A halál sem állhat a német fizetett szabadság útjába

Kedden két fontos döntést is hozott az Európai Unió Bírósága a németországi fizetett szabadságok ügyében: egyfelől kimondták, hogy senki nem veszítheti el az ehhez való jogát, még akkor sem, ha nem használta ki a lehetőséget, másfelől pedig úgy határoztak, hogy az özvegyeknek kártérítés jár a néhai házastárs ki nem vett szabadságáért – írja a Local.

Az egész alapja az, hogy Németországban minden munkavállalónak joga van legalább 20 nap fizetett szabadság kivételéhez. Az Európai Bíróság indoklása szerint ez csak akkor évül el, ha a munkáltató be tudja bizonyítani, hogy megfelelően tájékoztatta az alkalmazottját, és lehetővé tette számára, hogy ki is vegye a szabadságát.

A vonatkozó két ügy

• egyikében egy korábbi ügyvédbojtár perelt kártérítésért, miután gyakornoksága utolsó öt hónapjában úgy döntött, hogy nem vesz ki szabadságot,
• a másik ügyben pedig a Max Planck Társaság független non-profit kutatóhálózat egyik volt alkalmazottja követelt pénzt összesen 51 nap ki nem vett szabadságért.

A munkáltató lényegében mindkét ügyben azzal védekezett, hogy nem akadályozták meg a két férfit abban, hogy kivegyék a szabadságukat, sőt a második esetben még kifejezetten kérték is a férfit, hogy vegye ki a szabadságát – igaz, munkaviszonya utolsó két hónapjában. 

Az Európai Bíróság döntése [.pdf] szerint az alkalmazott minden esetben a gyengébb félnek számít a munkaviszonyban, az ehhez hasonló felszólítások pedig elriaszthatják attól, hogy szabadságra menjen. Azt ugyanakkor kiemelték, hogy ha a munkáltató bizonyítani tudja, hogy az alkalmazott önszántából mondott le a jogáról, akkor nem jár a kártérítés.

A Bíróság másik, szintén keddi döntése [.pdf] ennél is érdekesebb, ez ugyanis azt mondja ki, hogy a helyi jogszabályoktól függetlenül

Ez az ügy egyébként két német özvegy kártérítési követeléséből jutott el az Európai Bírósághoz, akik férjük ki nem vett szabadságáért akartak pénzt kapni a munkáltatótól. A Bíróság indoklása szerint a fizetett szabadságnak két célja van:

• az egyik, hogy a munkavállaló pihenhessen – ami halál esetében csak bizonyos nézőpontból valósul meg,
• a másik pedig az, hogy eközben pénzt is kapjon, ami viszont visszamenőlegesen sem tőlük, sem az özvegyeiktől nem vonható meg.