Dániel, Daniella
17 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

Volt, aki a vízért leszúrta a szomszédját

2019-06-30T091203Z 229136702 RC184600D660 RTRMADP 3 INDIA-WEATHE
2019.07.11. 11:19

„Ha idén sem lesz kiadós eső, akkor CsennaI lakhatatlanná válik"

– mondta egy vízügyi szakértő az India hatodik legnépesebb városát már hetek-hónapok óta sújtó vízhiányról. A 4,6 milliós, az agglomerációval együtt 9 milliós város sok lakója azonban már most is éppen ezt érzi, ugyanis szinte teljesen elfogyott a víz. Minden egyes nap több százezer ember kénytelen sorban állni órákon át a sokszor 40 fok feletti hőségben, hogy aztán tartálykocsikról feltöltse a ballonjait, és biztosítsa a mindennapokhoz szükséges vizet.

Szakértők pedig figyelmeztetnek, hogy a most Csennait sújtó válság már előrevetíti, mi várható az ország számos másik pontján. „Idén ez most Csennai. De Bengaluru, Haidarabád és Delhi is hasonló vízhiánnyal néz szembe" – mondta Samrat Basak vízügyi szakértő. A négy városban együtt közel 60 millióan laknak, de ennél tízszer többen élhetnek az országban veszélyeztetett területen.

Egymást erősítették a problémák

A több millió ember mindennapjait megkeserítő helyzet azután állt elő, hogy a Csennai vízellátását biztosító négy nagy víztározó szinte teljesen kiapadt. A június közepi képeken az is jól látszott, hogy több tározó medre már teljesen fel is repedezett, annyira kiszárította a nap. A NASA Earth Observatory honlapja szerint a négy tározó június 21-én a lényegében értékelhetetlen, 0,2 százalékos kapacitáson működött – hetven éve nem volt ilyen alacsonyan a vízszint.

Csennai néhány éve még pont a pusztító áradásokkal került be a hírekbe. Ahogy India számos területe, úgy a város is nagyban függ a monszunesőktől. Csakhogy az a monszun, ami a legtöbb vizet biztosítja ebben a régióban október–novemberben, meglehetősen kiszámíthatatlan, amire a klímaváltozás is erősen hatással lehet. Tavaly épp nem hozott sok esőt a szezon, ezért elkezdtek kiszáradni a víztározók, amikből egyébként is kevesebb van, mint amennyire a városnak szüksége lenne.

Május óta ráadásul már a közel nyolcvan áldozatot követelő extrém hőségtől is szenvednek Indiában, ami még inkább felgyorsította a folyamatot. Csennaiban az elmúlt hatvan év alatt 1,3 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, írja a Gizmodo. Hiába jött a vízhiány kezdete óta többször is egy-egy rövidebb eső – június 20-án először esett hét hónap után –, a frissítő záporok önmagukban már nem nyújtanak megoldást. Az igazi kérdés az, hogy az idei északkeleti monszun melyik arcát mutatja majd Csennai felé.

Többen úgy vélik, hogy a már egy ideje nagyon érő válságot korábban a talajvíz segítségével sikerült elkerülni. Csakhogy a városban és a környékén egyre gyorsabban beépülő nyílt területek eltűnése ezt is kedvezőtlenül befolyásolta, most pedig már annak a veszélye is fennáll, hogy Csennai egy-két éven belül már a talajvízre sem tud majd támaszkodni. A BBC szerint 1980 és 2010 között 47 négyzetkilométer helyett 402 lett a beépített terület mérete.

A vízfogyasztási szükségletet az egekbe emelő rohamos növekedés az egyáltalán nem előrelátó tervezéssel párosulva olyan vízhálózathoz vezetett, ami a legrosszabb párosítás: egyrészt túlterhelt, másrészt nem is túl hatékony. Közben természetes vízforrásokat kizsigereltek, mások szennyezettek lettek.

„A vízhiány, amivel most szembenézünk, emberek műve. Tavakat és tározókat évek óta nem védtek meg az eliszaposodástól"

 – mondta dr. Sekhar Raghavan vízügyi szakértő.

Előtte: A Csennaiban található Puzhal tó (középen) műholdképe 2018. május 31-én. A tó teljes kapacitása 93 millió köbméter; Utána: Kiszáradt Puzhal tó 2019. június 19-én Fotó: Operational Land Imager / NASA

Hajnal négykor már ott vannak a sorban

A Csennaiban lejátszódó folyamatot szemléltette a saját szempontjából egy 31 éves, G. Yogesh nevű férfi, aki a város korábban még beépítetlen részein megjelenő sok IT-cég egyikének dolgozik. A vízhiányok különböző mértékben már korábban is befolyásolták az itt lakók életét, Yogesh pont azért költözött át nemrég egy új lakásba, mert ott jobb volt a vízellátás. Egy hónapja azonban a közeli nyilvános kút kiapadt, majd pedig egyre rendszertelenebbül jött víz a csapból. Végül pedig már egyáltalán nem.

Yogesh családja előbb a kormány által biztosított tartálykocsikról rendelt vizet, ezek nagyjából 9 ezer litert szállítottak 10 dollárért (kb. 2800 Ft). Azonban a válság súlyosbodásával egyre többet kellett várni, írja a Washington Post. Így aztán felvették a kapcsolatot privát vízszállítókkal is – ők viszont hatszoros áron kínálták a vizet. Ráadásul még ebben az esetben sem lehet biztosítani, hogy rendszeresen megérkezik a rendelt mennyiség. „Lehet, hogy van pénzed, de az nem feltétlenül jelenti azt, hogy vized is" – mondta Raghavan.

Sokaknak azonban lehetőségük sincs ilyen magánszállítókhoz fordulni.

Csennai nyomornegyedeiben van, hogy egy egész családra 30-40 liter víz jut naponta. Összehasonlításul: egy átlagos amerikai háztartás 1200 litert használ el naponta, egy átlagos magyar család napi fogyasztása pedig 600 liter körül van.

A szegényebbeket érinti legsúlyosabban a helyzet, őket próbálják előrevenni az állami vízosztásokon.

Számukra hajnali négykor azzal indul a nap, hogy beállnak a már akkor is hosszú sorokba, reménykedve abban, hogy érkezik aznap tartálykocsi, és még a tűző nap előtt sorra kerülnek. „Nem tudunk semmi sem tenni. Az elején egyáltalán nem kaptunk vizet. Most már az is nagy dolog, hogy valamennyit kapunk" – mondta a BBC Hindinek egy helyi lakos. A nehezen megszerzett vizet aztán gondosan be kell osztani, hogy mennyi menjen a család ivóvízszükségletei mellett mosásra, fürdésre és főzésre. Nincsenek már hosszabb zuhanyzások, a mosógépet csak időnként kapcsolják be.

Volt, aki a vízért leszúrta a szomszédját

A szomszédos Kerala állam kétmillió liter vizet ajánlott fel Tamil Nadu indiai államnak, ahol Csennai is van. A hatóságok vonattal, teherautóval, tartálykocsikkal hozzák a vizet azokról a területekről, amiket nem érintett olyan súlyosan a vízhiány. Azonban így is csak nagyjából a város átlagos szükségletének felét tudják fedezni. Ez azt jelenti, hogy sok helyre csak három-négy naponta érkezik tartálykocsi.

A vízhiány érinti a vállalatokat, az iskolákat, a hoteleket, a kórházakat. Az éttermek sem nagyon tudnak nyitva maradni. A metróállomásokon leállították a légkondicionálókat. Több vállalatnál az irodában akkor lehet csak leöblíteni a vécét, ha még elég víz van az erre a célra felállított hordóban. Sokakat viszont inkább arra kértek, dolgozzanak otthonról, hogy így csökkentsék a munkahelyek vízterhelését. „Na de otthon is kifogytunk a vízből, akkor most mit tegyünk?” – tette fel a kérdést az egyik dolgozó.

„Az általános higiénia is megsínyli ezt" – mondta Yogesh. Vannak, akik kínjukban olyan vizet isznak, ami egy törött vezetéken át érkezik, ezért „sarasnak” nevezik, és láthatóan piszkos. Állítólag a környéken többen is megbetegedtek, és azt gyanítják, hogy ez a fertőzött víztől lehet. Szerencsére komolyabb járvány egyelőre nem tört ki.

A hatóságok azonban legalább annyira tartanak az erőszak, mint járványok elszabadulásától. Többen is megtámadtak már vizet szállító tartálykocsikat, és több helyről is érkeztek már kisebb összecsapásokról hírek. Június közepén a rendőrök őrizetbe vettek egy férfit, aki egy vízvitában leszúrta a szomszédját. Azonban a BBC-nek olyanok is nyilatkoztak, akik elmondták, hogy kezdetben veszekedtek a vízért, idővel viszont már inkább megosztják egymással az adagokat.

„Igen, vitáztunk azon, mennyi VIZESHORDÓT kaptunk. Most már nem"

 – mondta egy Vijayashree nevű asszony.

Egyenként is gyűjteni kellene az esővizet

„Ez nem egy hirtelen, apokaliptikus dolog volt. Ez egy lassú folyamat eredménye" – mondta Yogash. Szerint a politikai akarat hiánya és az emberek közönye felelős a mostani állapotokért. „Csak egy tartalékterv van – elhagyni a várost.” Mások azonban inkább helyben próbálnának meg valahogyan javítani a helyzeten.

Többen is úgy vélik, hogy sokkal tudatosabban kellene gyűjteni az esővizet. Csennai az a város, ahol erre már léteznek is szabályok, de ezeket nem kérik számon. Raghavan esőcentrumát egyre többen keresik fel. Egy nő elmondta, hogy egy 69 lakásos társasházból jött, ahol az esővízgyűjtő rendszer kiépítése nagyjából 42 dollárnak megfelelő rúpiába (kb. 12 ezer forint) kerülne minden egyes lakás után. Ez harmadannyi pénz lenne, mint amennyit 24 ezer liter vízért fizettek ki nemrég, vagyis anyagilag is megtérülne.

A hatóságok a következő öt évben további két sótalanítással foglalkozó üzemet akarnak nyitni, máshol pedig a szennyvizet használnák fel ipari célra. A kormány szerint ők minden tőlük telhető megtesznek. 71,71 millió dollárt fordítanak arra, hogy kitisztítsák a víztározókat, a tavakat, mélyítsék a medreket, írja a CNN. Új kutak fúrásával is próbálkoznak, de ez hosszú távú megoldást nem jelent a talajvíz kezelésének problémái miatt.

600 millió embert érinthet

A Csennait sújtó problémák ráadásul a világ második legnépesebb országának más részein is komoly gondokat okozhatnak. Egyre több szakértő mondja, hogy India elég komoly és elhúzódó vízválsággal néz szembe, ahogy rohamosan nő a népesség, egyre terjeszkednek a városok, és a klímaváltozás és a globális hőmérséklet emelkedése is érezteti hatását.

„A kutak évről évre gyorsabban száradnak ki" – mondta Jyoti Sharma, a Force nevű, vízmegőrzésen dolgozó indiai civil szervezet alapítója és elnöke. Az indiai kormánynak tanulmányt készítő elemzőcég 2018-ben azt állapította meg, hogy országszerte különböző mértékben 600 millió ember néz szembe jelentős, vagy extrém vízhiánnyal. A Forbes pedig a Central Water Commission (CWC) jelentésére hivatkozva azt írta, hogy június végén India tározóinak 65 százaléka kiapadt, és a 91 víztározó közül 11 teljesen kiszáradt.

Egyébként is csak minden negyedik indiai otthonban van ivóvíz, és nagyjából 200 ezer ember hal meg évente a nem megfelelő vízellátás vagy a szennyezett víz miatt. A monszun kiszámíthatatlansága pedig az indiai mezőgazdaságot is veszélyezteti, a víz 80 százalékát ugyanis arra használják, hogy növényeket, például cukornádat és rizst termesszenek.

Az egész világban súlyos probléma lesz

Mint korábban is írtuk, egyáltalán nem egyedi esetről van szó. A világ számos nagyvárosa a következő évtizedekben egyre gyakrabban fog szembesülni a mostanihoz hasonló aszályos időszakokkal, csak az a kérdés, mennyire tud felkészülni erre. A vízhiány gyakori kihívás elé állít majd több várost is Indiában, Indonéziában, Mexikóban és Brazíliában vagy éppen Dél-Afrikában.

A Világbank tavaly adott ki egy jelentést, ami szerint a klímaváltozás a víztartalékokat érinti a legsúlyosabban, ráadásul a legkülönfélébb módokon. Az egyre melegedő Földön jóval több víz párolog el, mint a korábbi évtizedekben. Emiatt egyes területeken sokkal több lehet a csapadék, más régiókban pedig soha nem látott szárazság köszönthet be. A Himalája hatalmas gleccsereiben van a pólusok után a legtöbb jég a Földön, ezek azonban fokozatosan tűnnek el. A vízhiány fegyveres konfliktusokat okozhat, növelheti a migrációt, recesszióba döntve egész gazdaságokat, hiszen a víz 70-90 százaléka öntözésre megy el.

A Világbank szerint a Földön 1,6 milliárd ember él vízhiány sújtotta országokban, míg a Water.org szerint 844 millió ember nem fér hozzá biztonságosan vízhez a világon. A washingtoni World Resources Institute jelentése szerint 2025-re a világ lakosságának kétharmadát érinti majd valamilyen formában ez a probléma. Erről itt írtunk bővebben>>>

(Borítókép: Nők húznak fel vizet egy kiszáradt tó medréből 2019. június 11-én. Fotó: P. Ravikumar / Reuters)

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.