Blanka, Bianka
9 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Meghalt Jacques Chirac, Franciaország volt elnöke

2019-09-26T100648Z 1892561194 RC1C2BD11880 RTRMADP 3 FRANCE-CHIR
2019.09.26. 12:09 Módosítva: 2019.09.26. 17:49

86 éves korában meghalt Jacques Chirac, a Francia Köztársaság 22. elnöke. Chirac 1995-től 2007-ig volt francia elnök. Alatta vezették be a franciák az eurót, és az is fontos politikai reformja volt, hogy az elnöki ciklusok hosszát hétről öt évre csökkentették. Azonban ő lett az első olyan volt köztársasági elnök is, aki ellen vádat emeltek, és két év felfüggesztett börtönre is ítéltek korrupciós ügyekben.

Chirac az ötvenes években a párizsi Science Pó-n végezte tanulmányait. Ekkoriban vette el feleségét akivel haláláig együtt maradt. Két lányuk született, az idősebbik Laurence két éve halt meg.

Jacques Chirac az egyetem elvégzése után a hatvanas években kezdte el politikai pályafutását mint Correze megye önkormányzati tanácsosa. A 70-es évek elején először több kormányzati poszton is volt a Charles de Gaulle-t elnökként követő Georges Pompidou alatt, és „Pompidou bulldozerének” is nevezték munkabírása és képességei miatt. 

A következő köztársasági elnök, Valéry Giscard d'Estaing 1974-ben miniszterelnöknek nevezte ki az akkor 41 éves Chiracot. Azonban több ponton szembekerült a köztársasági elnökkel, és lemondott. Eltökélt célja volt, hogy átveszi a francia gaullista jobboldal vezetését. Chirac 1976-ban alapított meg a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) nevű jobboldali pártot, amit a gaullista politika valódi örökösének nevezett. Chirac 1977-től Párizs főpolgármestereként építette tovább politikai karrierjét, és az is egyértelmű volt, hogy egyszer köztársasági elnök akar lenni.

1981-ben elindult Giscard d'Estaing ellen az elnökségért, ezzel megosztva a jobboldali szavazatokat. Végül a szocialista François Mitterrand-t választották meg államfőnek. Miután a jobboldal nyert az 1986-os parlamenti választásokon, Chiracból miniszterelnök lett Mitterand alatt, ez volt az első „együttélés" (cohabitation) időszaka, ami azonban meglehetősen feszült volt, az volt a kérdés, megkora jogköröket tud kiharcolni magának Chirac. A diáksztrájkok miatt fel kellett hagynia az egyetemi rendszer tervezett reformjával. 1988-ban az elnökválasztás második fordulójában 46 százalékot kapott Mitterand-nal szemben, és lemondott kormányfői posztjáról.

Azonban sejtette, hogy eljön még az ideje, hiszen a közvélemény az adókérdésekben, a privatizáció és az állam szerepének megítélésében is jobbra kezdett elmozdulni. 1995-ben az elnökválasztási kampányban adócsökkentést és a társadalmi megosztottság felszámolását ígérte, fő gaullista riválisával, Edouard Balladurrel szemben továbbjutott a második fordulóba, ahol pedig 52,6 százalékkal győzött a szocialista Lionel Jospin ellen.

Chirac megnyitotta a francia elnöki hivatal, az Elysée Palota előtti részt a párizsiak előtt, és közvetlenül is lehetett neki emailt írni. Hat héttel a beiktatása után azonban nagy felháborodást keltett, hogy bejelentette a francia nukleáris kísérletek újrakezdését a Csendes-óceán déli részén. A francia területen, Tahitin erőszakos tüntetések robbantak ki, és csak azután értek véget, hogy Chirac odaküldte az idegenlégiót.

Miniszerelnökének, a „hűségesek között is leghűségesebb” Alain Juppének intézkedései őt is egyre negatívabb színben tüntették fel, ezért 1997-ben feloszlatta a nemzetgyűlést. Ez a manővere visszaütött, mivel az előrehozott választásokon Lionel Jospin baloldali pártja nyert, Chirac pedig kénytelen volt öt éven keresztül ellenfeleivel együttműködve kormányozni.

A magas munkanélküliség, az elszegényedő rétegek, és a többgenerációs bevándorlókhoz kapcsolódó feszültségek mentén egyre több szavazó fordult szembe a politikai elittel első ciklusa végére. A francia politikusokat ettől függetlenül is megdöbbentette, amikor 2002-ben Chirac mellett nem Jospin, hanem a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot vezető Jean-Marie Le Pen jutott be az elnökválasztás második fordulójába. Még a baloldal is Le Pen elleni szavazásra szólított fel, 82 százalékkal nyert Chirac. 

Chirac egyik híres mondatát Emmanuel Macron újra aktuálissá tette, az amazonasi erdőtüzek miatt Ég a házunk, és mi elfordítjuk a tekintetünket!". A mára ikonikussá vált mondat 2002-ben hangzott el, Chirac tehát már viszonylag korán komolyan vette a klímaváltozást.

Chirac 2003-ban keményen ellenezte az iraki inváziót, amivel feldühítette az Egyesült Államokat, és szembekerült Tony Blair brit miniszterelnökkel is, de kitartott álláspontja mellett.

Elnökként azt képviselte, hogy szoros együttműködésre van szükség Németországgal, szerinte az európai integráció a francia-német vezetésen múlt. Chirac sokat tett fel erre, azonban a franciák végül 2005-ben nemet mondtak az európai alkotmányra, ami után mélypontra is zuhant az elnök népszerűsége. Blairrel az európai költségvetés kérdésében is szembekerült abban az évben az EU-csúcson. Ráadásul abban az évben Párizsnak a 2012-es olimpia rendezési jogát sem sikerült megszereznie.

Chiracot már elnöksége idején korrupcióval gyanúsították, de a két ciklusa alatt államfőként mentességet élvezett. Végül Chirac lett az első volt köztársasági elnök, aki ellen vádat emeltek. Azzal vádolták, hogy még Párizs főpolgármestereként fiktív állásokat adott pártja munkatársainak. Chirac tagadta a vádakat. Az ügyészség a felmentését kérte, de 2011-ben végül közpénzek elsikkasztásában és bizalommal való visszaélésben is bűnösnek találta a bíróság. Két év felfüggesztett börtönre ítélték.

2005-ben agyi érkatasztrófa érte, ami után jelentősen romlott az egészségi állapota. Az elmúlt években köszvényroham és veseproblémák miatt is volt kórházban, és már régóta nem vállalt nyilvános szereplést emlékezetkiesései miatt.

(Borítókép: Jacques Chirac 2014-es Prix de la Fondation Chirac díjátadón Párizsban. Fotó: POOL New / Reuters)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport