvel ezelőtt örökbe fogadtak egy-egy lányt is.

Az egyre több furcsaság hatására a fiúk vad nyomozásba kezdtek, és kiderült, hogy

A filmben a fiúk többször is beszélnek arról, hogy kisgyerekként furán viselkedtek, mindhárman annak a jelét mutatták, hogy nem érzik magukat jól egyedül, mintha valami nem lenne rendben a környezetükben. Valószínűleg azért, mert elszakították őket egymástól. A felfedezés, hogy valaki kísérleti egérnek használták őket, teljesen felbőszítette a testvéreket, és máig nem tették túl magukat rajta.

A kísérlettel a nature vs. nurture, vagyis a "természet kontra nevelés" témában akartak egyértelmű tudományos magyarázatot adni azzal, hogy egypetéjű ikerpárokat fiatalon szétszakítottak, majd különböző családoknak adták őket, és folyamatosan vizsgálták, mennyire alakítanak ki saját identitást olyan környezetben, amelyben nem ismerik az ikertestvérüket. Utólag kiderült, hogy legalább fél tucat zsidó ikerpárt szakítottak így el egymástól, például Elyse Scheint és Paula Bernsteint, akik 2007-ben könyvet is írtak a történetükről. Elyse és Paula története is hasonló, mint a fiúké, 2004-ben találtak egymásra, és kiderült, mindketten a filmszakmában igyekeznek megtalálni a számításaikat, és szinte mindenben hasonlítanak egymásra annak ellenére, hogy egészen a megismerkedésükig sosem találkoztak.

Az emberkísérletet egy Viola Bernard nevű ismert New York-i pszichiáter kezdte el a '60-as években azzal, hogy rávette a Justine Wise-t, szakítsa szét a hozzájuk került árva ikreket örökbeadásnál, majd folyamatosan figyeljék, vizsgálják a gyerekeket. Az egész kísérletet ráadásul pénzzel támogatta a Jewish Board of Family and Children's Services (röviden Jewish Board), az Egyesült Államok egyik legnagyobb nonprofit mentális egészségügyi és szociális szolgáltatási ügynöksége. Az örökbefogadó szülőknek bele kellett egyezni abba, hogy évi négyszer jönnek vizsgálni a gyerekeket, de azt hitték ez az örökbefogadással jár. Ahogyan az egyik iker a filmben elmondja

A kutatást egy nácik elől Amerikába menekült osztrák pszichiáter, Peter B. Neubauer végezte, aki 2008-ban hunyt. Neubauer vezetése alatt legalább fél tucat ikerpárt választottak szét, de a pontos számot máig nem tudni.

Csontvázak a szekrényben

Ahogy a filmből is kiderül, az ikrek története évtizedek óta foglalkoztatja nem csak a sajtót, de az érintett testvéreket is. Azonban hiába tettek meg minden tőlük telhetőt, mindegyik nyomozás falakba ütközött. A Jewish Board és a Louise Wise minden alkalommal akadályozta a nyomozást, a fontos iratok kiadását pedig egész egyszerűen megtagadták, vagy olyan szinten cenzúrázott verziót adtak oda az érintetteknek, amelyekből nem derült ki semmi. És egy ideig nem is fog fény derülni a teljes igazságra.

Ugyanis a kísérletet sohasem fejezték be hivatalosan, nem készült tudományos értekezés a "természet kontra nevelés" témában, amelyet a szétszakított ikreken teszteltek. Neubauer állítólag tartott az emberek haragjától, ezért igyekezett eltitkolni az egész kísérlet létezését. az ebben résztvevő szakemberek pedig évtizedek óta bujkálnak a sajtó elől. Az iratokat 2066-ig titkosították (eddigre mindenki meghal, aki dolgozott a kutatáson), jelenleg a Yale Egyetemen tartják elzárva, és kizárólag a Jewish Board engedélyével adhatják ki. A szervezet pedig erre nem volt hajlandó egészen 2013-ig, amikor egy újabb egymásra talált ikerpár bukkant fel. Két év és Neubauer egyik asszisztensének jegyzetei kellettek ahhoz, hogy a Jewish Board legalább a rájuk vonatkozó adatokat kiadja. A Jewish Board ráadásul két éven át állította, hogy a két férfi nem volt része a kísérletnek, amit végül saját maguk cáfoltak meg a dokumentumok későbbi kiadásával. Mára 10 ezer oldal anyagot adtak oda az érintett testvéreknek, de a dokumentumokat olyan súlyosan cenzúrázták, hogy továbbra sem derül ki semmi érdemleges.

Ami még ennél is súlyosabb, hogy a kísérlet miatt elválasztott ikerpárok közül hárman az évek során öngyilkosságot követtek el, köztük Eddy Galland, a hármas ikrek egyike. Mind a három fiú, mind a később felbukkanó két lány történetéből kiderül, hogy egész életükben depresszióval küszködtek, már fiatalon orvosi segítségre volt szükségük emiatt. Viszont a filmből nem derül ki, hogy a depresszió azért fordulhatott elő ilyen magas arányban, mert a gyerekeket fiatalon szétválasztották, vagy azért, mert a biológiai anyjuk is súlyos mentális zavarokkal küszködött. Utóbbira a filmben szereplő ikrek is utalnak, akik szerint a kísérlet része lehetett az is, hogy kifejezett instabil mentális állapotú anyák örökbefogadott ikreit vizsgálták.

Arról nem is beszélve, hogy a megjelenése után nem sokkal most októberben egy 54 éves nő megkereste a dokumentumfilm készítőit, hogy őt is örökbeadta annak idején a Louise Wise, és a film hatására kutatásba kezdett, aminek eredményeként ő is megtalálta az ikertestvérét. Vagyis összesen négy zsidó amerikai ikerpárról derült már ki biztosan, hogy akaratukon kívül részt vettek a kísérletben, de még mindig nem derült fény minden esetre, és a Jewish Board igyekszik ezt meg is akadályozni.

A hármas ikrek még két élő tagjával a Vice is készített egy interjút a nyáron. Ebből kiderül, hogy továbbra is szeretnék, ha a Jewish Board kiadná cenzúrátlanul az összes dokumentumot, de egyelőre erre nem hajlandóak, ahogy a kísérletben részt vevő professzorok sem akarnak beszélni, a filmben látható két ember is csak nagyon érintőlegesen dolgozott az emberkísérleten. Azt is elmondják, hogy a kísérletet részben az amerikai kormány is finanszírozta, és valószínűleg ezért lehet az, hogy nagy hatalmú emberek a háttérből folyamatosan akadályozzák a papírok nyilvánosságra hozását.

Éppen ezért lehet, hogy csak évtizedekkel később jön végleges tudományos válasz arra, hogy a természet, vagy a nevelés van nagyobb hatással az emberek személyiségére. A Three Identical Twins a végén azért erősen utal arra, hogy pontosan a három fiú, és a többi iker története bizonyítja, hogy lehet, sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint az átlag, és felszínesen ezt az örökölt géneknek köszönhetik, azonban legalább ennyire volt hatással rájuk az, hogy milyen környezetben, milyen szülőkkel nőttek fel. Enélkül lehet, hogy mindhárom testvér még élne a mai napig.

Borítókép: jelenet a filmből.