Trump mindent feltett a falra, de lehet, hogy a fal adja a másikat

Donald Trump amerikai elnök pénteken szükségállapotot hirdetett. A drasztikus elnök lépésének oka, hogy miután a Demokrata Párt többségbe került a törvényhozás alsóházában, nem hajlandó jóváhagyni, hogy finanszírozzák Trump egyik fő választási ígéretét, azaz hogy falat építsenek a mexikói határra.

Trump ezért most arra hivatkozik: a “drogok és bűnözők” inváziója” veszélyezteti az Egyesült Államokat, emiatt a kongresszusi ellenkezést megkerülve, saját hatáskörben fogja felépíttetni a falat. Az elnök 5,7 milliárd dollárt kért a törvényhozástól, ennek csak töredékét kapta, és azt sem falépítésre. Most a védelmi minisztérium beruházásokra szánt keretéből tervezi elvenni ezt az összeget, hogy reagáljon az állítólagos válsághelyzetre.

Eközben a baloldal számára újabb olyan csata következik, amilyet szívesen vívnak, hiszen a közvélemény a jelek szerint inkább az ő oldalukon áll. A republikánusok közben kénytelen-kelletlen, de látszólag mégis be kell hogy álljanak Trump mögé, mert nincs B-tervük. Miközben a szakma szerint egyébként nincs is értelme az egész falépítésnek.

Nem lenne radikális, ha nem lenne radikális

Önmagában egyébként az, hogy az elnök próbálja változatos jogi és politikai eszközökkel tágítani mozgásterét a kongresszussal szemben, nem újdonság. Sőt, valójában az amerikai politikai rendszer legfontosabb, és a kezdetek óta tartó meccséről van szó. Messzire nem is kell menni a példákért: Trump elődje, Barack Obama elnöksége utolsó éveiben, a republikánus többségű kongresszussal szemben kvázi rendeleti kormányzást próbált folytatni, azaz a törvényhozás megkerülésével próbálta érvényesíteni akaratát.

Trump ugyanakkor ebben (is) szintet lépett, hiszen míg Obama jogászkodással próbálta erősíteni hatalmát, addig Trump gyakorlatilag rárúgta az ajtót az amerikai politikai rendszerre.

A szükségállapot intézménye ugyanis nem belpolitikai viták rendezésére lett kitalálva, hanem arra az esetre, ha súlyos veszély fenyegeti a nemzetet, és ennek leküzdése érdekében gyors és határozott döntésekre van szükség az elnök részéről.

Maga a szükségállapot kihirdetése egyébként nem radikális dolog, 1978 óta 58 esetben hirdettek ki szükségállapotot amerikai elnökök, és ebből 31 a mai napig érvényben van. Ugyanakkor ezek nagyrészt konkrét (és jellemzően külföldi) konfliktusokkal és válságokkal foglalkoztak (például Észak-Koreával, a tálibokkal, a Sierra Leone-i konfliktusgyémántokkal vagy akár a sertésinfluenzával), nem pedig az amerikai belpolitikai viták aduászaként használták őket.

Olyanra is csak kétszer volt példa, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül használtak fel költségvetési forrásokat a szükségállapot alatt: egyszer az öbölháború alatt, egyszer pedig a 2001-es terrortámadások után.

Invázió

Trump persze beszédében azt állította, hogy a veszély súlyos és valós. Azt mondta: Mexikó irányából “drogok és bűnözők inváziója” alatt áll az Egyesült Államok, aminek megálljt kell parancsolni. Ötven perces beszédében  (amelyben esett szó egyebek mellett a kínai kereskedelmi tárgyalásokról, Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel tervezett csúcstalálkozójáról, és arról, hogy Nobel-békedíjra jelölték) azzal indokolta, hogy eddig nem épült meg az ígért fal, hogy “még új volt beosztásában”, és “egyes emberek” (különösen Paul Ryan korábbi republikánus alsóházi elnök) megakadályozták. 

Ezeknek az érveknek jó része könnyen vitatható.

• Egy visszatérő ellenérv, hogy a drog- és embercsempészet nagy része nem a zöldhatáron, hanem határátkelőkön történik, tehát a falnak vajmi kevés hatása lenne rá.
• Azt még a szigorúbb határvédelem támogatói is elismerik, hogy a fizikai akadálynál ma már sokkal fontosabb a technológia szerepe a határvédelemben. (Sőt, jogvédők szerint a technológiai alapú határvédelem még brutálisabb.)
• A fő ellenérv pedig az, hogy a határon elfogott illegális bevándorlók száma másfél évtizede csökkenő tendenciát mutat. Egy éve pont maga Trump büszkélkedett azzal a Twitterén, hogy 45 éves (!)  mélyponton van az illegális bevándorlás.

Kampány van

Ezeket az önellentmondásokat újságírók is felvetették Trump sajtótájékoztatóján, mire az elnök azt közölte: rossz adatokkal és hamis kérdésekkel bombázzák. Az elnök pedig végső soron magát is lebuktatta, amikor azt mondta: “nem volt muszáj megtennem ezt, de szeretném gyorsabban megcsinálni (a falat)”.

Amint a fenti idézetből is kiderül, valójában a történet nem arról szól, hogy mekkora baj a bevándorlás vagy a drogkereskedelem, illetve hogy milyen eszközökkel lehetne hatékonyan fellépni ezek ellen, hanem arról, hogy lassan kezdődik a 2020-as választási kampány, emiatt pedig a falból politikai gordiuszi csomó lett.

• Trump annak idején megígérte a falat, ám annak finanszírozása nem elnöki, hanem kongresszusi hatáskör, tehát magától nem tudja csak úgy megépíteni.
• Ám két éven át saját pártján sem tudta átverni a mérsékeltebb republikánusok ellenkezése miatt. Hosszú időre el is feledkezett a dologról.
• Aztán miután pártja elbukta az alsóházi többségét, azaz jelentősen meggyengült, újra elővette a dolgot, és ezzel a fal a két oldal közti ideológiai szakadék fő jelképe lett.
• Ugyanakkor a mérsékelt republikánusok még mindig vonakodtak, a demokraták nem adták meg magukat, ez minden idők leghosszabb kormányzati leállásához és Trump népszerűségének csökkenéséhez vezetett.
• Közben viszont pártja jobbszéle, eddigi fő hátországa is elkezdte bírálni az elnököt, amiért nem áll ki elég keményen a fal mellett

Erről szól végső soron a szükségállapot: a gordiuszi csomó egyszerű megoldása, hogy magához ragadja a hatalmat, és azt csinál, amit akar.

Per lesz

Mindazonáltal ez a stratégia jogilag mégsem ilyen egyszerű. A demokraták már közölték, hogy minden eszközt be fognak vetni az elnöki hatalom túlnyújtózkodása ellen, és erre több eszközük is van, ahogy a balos Vox összeszedte. 

• Az első ilyen, hogy a szükségállapotról szóló törvény lehetőséget ad a kongresszusnak a dolog leállítására, a Demokrata Párt frakciója pedig már be is ígérte, hogy ehhez az eszközhöz folyamodnak. Ehhez a két házban egyszerű többség kell, azaz négy mérsékelt republikánus szenátornak kell a demokratákkal szavaznia. Ám Trump ez esetben is megvétózhatja a dolgot, a vétó felülírása pedig kétharmados többséget kíván, ami nem lesz meg. Arra viszont jó lehet a dolog, hogy éket verjenek a republikánusok közé.
• Ha ez a kör lefutott, a következő, hogy jogi útra terelik az ügyet. Ilyesmire volt már példa nemrég, 2014-ben a republikánusok indítottak pert az Obama-kormány ellen, amiért a demokrata párti elnök félreallokálta (azaz a törvényileg meghatározottól eltérő célra használta fel) a költségvetés egyes tételeit.
• Nemcsak a demokraták, a tervezett falszakaszon földdel rendelkező magánszemélyek is beperelhetik a Fehér Házat, hiszen ez esetben ki kellene sajátítani földtulajdonukat. 2006-ban már volt példa hasonló jogi összecsapásra a Fehér Ház és a földtulajdonosok között egy korábbi falszakasz kapcsán. Sőt: nem sokkal Trump beszéde után már be is adták az első ilyen keresetet.
• A fentieken túl civil szervezetek is perelni tervezik a kormányt, nagyrészt arra hivatkozva, hogy korábbi nyilatkozataiban Trump is elismerte: nincs vészhelyzet, csupán elege van a kongresszusból, és meg akarja kerülni őket. Ez nyilvánvalóan alkotmányellenes, érvelnek a jogvédők.
• Végül pedig ott vannak az államok: Kalifornia és New York már közölte, hogy bepereli a szövetségi kormányt, és Nevada is kilátásba helyezte a dolgot. Mivel az Egyesült Államok szövetségi állam, ahol a tagállamoknak széleskörű jogai vannak a központi hatalommal szemben, joggal érvelhetnek azzal, hogy őket is érinti Trump hatalmi túlnyújtózkodása.

Azt egyébként Trump is tudja, hogy be lesz perelve, maga is elismerte beszédében. A CNN által megkérdezett szakértők szerint az ügy nyilván a legfelsőbb bíróság elé fog kerülni, ám nehéz megjósolni a kimenetelét, mert a szükségállapotról szóló 1976-os törvény életbe lépése óta nem volt még példa rá, hogy jogi ügy legyen a dologból. (Korábban Harry Truman elnöksége alatt egyszer a legfelsőbb bíróság megakadályozta a szükségállapotot, de ez a törvény meghozása előtti időkben volt.)

Nem meglepő, hogy a jogi szakma is igen megosztott a kérdésben (bár inkább elítéli a dolgot). Az mindenesetre Trumpot segíti, hogy a legfelsőbb bíróságban biztos és erős konzervatív többség van. A Fehér Ház jogászai pedig azzal érvelnek: a szükségállapot kihirdetésének szükségességét az elnök dönti el, e tekintetben elég szélesek a jogkörei. 

De sikerül?

Akármi is lesz a jogi út vége, bizonyos jelek szerint politikai szempontból önmegsemmisítő taktikáról lehet szó. Ahogy a FiveThirtyEight adat- és politikaelemző portál plasztikusan összefoglalta: felmérések szerint

• a határfal önmagában is népszerűtlen az amerikai választók körében;
• a szükségállapot kihirdetése népszerűtlen az amerikai választók körében;
• ha Donald Trump népszerűtlen dolgokat csinál, romlani fog (egyébként sem magas) népszerűsége.

A kockázat tehát nemcsak jogi, politikai jellegű is. Különösen érdekes lesz, hogy mit ötöl ki Nancy Pelosi demokrata párti alsóházi házelnök, aki az utóbbi hetekben már bizonyította, hogy képes keményen odapörkölni Trumpnak, és megnehezíteni az elnök viszonyát a választókkal és saját pártjával szemben is. A Trump elleni harc láthatóan energizálta a demokratákat, akik között bár jelentősek a belsó befolyási harcok, az elnök elleni (eddig meglepően sikeres és karakán) fellépésük sokat segít a párton belüli nézeteltérések elsimításában.

Saját táborában pedig hiába népszerű maga a fal, illetve a baloldal ekézése, a végrehajtó hatalom ehhez hasonló radikális kiterjesztése igencsak ellentmond a konzervatív kormányzásról szóló elveknek (már ha ezek kicsit is érdeklik a választókat). Ráadásul ha a legfelsőbb bíróságon nyer a Fehér Ház, a jövőben a demokrata párti elnökök is könnyebben kerülhetik meg a kongresszust. És hát ki akarná, hogy törvényhozást lenyomva szigorítsa valami liberális (vagy rögtön szociáldemokrata!) a fegyverviselési törvényeket vagy a környezetvédelmi szabályokat, hangzik a figyelmeztetés.

Ettől függetlenül van olyan vélemény, amely szerint végül Trump kerülhet ki győztesen a dologból. Az elnök 2015 óta kvázi maga alá nyomta a Republikánus Pártot, és lojális bázisa ma is kitart mellette. Hogy ez elég lesz-e 2020-ban, az elég kérdéses, ám az tény, hogy jelenleg a republikánusoknak nincs B-terve, ezért ha vonakodva is, de kénytelenek beállni Trump minden ormótlansága és hülye ötlete mögé. A hatalmon maradás pedig láthatóan jobban érdekli a pártot, mint az amerikai alkotmányos rendszer jelene és jövője. 

És hogy mi lesz a fallal? A jogi ügyek és logisztikai akadályok miatt jó eséllyel így sem fog megépülni 2020-ig.