Ki akarna visszafogadni egy dzsihadistát?

Közel négy évvel ezelőtt az akkor 15 éves Shamima Begum két, nagyjából vele egykorú barátnőjével Londonból Törökországba utazott, majd Szíriába átmenve mindhárman csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Akkoriban az ereje teljében lévő Iszlám Állam propagandatevékenységének köszönhetően sok nyugati állampolgárt rá tudott venni arra, hogy költözzön a Kalifátusba. A férfiakat jellemzően harcra vagy öngyilkos merényletekre, a nőket pedig házastársnak toborozták. Voltak, akik a terepen ébredtek rá arra, hogy rossz lóra tettek, de már nem tudtak visszatérni hazájukba, másoknak sikeresen átmosták az agyát.

De az idők változnak. Az Iszlám Állam mára már lényegében megbukott, Begum pedig egy kelet-szíriai menekülttáborban él. Nemrég újságírók kutatták fel a ma már 19 éves lányt és készítettek vele nagy vihart kavaró interjút. Begum, aki korábban egy holland dzsihadistával házasodott össze, szeretne hazatérni, de az interjúból kiderült, nem igazán bánta meg a történteket. A brit titkosszolgálat, az MI6 szerint Begum hazatérése nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetne, mivel a lány Szíriában képesítést és kapcsolatokat szerezhetett.

Nem csoda, ha a brit kormány nem szerette volna, ha a nő visszatér Nagy-Britanniába, ezért megfosztotta őt a brit állampolgárságától. Jogilag ez azért volt lehetséges, mert Begum brit-bangladesi kettős állampolgár. De hiába maradt meg a bangladesi állampolgársága, Banglades is jelezte: esze ágában sincs befogadni. Így hát Begum jó eséllyel ott marad, ahova 2015-be ment: Szíriában. 

Begum problémája, pontosabban Begum, mint probléma, nem egyedi. A hozzá hasonló nők és férfiak több százan vannak, egy jelentős részük most szíriai börtönökben raboskodik, esetleg menekülttáborokban dekkol. 

Dzsihadista turizmus

Az Iszlám Állam korábban egy Nagy-Britannia nagyságú területet ellenőrzött, körülbelül tízmillió ember tartozott a fennhatóságuk alá. Ezen a területen becslések szerint 40 ezer külföldi állampolgár élt, összesen 80 országból mentek dzsihadisták oda. 

Most ez a terület mindössze néhány száz négyzetkilométer. Jelenleg több ezer tag, köztük gyerekek és nők vannak az Egyesült Államok által támogatott Szíriai Demokratikus Erők fogságában. Ezek közül több százan európaiak. 

Az agymosás nem Szíriában kezdődött, oda már agymosottan érkeztek, átlépve több fázist. A Nyugaton beszervezett embereket lépésről-lépésre szívta magába a terror. Jellemzően az első időszak az eufóriáé volt. Ekkor szervezték be az illetőt, aki úgy érezte, megtalálta, amit keresett, van értelme az életének. Ezért megpróbálta a környezetét is „megtéríteni”. A második fázisban már egyre frusztráltabb volt, mert azt érezte, hogy az emberek, akiket szeretett, nem vevők az üzeneteire. Ebben az időszakban kezdődtek a családon belüli konfliktusok. Az iszlamista összebalhézott a családtagjaival, mert azok alkoholt isznak, zenét hallgatnak, vagy neki nem tetsző módon öltözködnek. Ekkor hallgatott a rossz tanácsadóira, akik beszervezték. Ők ilyenkor elkezdték neki mondani, hogy hagyja el a családját, és menjen el oda, ahol olyan a világ, ahogy ő szereti, az emberek pedig úgy gondolkodnak, ahogy ő. Azaz egy muszlim országba. A végső szakaszban a beszervezett igyekezett megszabadulni mindattól, ami a nyugati világhoz kötötte, a vagyontárgyait eladta, miközben fizikailag megpróbálta edzeni magát, a legtöbbször valamilyen küzdősportot kezdett el űzni. Később azt látta: az erőszak az egyetlen megoldás.

Nagy Britanniából becslések szerint 900 ember utazott Szíriába vagy Irakba. Ebből 180-an halhattak meg a háborúban. Nagyjából 360-an visszatértek, és körülbelül ugyanennyien lehetnek azok, akik most valahol a közel-keleti régióban élhetnek. Franciaország eddig 130 francia dzsihadistát fogadna vissza, de ez is komoly ellenérzéseket szült az ottani ellenzéki körökben.

Az európai államok ódzkodása érthető: ezek az emberek komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Függetlenül a nemüktől. Az első európai öngyilkos merénylő egyébként nő volt. A belga Muriel Degauque 2005. november 9-én hajtott végre kamikaze akciót egy amerikai konvoj ellen az iraki Bagdadhoz közel. Ő meghalt, az amerikaiak közül senki, bár többen megsérültek. Az 1967-es születésű  Degauque korábban egy pékségben dolgozott, és azután radikalizálódott, hogy megismerkedett és szerelembe esett a belga-marokkói Hissal Gorisszal. Gorist 2005 novemberében amerikai katonák lőtték le, hasonlóan a barátnőjéhez, ő is éppen öngyilkos merényletet akart elkövetni. Mindketten néhány héttel a haláluk előtt utaztak autóval Irakba, Törökországon keresztül. 

A vitát, hogy mi legyen az életben maradt nyugati dzsihadistákkal, nem csak Begum botrányt kavart interjúja robbantotta ki, hanem az amerikai elnök is. Donald Trump felszólította Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot és más európai szövetségesét, hogy kezdjen végre valamit azzal a több mint 800 dzsihadista harcossal, akik európai állampolgárokként tartózkodnak a régióban. Azaz Trump azt szeretné, ha ezek az emberek visszatérnének oda, ahonnan jöttek. Ellenkező esetben szabadon engedik őket - fenyeget az elnök. 

Mindez azért is figyelemreméltó kérés Trumptól, mert szép számmal vannak amerikai állampolgárok is a külföldiek között. A New York Times-nak például egy 48 éves amerikai nő nyilatkozott, aki Szíriában ragadt. Ő – Begummal ellentétben – nagyon szégyelli, hogy a dzsihadisták be tudták hülyíteni. Nincs egyedül, de eddig az amerikai állampolgárok után se nagyon érdeklődött az amerikai diplomácia. 

A New York Times-nak nyilatkozott egy másik nő, Hoda Muthana is. A most 24 éves nő New Jersey államban született és a déli Alabamában egy muszlim családban nőtt fel, ott kezdte el felsőfokú tanulmányait is. Négy éve Törökországon keresztül Szíriába, az Iszlám Állam terroristái által ellenőrzött kalifátus területére szökött, az Alabamában élő családjának azt mondta, hogy a főiskolával utazik tanulmányútra török földre. Háromszor is házasságot kötött a terrorszervezet tagjaival, egyiküktől 18 hónappal ezelőtt kisfia született. Felvette az Umm Dzsihád, azaz a Dzsihád Anyja nevet és tanúja volt kivégzéseknek.

Az egyik közösségi portálon közzétett fényképei szerint örömmel üdvözölte a lefejezéseket, 2015-ben pedig az azóta már lezárt Twitter-fiókján az amerikaiakat is harcra szólította fel. Nemrég megadta magát a koalíciós erőknek, és jelenleg egy északkelet-szíriai menekülttáborban őrzik. Ott bocsánatot kért az Iszlám Állam támogatásáért, és azt kérelmezte, hogy kisfiával együtt visszatérhessen az Egyesült Államokba. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter azt mondta, a nő nem amerikai állampolgár, nincs érvényes amerikai útlevele és beutazási vízuma, és nincs is joga amerikai útlevélhez, ezért nem engedélyezik beutazását az Egyesült Államokba. 

A nő apja, Ahmed Ali Muthana pert indított az Egyesült Államok ellen. A szövetségi bírósághoz benyújtott keresetében azzal érvel, hogy lánya amerikai állampolgár, mivel az Egyesült Államokban született, ezért joga van visszatérni az országba másfél éves kisfiával együtt. Az apa ügyvédjei közleményben tudatták: Hoda Muthana arra számít, hogy amennyiben visszatérhet az Egyesült Államokba, terrorizmus támogatásáért bíróság elé állítják. "Muthana asszony nyilvánosan beismerte tetteit, és felelősséget vállalt cselekedeteiért" – fogalmaztak az ügyvédek, elismerve azt is, hogy nő tisztában van azzal: "tönkretette a saját életét, de nem akarja a gyermeke életét is tönkretenni". (Muthana útlevelét 2016 januárjában az Obama-kormányzat bevonta.)

A dzsihadistákat csak kevés állam fogadja vissza, de azért akad ilyen. Például Oroszország, Indonézia, Libanon, Szudán. A többi állam jellemzően felteszi a kezét. A brit kormány is azzal érvel, jogilag nem kötelezi semmi arra, hogy a börtönökből összeszedje "földijeit". Ha valaki vissza akar térni, akkor legfeljebb próbálkozhat. Például jelentkezhet Nagy-Britannia törökországi külképviseletein. 

Ahogy Begum esetében is látható, a britek találtak egy kiskaput, ami a kettős állampolgárok esetében működik: megfosztják a brit állampolgárságtól ezeket a figurákat, és onnantól fogva foglalkozzon vele a másik ország. Ezt már több mint száz ember esetében meg is tették, de szintén Begum példája mutatja meg, hogy ha a másik állam – Banglades – is hasonlóképpen tesz, akkor igazából senki nem csinált semmit. 

Németország vizsgálja, hogy miként tudná visszahozni a németeket - ezt elsősorban humanitárius okból teszi. De Berlin szerint a visszafogadásnak is csak akkor lenne értelme, ha a visszatérőket azonnal őrizetbe kerülnének. Egyelőre azonban nem világos,  hogy ezt hogyan tudná garantálni a német állam. Ahhoz ugyanis, hogy el is ítéljék őket, bizonyítékok kellenek. Ám bizonyítékokat felsorakoztatni nem könnyű, és erről éppen a britek tudnának mesélni. Tavaly derült ki például, hogy Nagy-Britanniában tízből csak egy visszatérő dzsihadistát sikerült elítélnie a bíróságoknak.

Az sem számít bűncselekménynek, ha valaki egy ISIS-harcoshoz ment hozzá feleségül. Bár több ország törvénykezése bünteti, ha valaki terrorista szervezethez csatlakozik, vagy azt segíti, ezt is nehéz bizonyítani. A brit bíróságokon például nem használhatnak fel lehallgatásokból származó bizonyítékokat. Tehát azok a bizonyítékok, amelyek a hírszerzés számára rendkívül hasznosak lehetnek, a tárgyalóteremben más megítélés alá esnek.

Ugyancsak nehéz mit kezdeni azokkal a nőkkel, akik dzsihadistákkal házasodtak, de nem vettek részt a harcokban. Lényegében csak azokat a férfi harcosokat könnyű megfogni, akik az elmúlt években közösségi oldalakon propagálták az Iszlám Államot. Csakhogy a nők ezeken a propagandaanyagokon nem igazán jelentek meg,

És akkor még a gyerekekről nem is beszéltünk.

Egy tavalyi jelentés szerint az Iszlám Állam területén 730 gyerek születhetett külföldi szülőktől, ezek közül 566-an lehetnek azok, akik nyugati dzsihadisták gyermekei. Az európai államok nem igazán találták még ki, hogy ezeket a gyerekeket visszafogadják-e és ha igen, hogyan tudnák integrálni őket a társadalomba. 

Az Európai Bizottság 2017-ben készített jelentése szerint a visszatérők között sokan vannak, akik azért akarnak hazatérni, hogy aztán ártsanak a  többi uniós állampolgárnak. Tehát minden egyes visszatérőt, aki nem kerül börtönbe, árgus szemmel kell figyelni, nehogy problémát okozzon. A baj az, hogy rendkívül sokan vannak, csak Nagy-Britanniában húszezer ilyen ember él. Egy embert megfigyelni, a telefonját és egyéb kommunikációs eszközét lehallgatni nem csak költséges, de időigényes is, így ezen embereknek csak a töredékét tudják folyamatos megfigyelés alatt tartani. 

(Borítókép: Cadiz Sultana, Amira Abase és Shamima, a londoni Gatwick repülőtér biztonsági kamerájának felvételén 2015. február 17-én, amikor elhagyták Angliát és csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Fotó: AFP)