További Külföld cikkek
Mexikó középnyugati részén általános jelenetté vált, hogy megjelenik egy csoportnyi fegyveres egy erdő mellett, több nap feszített munkával teljesen kiirtják azt, majd a fát eladják, a területet pedig elkezdik hasznosítani. Ez több más helyen is jellemző tevékenysége a kisebb-nagyobb kartelleknek, Michoacán államban viszont nem marihuánatövekkel töltik meg az így szerzett területeket, hanem avokádófákat ültetnek.
A zöld aranynak is nevezett avokádó ugyanis a nagy amerikai avokádóláz miatt jövedelmezőbb üzletnek számít, mint az illegális drogkereskedelem. A két tevékenység persze sok elemében hasonlít egymásra, a kartellek viszonylag friss avokádózása viszont – több, a kormány által elbaltázott intézkedéssel együtt – oda vezetett, hogy minden eddiginél hevesebben tombol a térségben az erőszak, mutatta be a helyzetet a Los Angeles Times egyik újságírója, aki közelről figyelte a mexikói eseményeket.
Nem (csak) drogkartellnek való vidék
A mexikói kormány 2006-ban hirdetett háborút az országot lényegében minden szinten uraló drogkartellek ellen, a nagyszabású fegyveres akcióterv viszont részben a visszájára sült el. Azzal, hogy a nagy kartellek vezéreit vették célba, több helyen sikerült ezekre csapást mérniük, a helyükre viszont ott tucatnyi kisebb kartell lépett, így sokkal nagyobb lett mind a bizonytalanság, mind pedig az erőszak mértéke, hiszen az egy kézben összpontosuló központi irányítás helyett egymással háborúzó kisebb kartellek lepték el az ország számos részét.
Ezek a szervezetek pedig rájöttek, hogy nem feltétlen a drogban van a pénz, pontosabban nem csak abban van.
Volt, ami az olajvezetékek megcsapolására, és az így lopott üzemagyag eladására specializálódott, máshol az aranybányák, majd azokat irányítva a teljes bolthálózat fölött vették át a kontrollt. De volt olyan város is, ahol a folyamatos zsarolás miatt előbb a Coca-Cola, majd a Pepsi palackozóüzemét is sikerült elkergetniük.
A profilváltásban szerepe volt annak is, hogy a kisebb kartellek belátták, nem elég nagyok a világ minden pontján komoly kapcsolati hálót igénylő drogcsempészet fenntartásához, ahhoz viszont kellően erőszakosak, hogy kisebb területeket az irányításuk alá hajtsanak.
Eközben persze nem szűntek meg a drogkartellek, azok között továbbra is a Köpcösről elhíresült Sinaloa kartell az uralkodó, de a kisebb szerveztek más megélhetés után néztek, amit a megmaradt hatalmas kartellek mellett is folyamatosan tudtak üzemeltetni.
A kormány szülte az egészet
Erre a rendszerre eredetileg a Zetas kartell állt át, majd szép lassan a többi szervezet is követte a példájukat. A Zetas eredetileg az 1990-es évek végén jött létre egy felbomlott elit katonai alakulat egységeiből, és a nagyszabású, de sok energiát és szervezést igénylő tevékenységek helyett kisebb, helyi szinten gondolkodtak. Ahelyett, hogy egy drogcsempész-útvonal stratégiai fontosságú pontjait irányították volna, nekiálltak helyi pénzszivattyúkat találni: volt, ahol az olajvezetékeket nézték ki maguknak, másutt, így Michoacánban az állattenyésztőket és a farmereket.
Emiatt összetűzésbe kerültek a michoacáni Valencia családhoz köthető Milenio kartellel, amit több szövetségessel összeállva meg is gyengítettek. Ez persze ugyanoda vezetett, ahova a többi nagy kartell meggyengülése is: a Zetas mellett több mint tucatnyi másik szervezet jelent meg, igényt tartva a területre és a megszerezhető anyagi javakra. Az egyik ilyen volt a La Familia Michoacana, ami soha nem látott szintre emelte az erőszakot, amikor 2006-ban öt Zetas-tag fejét dobták egy diszkóban a tánctérre üzenetképp.
Részben ez indította a kormány által hirdetett 2006-os drogháborút, amihez sorra toborozták a helyi fegyveres szervezeteket, amik besegítettek a kartellek elleni harcokban. Az egyik ilyen fegyveres csoport megszűnéséből alakult a michoacáni avokádóüzlet egyik főszereplője, a Viagras kartell, ami a rendőrséggel való együttműködés megszűnése után fizetés nélkül, de hatalmas fegyverarzenállal a tulajdonában maradt. Ezek után pedig gyorsan kitalálták, hogyan is lehetne a fegyverekből megélhetéshez jutniuk, ha már a kormány a helyi erők támogatása helyett más irányban próbálkozott a kartellek megfékezésével.
Amerika a hibás?
Kézenfekvő volt a beszállás az avokádóüzletbe, mert pont a Viagras létrejöttével párhuzamosan ugrott az egekbe a zöld arany iránti kereslet – 2001-ben még csak 90 deka avokádót fogyasztott egy átlagos amerikai egy évben, ez a szám 2018-ra 3,4 kilóra ugrott.
Michoacán ráadásul kifejezetten előnyös terület az avokádó szempontjából. Az Egyesült Államok 1997-ben megtiltotta a mexikói avokádó importját a gyümölccsel együtt érkező kártevők miatt, a tiltás alól egyetlen kivétel volt: a kellően esős, napos és tápanyagban gazdag vulkanikus talajjal rendelkező Michoacán állam, ahol emiatt az elmúlt két évtizedben virágzott az avokádótermesztés, ami évi 2,4 milliárd dolláros exportpiacot jelentett 2018-ban.
Ez a piac évről évre nő, a kartelleknek pedig úgy is megéri az avokádótermesztés, hogy az 5 dollárnak (kb. 1500 forintnak) megfelelő minimálbér helyett 60 dollárt (kb. 18 ezer forintot) adnak naponta az ültetvényeken dolgozó munkásoknak – igaz, néha elfelejtik kifizetni őket.
A kormány helyett a helyiek tesznek rendet
A nem fizetés mellett egyéb, komolyabb veszélyeket is rejt az egyébként a végterméket nézve legális üzletág. Az avokádószállítmányokat fuvarozó sofőröket rendszeresen fegyveresek térítik el, hogy a rakományt egy másik kartell telephelyén, egy másik kamionra pakolják át, de
a csomagolóüzemek felgyújtása, vagy a nem együttműködő partnerek családtagjainak az elrablása sem ritka.
Augusztusban az USA mezőgazdasági minisztériuma rövid időre felfüggesztette az egyik helyi, az avokádófarmokat minősítő intézetét, miután annak több alkalmazottját megfenyegette egy leminősített területet ellenőrző kartell, egy munkást pedig el is raboltak.
Az érintettek nem véletlenül nem szegülnek ellen, legalábbis egyéni szinten: 2018-ban 1338 gyilkosság volt az államban, ami önmagában rekord volt, 2019-ben viszont már csak október végéig 1309 emberölést jegyeztek fel, ami jól jelzi az erőszak terjedését.
Egyedül az ültetvények tulajdonosai tudnak fellépni saját ültetvényekkel a piacra betörő, vagy a többi ültetvénytől hektáronként 250 dolláros védelmi pénzt követelő kartellekkel szemben, miután a kormány intézkedései semmi eredményre nem vezettek. Többször az avokádótermesztők összefogva próbálják megvédeni magukat,
saját magánhadsereget szerveztek az ültetvények védelmére, a városok bejárataihoz pedig őrtornyokat emeltek.
Kérdés, ez mekkora védelmet jelent egy olyan vidéken, ahol tucatszám mészárolják le a rendőröket, az egymásnak üzengető kartellek pedig embereket akasztanak fel a hidakra.
Az avokádó iránti kereslet folyamatos növekedésével pedig nem látni, hogyan szabadulhatna meg Mexikó a kartellek szorításától. De ha változik a trend, a kartelleknek akkor is lesz mire váltaniuk, amíg a kormány nem talál megoldást a több évtizede súlyosbodó helyzetre.
Borítókép: AFP Fotós: Enrique Castro
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
