Vince, Artúr
-5 °C
2 °C
Index - In English In English Eng

Az arcába vájta körmét, és megfutamította a sorozatgyilkost

GettyImages-630452404
2019.12.07. 23:48 Módosítva: 2019.12.08. 00:25
A gyilkosságokban még mindig ártatlannak mondja magát, de egyes szexuális jellegű támadásokat a kezdeti tagadást feladva már beismert Bradley Edwards, az az ausztrál férfi, aki a nyomozók szerint maga a hírhedt claremonte-i sorozatgyilkos. Edwardsot 2016-ban tartóztatták le, majd' húsz évvel az utolsó gyilkosság után. Novemberben kezdődött a tárgyalása. A bíróságon részletes terhelő vallomást tett egy nő, akit 18 éves korában a saját ágyában támadott meg a fehér, nőies hálóinget viselő vádlott, de sikerült megfutamítania.

Három éve, karácsony előtt nem sokkal történt, hogy váratlanul eredményt mutatott fel Ausztrália legnagyobb szabású, legdrágább, húsz éve húzódó nyomozása: letartóztattak egy Bradley Edwards nevű férfit, akiről azt gyanították, hogy ő lehet Claremont hírhedt, három fiatal nő haláláért felelős sorozatgyilkosa. Idén novemberben aztán végre elkezdődött az a tárgyalássorozat, amelynek végére kiderül:

sikerül-e a vádhatóságoknak bebizonyítani, hogy tényleg Edwards, ez a jól megtermett, látszólag tisztesen unalmas átlagéletet élő, kertvárosi állampolgár az emberük.

A NASA segítségét is kérték

A gyilkosságsorozat 1996–97 folyamán zajlott. Három áldozatról tudnak: a 18 éves Sarah Spiersről, a 23 éves Jane Rimmerről és a 27 éves Ciara Glennonról. Mindhárom fiatal nő Claremont utcáiról tűnt el az éjszakai órákban. Rimmer és Glennon holtteste később bozótosokból került elő, Spierst soha nem találták meg.

Az ausztrál rendőrség addig soha nem látott mértékben vetett be erőforrásokat a gyilkos utáni hajszában: rekord vérdíjat tűztek ki, a NASA segítségét kérték, és még egy másik, elítélt sorozatgyilkos véleményét is kikérték, de sokáig mindezt hiába.

Ciara Glennon (balra), Sarah Spiers és Jane Rimmer
Ciara Glennon (balra), Sarah Spiers és Jane Rimmer

Bradley Edwards 2016-os letartóztatásához DNS-azonosítás vezetett el. Egyes régi, megoldatlan ügyek bizonyítékait újra vizsgálták, és egyezést találtak Edwards DNS-ével, amit egy sprite-os palackról szedtek le az összehasonlításhoz. A vád kezében azóta erősnek tűnő bizonyítékok gyűltek össze:

  • Jane Rimmer hajában szövetrostokat találtak, amelyek pont olyanok, mint amilyenek Edwards munkaegyenruhájában, illetve a munkához használt kocsijában voltak. (A férfi a Telstra nevű telekommunikációs óriásvállalatnál dolgozott technikusként.)
  • A Ciara Glennon körme alatt talált DNS-maradványok óriási valószínűséggel Edwardsról származnak.

A védelem azon az alapon támadja ezeknek a bizonyítékoknak a megbízhatóságát, hogy szennyeződtek a hosszú éveken át tartó tárolás során.

Váratlanul beismert néhány vádpontot

A most 50 éves Edwards a letartóztatása előtti években Perth egy munkásosztálybeliek lakta, kertvárosias részén élt feltűnésmentesen. Kétszer nősült. A szabadidejében sporttal foglalkozott, több helyi klubnál is sürgölődött, egy atlétikai egyesületnél végzett önkéntes munkájáért korábban díjat is kapott.

A távoli múltjában volt azonban egy sötét folt: 1990-ben testi sértésért elítélték, miután egy kórházban, ahol éppen munkát végzett a Telstra alkalmazottjaként, rátámadt egy véletlenszerűen kiszemelt nőre. Megpróbált egy anyagdarabot gyömöszölni a szájába, de a nő lerúgta magáról. Ezt az esetet Edwards két év próbára bocsátással megúszta.

A 2016-os letartóztatása után hosszú ideig tagadott mindent, amivel megvádolták, de idén ősszel váratlanul beismerte a bűnösségét néhány vádpontban. A gyilkosságokban továbbra is ártatlannak mondja magát, de

elismert két, nem halállal végződő, szexuális jellegű támadást nők ellen.

Az egyik eset 1995. február 12-én történt. Egy 17 éves lány aznap este a claremonte-i Club Bayview nevű szórakozóhelyen volt a barátaival, hazaindult, de útközben Edwards berángatta egy autóba, a Karrakatta temetőbe hajtott vele, megkötözte és szexuálisan bántalmazta. A lány túlélte a támadást.

„Szeretlek” – mondta a támadónak

Bradley Robert Edwards
Bradley Robert Edwards
Fotó: KLAC / Facebook

A másik, beismert támadást még 1988-ban követte el Edwards, amikor még csak 19 éves volt. Ennek a támadásnak az áldozata a héten megjelent a bíróságon, hogy tanúskodjon a támadója ellen. Egészen apró részletekbe menően felidézte, mi is történt azon az 1988-as napon, éppen Valentin napon, február 14-én. A tanú, aki 18 éves lányként került szembe a vádlottal, Perth déli, kertvárosi részén, Huntingdale-ben élt a szüleivel. 

Az ágyában aludt a szobájában, a szülei hálójának szomszédságában, amikor arra ébredt, hogy rámászott egy férfi, és befogta a száját.

A látogató nem csapott zajt. A lány először meg sem ijedt, mert a sötétben azt hitte, a barátja az, aki csak azért teszi a kezét a szájára, hogy a meglepetéstől nehogy felébressze a szüleit. Logikusnak tűnt, hogy megjelent, mert a fiú járt náluk amúgy is aznap, és szomorúnak tűnt. A lány arra gondolt, hogy talán vigasztalásért jött vissza. 

„Oké, nem fogok sikítani” – mondta, amint egy pillanatra szóhoz jutott, de ekkor egy anyagdarabot tömtek a szájába, és a kéz, ami ezt tette, bőrkeményedéses munkáskéz volt, nem olyan férfi keze, aki irodában dolgozik. De még mindig össze volt zavarodva. Sikerült megráznia annyira a fejét, hogy a száját részben szabaddá tegye, és ekkor azt mondta, „szeretlek", mert még mindig az volt benne, hogy a barátjához beszél.

Óriás fehér hálóingben

A férfi szorítása enyhült, a lány felnyúlt megsimítani az arcát. Borostát tapintott, pedig tisztán emlékezett arra, hogy a barátja arca frissen borotvált volt, amikor náluk járt. 

„Amilyen mélyen csak tudtam, belevájtam a körmeim az arcába”

– emlékezett vissza a bíróságon az ABC tudósítása szerint a nő.

A támadó erre leszállt róla, és a lány már készült rá, hogy biztos meg fogják ütni, de nem történt ilyen. A férfi menekülőre fogta. Ahogy ott állt a szoba ajtajában, a lány még valamennyire meg tudta figyelni a külsejét: majdnem olyan magas volt, mint az ajtókeret, és hosszú ujjú, fehér pamut hálóinget viselt, hasonlót ahhoz, amilyet a lány anyja hordott. A lány dörömbölni kezdett az ő és a szülei szobáját elválasztó falon, és kiabált az apja után, mire a támadó elmenekült.

Az áldozat a szüleivel együtt hagyta el a szobáját, és kihívták a rendőrséget. Amikor azonban később visszatért a szobájába, bizarr tárgyak vártak rá: egy világos színű, selymes kimonót és egy pár harisnyát talált az ágyán. A holmit lefoglalta a rendőrség, és 2016-ban, amikor újra megvizsgálták őket, a kimonót beszennyező spermanyomokból kivont DNS megegyezett Edwardséval.

8146948-3x2-940x627
Fotó: Western Australia Police

A bíróságon bemutattak fényképeket a tanú egykori, Madonna és Marilyn Monroe-poszterekkel dekorált hálószobájáról. A nő reszketett, de tartotta magát, és befejezte a vallomását. Edwards egyébként nem volt idegen számára, együtt jártak általános- és középiskolába is.

Rózsák és közöny

A büntetőperben sok tanú vonult már fel, és az ABC szerint eddig meglehetősen ellentmondásos kép rajzolódott ki a vádlottról. Beszéltek róla exfeleségek, exbarátnők, férfi és női barátok, kollégák. Edwards gyakran megnyerő arcát mutatta: vörös rózsát és üdvözlőkártyát küldözgetett udvarlás alatt, egy lejátszott házi videó tanúsága szerint tudott odaadó mostohaapaként viselkedni második felesége lányával. Másfelől viszont az első felesége közönyös, érzelmileg elérhetetlen figuraként írta le. Olyasvalakinek, aki, mikor a felesége elhagyta és elköltözött tőle, meg sem kérdezte, hogy miért teszi ezt.

Ez a közönyösségről szóló vallomás némileg megnehezíti a vád dolgát, az ügyészség elmélete szerint ugyanis Edwards mindig akkoriban támadt, amikor érzelmi viharokat élt a magánélete miatt, például a temetőbeli erőszak akkor történt, amikor – részben a feleség hűtlensége miatt – szétesőben volt az első házassága. 

Összességében a második feleség sem festett túl hízelgő képet Edwardsról. Ő arról beszélt, hogy a férfi kezdetben odaadó volt, éttermekbe és piknikezni vitte őt meg a kislányát, de 2014-re a dolgok nagyon rossz irányt vettek, és végül a nő 2015 nyarán, egy évvel a férje letartóztatása előtt elhagyta a közös otthont.

Azt mondta: féltette az életét.

A tárgyalássorozat hosszát eredetileg 9 hónapra becsülték, de az időt jelentősen, körülbelül három hónappal lerövidíti az előzetes várakozások szerint, hogy Edwards egyes vádpontokban beismerő vallomást tett. Az eddigi összes tárgyalási napon jelen volt a háromból két áldozat, Spiers és Glennon édesapja. Rimmeré már nem él.

Cikkünk az ausztrál ABC cikksorozata alapján készült. 

(Borítókép: Bradley Robert Edwards háza Perth-ben, 2016. december 23-án. Fotó: Paul Kane/ Getty Images Hungary)