Kevésbé vallásos, de még mindig dühös Amerikára az arab világ
További Külföld cikkek
- Az Iszlám Állam németországi karácsonyi vásárok megtámadására készülhet
- Pillanatok alatt öntött el egy várost az árvíz Nagy-Britanniában
- Túlélőket és holttesteket is találtak a Vörös-tengeren elsüllyedt turistahajónál
- Hatalmas kavarás után kiderül, hivatalba léphet-e Ursula von der Leyen bizottsága
- Meghalt a világ legidősebb férfija
Csökken a vallásosok aránya az arab országokban, ahonnan a fiatalok többsége kivándorolna, írja a The Guardian egy friss kutatásra hivatkozva. Az arab nyelvű BBC és az Arab Barometer közös felmérésében 25 ezer embert kérdeztek meg tíz országból és a palesztin területekről, többek között a vallásosságról, a nők és a melegek jogairól, a migrációról és a mentális egészségükről.
A felmérés alanyait véletlenszerűen választották ki, a kérdőívet pedig személyesen töltették ki velük. Michael Robbins, az Arab Barometer igazgatója elmondta, hogy a felmérés rengeteg érdekes dolgot mutatott meg; szerinte a legtöbb vizsgált országban a kormány nem teljesíti a polgárok elvárásait:
Gyakran az emberek bizalma a kormánnyal szemben jobban összefügg a biztonság megteremtésével, mint a gazdasági ügyekkel.
Itt végezték a felmérést
- Algéria
- Egyiptom
- Irak
- Jemen
- Jordánia
- Libanon
- Líbia
- Marokkó
- Szudán
- Tunézia
- és a palesztin területek
Ami kitűnik, hogy az arab országok közvéleménye még mindig erősen Amerika-ellenes külpolitikai kérdésekben: az országok többségében ugyanis a válaszadók legalább 60 százaléka szerint
az USA ellen folytatott erőszak logikus következménye volt a washingtoni külpolitikának.
Libanonban, Palesztinában és Jemenben pedig a válaszadók legalább háromnegyede egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy az Egyesült Államok régióbeli beavatkozásai hozták maguk után az ellenreakciót.
Az összes vizsgált ország átlagában az emberek mindössze 12 százalékának volt pozitív véleménye Donald Trump amerikai elnökről, 28 százalékuknak volt szimpatikus Vlagyimir Putyin orosz elnök, míg a legnépszerűbb nemzetközi vezető Recep Tayyip Erdoğan török elnök volt 51 százalékkal.
Depressziósak, és kiábrándulnak a vallásból
Az egyes országok belügyeiről is kérdezték a résztvevőket: Algériában, Irakban, Jordániában, Líbiában, Szudánban és a palesztin területeken érezték úgy egyre többen, hogy egyre jobban egy diktatúra felé haladnak. Algériában a válaszadók 60, Szudánban 40 százaléka szerint az országukban megtartott legutóbbi választás nem volt sem szabad, sem tisztességes.
Nem fest rózsás képet a kutatás a mentális egészség szempontjából sem, a megkérdezettek közül ugyanis átlagosan minden harmadik vallotta magát depressziósnak, a legnagyobb arányban Irakban (43 százalék), Tunéziában (40 százalék) és Palesztinában (37 százalék). Közülük leginkább a nők és a szegényebb rétegek voltak érintettek a felmérés szerint.
Egyre többen fordulnak viszont el a régióban a vallásosságtól:
A felmérésben magukat nem vallásosnak mondók aránya a 2012-14-es 11 százalékról 18 százalékra nőtt 2019-re.
A vallási vezetőkben való bizalom pedig Jemen kivételével minden országban csökkent, a legnagyobb mértékben Irakban, Palesztinában és Szudánban. Az olyan iszlamista mozgalmakban, mint a Hamász, a Hezbollah és a Muszlim Testvériség még kevesebb bizalmuk van a válaszadóknak a Guardian szemléje szerint.
Jöhetnek kormányra a nők, de csak a férfiak után
A válaszadók többsége egyetértett azzal, hogy egy nőnek joga van elválni a férjétől, de a felmérés szerint a családi döntések meghozatalában a férfié kell, hogy legyen az utolsó szó.
Szinte az összes vizsgált helyen a válaszadók többsége egyetértett azzal, hogy nők is lehessenek egy muszlim ország kormányának az élén, de ugyanekkora többség állt ki amellett, hogy a férfiak jobb politikai vezetők. Egy női elnökkel vagy miniszterelnökkel szemben a legelfogadóbbak Libanonban, Marokkóban és Tunéziában lennének, a legkevésbé pedig Algériában és Szudánban.
Dima Dabbous, az Equality Now nevű szervezet regionális igazgatója szerint bár látszik fejlődés a női egyenjogúság tekintetében, mégis jelen vannak a férfiközpontú sztereotípiák a társadalomban:
Egyre tanultabbak a nők Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, és egyre nagyobb arányban vannak jelen a munkaerő-piacon, de amíg ki vannak zárva a döntéshozói pozíciókból és a politikai részvételből, addig a felhatalmazásuk hiányos lesz.
Nem mindegy, hova, de el innen
A 18-29 év közöttiek több mint fele, 52 százaléka gondolkozott már a kivándorláson Algériában, Egyiptomban, Jordániában, Libanonban, Marokkóban, Palesztinában és Tunéziában – ez 10 százalékos növekedés a három évvel ezelőtti adatokhoz képest.
A legtöbb fiatal Marokkóból vándorolna ki, ott a 30 év alattiak 70 százaléka gondolkozott már azon, hogy elhagyja az országot, de Jordánia és Szudán teljes lakosságának a fele, és Irak lakosságának a harmada is fontolgatja azt, hogy elhagyja anyaországát.
Az észak-afrikaiak első számú célpontja Európa, míg az egyiptomiak, szudániak és jemeniek inkább a Perzsa-öböl felé mennének, Jordániában és Libanonban pedig a legtöbben Észak-Amerikát jelölték meg célállomásnak.
A kivándorolni készülők többsége kész lenne papírok nélkül távozni:
Irakban, Marokkóban és Jemenben a válaszadók 38 százaléka, míg Algériában, Szudánban és Tunéziában több mint 40 százaléka lépne le hivatalos dokumentumok nélkül.
Melegjogok < férfibecsület
Az LMBT-jogok tekintetében viszont nem tűnik úgy, hogy hamar változna az erősen elutasító álláspont: Ciszjordániában a válaszolók 5 százaléka mondta azt, hogy elfogadható, ha valaki meleg. Ugyanez az arány Libanonban 6, Irakban, Jordániában és Tunéziában 7 százalék volt. A legmagasabb arányban, 26 százalékban Algériában mondták azt a válaszolók, hogy nincs bajuk a homoszexualitással.
Ha pedig a melegjogok elfogadását összehasonlítjuk a még mindig elterjedt becsületgyilkosságok elfogadásával, akkor szinte mindenhol a bosszú áll jobban: hét országban tették fel ezt a kérdést, közülük hatban a becsületgyilkosságokat nagyobb arányban fogadták el, mint a melegséget. Dabbous ezt a Guardiannek a tradíciókkal magyarázta:
Természetes, hogy a becsületgyilkosságok elfogadottabbak. Ezek megőriznek egy „férfibecsületen” és heteroszexuális dominancián alapuló társadalmi rendet, amire a homoszexualitás egy fenyegetést jelent.