Ferenc pápa bocsánatot kért a cigányoktól Erdélyben

Balázsfalva szimbolikusan az erdélyi románság egyik legfontosabb városa: bár ma poros kisvárosnak tűnik, görög-katolikus püspöki székhelyként a XIX. században meghatározó szerepe volt a kulturális-politikai mozgalmakban, közvetve Erdély román megszerzésében is. A pápa háromnapos romániai látogatásának utolsó napja mindenekelőtt a görögkatolikusokról szólt. A Rómához tartozó, de keleties jellegű egyház feje ugyanúgy a pápa, mint a római katolikusoké. Romániában a számuk is hasonló, nagyrészt románok, az ortodox államegyház mellett azonban eléggé elnyomottak. A kommunizmusban a pártállam erőszakkal olvasztotta be őket a nagy ortodox testvérbe, templomaikat elvették, ellenálló papjaikat bebörtönözték, és tulajdonaikat az 1990-es helyreállítás után sem nagyon akarták visszaadni.

Ferenc pápa most a görögkatolikus székhelyen hét román püspököt avatott boldoggá, akik a kommunizmusban a börtönben haltak mártírhalált. A pápa a boldoggá avatási szertartáson egy olyan széken ült, ami Ceaușescu két hírhedt börtöne, a máramarosszigeti és a szamosújvári rácsaiból és faanyagából készült. Az egyik boldoggá avatott az a Iuliu Hossu püspök, aki 1918-ban a gyulafehérvári nagygyűlésen felolvasta „Erdély és Románia egyesülésének” a nyilatkozatát.

Ferenc pápával eközben vagy 100 ezer görögkatolikus imádkozott együtt az ünnepi szentmisén, a katolikus egyházfőnek azonban ezután volt még egy sokkal szűkebb körű és bensőségesebb programja. A pápa vasárnap délután a helyi roma közösséghez ment el, hogy a két hete felszentelt kis templomukban találkozzon velük. Hazafelé Csíkból mi is ott voltunk, hogy testközelből láthassuk a pápát.

A templomban, melyet Szent András apostol, a románok védőszentje mellett az egyik boldoggá avatott vértanú püspök, a cigányok között felnőtt Ioan Suciu tiszteletére ajánlottak, a pápa fontos bejelentést tett:

„Az öröm evangéliumát a találkozás öröme által közvetíthetjük, és annak tudatában, hogy van egy Atyánk, aki szeret minket. Ezzel a lelkülettel szorítom meg kezeteket, helyezkedem bele nézőpontotokba, és engedlek be benneteket szívembe és az imámba” – fogalmazott a pápa.

Az Egyház nevében bocsánatot kérek az Úrtól és tőletek azokért a pillanatokért, amikor a történelem során hátrányosan megkülönböztettünk, bántalmaztunk, vagy elhibázott módon, Káin, és nem Ábel tekintetével pillantottunk rátok, és nem tudtunk elismerni, nem tudtuk értékelni bennetek a sajátosságaitokat.

A látogatás és különösen a bocsánatkérés a roma pasztoráció szempontjából világszinten is jelentős gesztus. Talán Magyarországon is előmozdíthatja kicsit a cigány vallási közösségek támogatását. Nálunk és a tágabb térségben is nő a katolikus hívek között a romák száma és aránya. Ezzel az egyháznak ugyanúgy nagyon intenzíven kellene foglalkoznia, ahogy nemzetpolitikai szempontból is fontos a határon túli magyar nyelvű cigányok felkarolása.

Ferenc pápa Balázsfalván arra kérte a romákat, hogy működjenek együtt egy emberségesebb világ építésében, és buzdította őket, hogy „népük váljon főszereplővé, és osszák meg a társadalommal azokat a tulajdonságaikat, amelyekre nagy szükség van”: az élet és a család értékének védelme, a szolidaritás, a vendégszeretet, a segítségnyújtás, a közösségen belül a leggyengébbek támogatása és védelme, az idősek tisztelete, az élet vallásos megközelítése, a spontaneitás és az életöröm.

A pápa és az erdélyi cigányok találkozójáról pedig elkészült a videónk is.

(Borítókép: Huszti István / Index)