Erdélyi temetőháború: a halottgyalázástól az EP-kampányig

A moldvai Bákó és az erdélyi Hargita megye határán lévő temetőt március végén Dormánfalva önkormányzata saját közvagyonaként vette nyilvántartásba, ezt az intézkedést két hónappal később jogszerűtlennek minősítette a – román többségű – Bákó megyei önkormányzat. Bár a telek- és emlékművita új, a román és a magyar közösség közötti konfliktusnak tűnik, a nézeteltérések évtizedek óta lappanganak, és a román közösséget is mélyen megosztják.

Magyar jelentősége van

Az úzvölgyi katonatemető jelentősége magyar szempontból az, hogy ez az egyetlen, részben rehabilitált székelyföldi katonatemető – annak ellenére, hogy az osztrák-magyar monarchia határvidékén itt voltak a legnagyobb emberáldozatot követelő összecsapások, és ez a térség tele van sírokkal. A román hatalom az első illetve a második világháború, valamint a Ceausescu korszak évtizedei alatt is több osztrák-magyar illetve magyar síremléket, katonai parcellát felszámolt.

Az Úz völgyében az első világháború alatt az osztrák-magyar monarchia ezer katonáját temették el . A bécsi döntés után, 1940-ben a magyar állam elindította az első temetőrehabilitációs programot, ám hamarosan nem a temetőkert fenntartása, hanem bővítése vált a legfontosabb feladattá. 1944-ben súlyos harcok folytak itt, ezen a frontszakaszon kétezer magyar katona esett el.

Tiltott hely volt

Az első és a második világháború után is tisztelegtek a helyiek a magyar elesettek emléke előtt – illegálisan, mert a korabeli román hatalom tiltotta a megemlékezéseket. Az utak mentén felállított fakereszteket lebontották, a sírokhoz látogatókat a szekuritáte rendszeresen megfigyelte, kihallgatta. Ezekben az évtizedekben alakult ki az a szokás Székelyföld szerte, hogy az összecsapások évfordulóján, vagy halottak napján a megemlékezők a sírokhoz közeli helyszíneken őrtüzeket gyújtottak, vagy égő autókerekeket gurítottak le hegyoldalakról. Az Úz völgyi temető magyar állam által is támogatott rehabilitációja rendszerváltás után indult újra, eddig 670 síremléket állítottak helyre.

Román szempontból az úzvölgyi temető azért fontos, mert ez az 1916-os román betörés egyik fontos helyszíne. Ráadásul itt a román hadsereg katonáit a magyarok visszaszorították, és súlyos vereséget szenvedtek – jelentős emberáldozattal. Ellentétben a magyar katonákkal az elesett román katonáknak nincs a környéken katonai temetőjük, őket a környező hegyoldalakon, szétszórva – többségüket jeltelen sírba - temették el.

Az Úz völgye a román hadsereg „Achilles-pontja” volt. 1916-ban a cári orosz, 1944-ben a szovjet hadsereg lépett a vereséget szenvedő románok helyére. 2016-ban a román honvédelem nagyszabású ünnepséggel emlékezett a száz évvel korábbi erdélyi betörésre: katonai felvonulások, díszszemlék, műemlékavatások, katonatemető rehabilitálási programok követték egymást. Még az Úz völgyéhez közeli Ojtozi szorosnál is történt temető-rehabilitáció és emlékműavatás.

Bár a román honvédelmi minisztérium is számon tartja az ojtozi temetőben nyugvó magyar katonákat, a megemlékezésen csak a brit, az orosz, a moldovai és a bolgár diplomáciai testület képviselői voltak jelen – a magyarok nem. Úz völgye a román emlékezetpolitika nagy adóssága volt. A 2016-ban elindult emlékmű-versenyben ez a térség lemaradt, sokáig nem volt javaslat arra, hogyan lehet itt, a vesztes csaták helyszínén, a szétszórt, jeltelen román sírok helyszínén emlékezni a nagy, dicsőséges, országszerző háborúra. Az 1944-es összecsapásokra pedig pont innen, Dormán falvából indultak a román résztvevők.

Fiktív sírokkal kezdődtek a gondok

Három évvel később, idén született megoldás: az első világháború alatt kialakított osztrák-magyar katonatemetőbe „fiktív” síremlékeket állított fel a dormánfalvi önkormányzat azoknak, akik a környező hegyekben, jeltelen sírokban nyugszanak. A magyar fakeresztek mellett így állítottak fel 52 betonkeresztet, és alakítottak ki egy önálló „román parcellát”, hogy ellensúlyozzák a temető „magyar jellegét”.,

Az emlékmű felállítását, illetve a fiktív sírok kialakítását a közeli Csíkszentmárton (amely szintén jogot formál az úzvölgyi temetőre) önkormányzata, a székelyföldi önkormányzatok vezetői, és az az RMDSZ is sérelmezte, május végén pedig demonstrációt szerveztek. A magyar politikusok úgy vélték: a dormánfalvi önkormányzat beavatkozása kegyeletsértő történelemhamisítás.

A románok viszont a magyarok reakcióit nevezték kegyelet- és szentségsértőnek. A két közösség közötti feszültséget növelte, hogy az illegálisan felállított kereszteket és az emlékművet egy, magát Úzvölgyi Civil Akciócsoportnak nevező tömörülés május közepén fekete zsákokkal borította be. Az akció miatt rendőrségi eljárás indult.

Kampánytéma lett

Ebben az időszakban már javában zajlott az EP-kampány, és az úzvölgyi botrány hálás kampánytémának bizonyult. A betonkeresztek letakarása után román aktivisták, és az EP-választásokon függetlenként induló jelölt, George Simion jelent meg a helyszínen.

A temetőben tartózkodó magyarok és a román látogatók között szóváltás alakult ki, a konfliktusról videófelvétel készült, amelyen az látszik, hogy Simiont valaki meglöki és elesik. A képviselőjelölt később azt állította, megverték, üldözték. A román politikus mellett aztán szimpátia-, és szolidaritási akció indult, Bukarestben is tüntettek a támogatói. Az RMDSZ politikusai szintén az EP-választási kampányban „temetőőröknek” álltak: „ne hagyjuk, hogy hőseink emlékét meggyalázzák” - szólították fel választóikat. Május közepén ökumenikus istentiszteletet és demonstrációt tartottak a helyszínen, a résztvevők pedig a „Ne bántsd a magyart” felkiáltással foglaltak állást.

Az úzvölgyi eseményekre immár mint „magyar” ügyre hetek óta fokozott figyelem irányult országszerte, a dormánfalvi polgármestert pedig olyan szélsőséges román szervezetek támogatták, mint a szélsőjobboldali Noua Dreapta (Új Jobboldal), illetve a Frăția ortodoxă (Ortodox testvériség). A műemlékavatás időpontjára a Hargita megyei önkormányzat szolidaritási akciót, élőláncot szervezett.

Balhé lett

A temető előtt álló magyar résztvevők megpróbálták megakadályozni, hogy az avatásra érkező románok bejussanak a temető területére. A magyarok és a románok között a csendőrség állt sorfalat, ennek ellenére a zászlórudakkal, kövekkel felszerelt román szélsőségesek behatoltak a temetőkertbe. A temető ostromlói között olyan arcok tűntek fel, akiket rendszeresen látni az utóbbi években egyre gyakoribbá váló magyarellenes rendezvényeken, például az ország egyesüléséről megemlékező december elsejei eseményeken.

Kint voltak az Úz völgyében most azok is, akik fél évvel korábban a sepsiszentgyörgyi román színház előtt demonstráltak, hogy megakadályozzák Székely Csaba 1918-ról szóló román nyelvű előadásának bemutatóját. A csendőrség akkor ugyanolyan visszafogottan reagált, mint most, az úzvölgyi események idején. A csendőrség szerepét a román lapok is megkérdőjelezték, különös tekintettel arra, hogy az úzvölgyi rendfenntartást ugyanaz az ember, Sebastian Cucoș irányította, aki a tavaly augusztusi véres, korrupcióellenes tüntetésen a demonstrálók ellen bevetette a karhatalmat.

A magyar kormány a júniusi összecsapások után reagált a botrányra, jegyzékben kért teljes körű kivizsgálást a katonai temetőben történtek miatt, és a nemzetközi kötelezettségek betartására figyelmeztette a román kormányt. A magyar fellépés több szempontból is elkésett: a román temetőrehabilitálási program ugyanis évek óta tart, nemzetközi részvétellel és figyelem mellett.

A magyar kormány eddig nem nagyon érdekelte a temető sorsa

A magyar kormány azonban mindeddig ebben nem vett részt, illetve nem is jelezte a román kormány felé igényeit, kifogásait, vagy részvételi szándékát – noha az Úz völgyihez hasonló helyzetek, például az Ojtozi szorosban, vagy a Dancurásnál még a nyolcvanas években felszámolt katonai temető esetében már többször előálltak. Ráadásul a román hatóságok (ideértve a Bákó megyei önkormányzatot, az építkezési felügyeletet, a kulturális minisztériumot, a honvédelmi tárcát illetve a minisztérium alá rendelt katonai emlékbizottságot) már intézkedtek, és törvénytelennek nevezték a dormánfalvi beavatkozást.

Az EP-választások utáni kormányválsággal küzdő Viorica Dăncila miniszterelnök is csak napokkal a júniusi összecsapások után szólalt meg. Ő a román állami szimbólumok tiszteletben tartására és arra figyelmeztetett, hogy ne kovácsoljon senki politikai tőkét az etnikai feszültségkeltésből. A román miniszterelnök azt javasolta: kerüljön az Úz völgyi katonatemető a román honvédelmi minisztérium felügyelete alá úgy, hogy egyértelmű legyen annak „nemzetközi jellege”.

A javaslat tetszetős, de nem ígér gyors megoldást. Az utóbbi évek emlékezetpolitikai intézkedései román és magyar oldalon sem utaltak arra, hogy bármiféle szándék, terv lenne a „nemzetközi” együttműködésre, vagy hogy elindulna bármilyen közös megbékélési program. Erdély, és az egykori osztrák-monarchia határvidékén számos, az Úz völgyéhez hasonló (jelzett, vagy jeltelen) temető található: bárhol, bármelyik pillanatban kirobbantható hasonló konfliktus.

Valódi békéltetésre eddig csak a civilek vállalkoztak, például Kolozsváron. Itt az úzvölgyi összecsapásra válaszul „interetnikus szolidaritási akciót” szerveztek, a kezdeményezők azt írták: „nem hagyjuk magunkat manipulálni! Nem fogjuk leköpni a barátainkat és szomszédainkat csak azért, mert egyes botrány- és szavazatlesők ezt akarják".