A Család tökéletesen megmutatja, hogy sző át mindent a bűnözés Oroszországban

Öt golyót eresztettek a nyílt utcán egy orosz nyomozóba 2012 szeptemberében, miután moszkvai lakása előtt kiszállt az autójából. Alekszandr Leonovot hasba, szíven, majd közelről fejbe lőtték – az áldozat bíróként dolgozó barátnője szeme láttára végrehajtott akció klasszikus bérgyilkosmunka volt, amelyről éveken át úgy tűnt, sosem fogja felderíteni a rendőrség.

Aztán a végrehajtó közeléből mégis elkezdtek beszélni, így az évek során nemcsak az derült ki, hogy egy több mint 60 gyilkossággal gyanúsított bandához köthető az ügy, hanem a felbujtó decemberi őrizetbe vétele nyomán az is, milyen szinten fonódik össze Oroszországban a szervezett bűnözés a hatóságok képviselőivel. A történetben lehetetlen elválasztani a korrupt hivatalnokot a bérgyilkostól, a nyomozótól és a bírótól, mindenki egy kicsit más, mint aminek látszik.

Az ügyész felbujtó, a bérgyilkos nyomozó

Olga Svecova épp repülőre szállt volna az Oroszország legtragikusabb iskolai túszdrámájáról ismert észak-oszétiai Beszlan repülőterén – a gyanú szerint Moszkván keresztül a nem sokkal korábban megszerzett vízumával Németországba készült – amikor az észak-oszétiai rendőrség gyilkosságra való felbujtás vádjával őrizetbe vette.

35 éve dolgozott az ügyészségen, amikor decemberben felmondott. Mire a rendőrség az őrizetbe vételig eljutott, már rengeteg részlet kiderült a gyilkosságról, ami jelezte, hogy nem csak a ravaszt meghúzó ember áll bíróság elé – aki mellesleg szintén nem egy egyszer használatos akárki volt. 

Bűn és bűnüldözés

A végrehajtással Ruszlan Jurtovot gyanúsítják, aki maga is a rendőrségen szolgált.

Jurtov érintettsége már 2015-ben felmerült, de az ügy csak egy volt abból a 40 gyilkosságból, amelyben részt vehetett. Először csak a holttestek eltakarítása volt a feladata – szállítóként nagy előnye volt, hogy rendőrigazolványával védve volt a véletlen közúti ellenőrzésektől. Később már végrehajtóként is bevetették.

A gyilkosságnak még tíz érintettje van, az előkészítésben, megfigyelésben részt vettek egykori és aktív rendőrök, köztük Jevgenyij Jaskin, aki 25 gyilkosságban való részvételért állt bíróság elé, de a 48 éves férfi végül a börtönt elkerülte, elmeállapotára hivatkozva kényszergyógykezelését rendelték el.

A kommandósként több fegyveres bevetésen átesett Jaskin megborulása már 2012-ben gyanút ébresztett, igaz, nem az állami szolgálatban lévő feletteseinél, hanem a bandán belül. El akarták tenni láb alól, de végül megszökött, és a grúz-török határról Oroszországba került, ahol orvosi kezelésnek vetették alá, nyugdíjazták. Bűnrészessége csak 2014-ben merült fel, akkortól az évek során több bandatagot, egykori rendőrt ítéltek el.

Az összetételből és a gyilkosságok nagy számából látható, hogy nem spontán szerveződésről van szó. A „Család” 2004-ben alakult, vezetője az az oszét nemzetiségű, a Szovjetunió felbomlása után függetlenné vált Grúziából Oroszországba menekült Aszlan Gagijev volt, akit orosz kérésre 2015-ben vettek őrizetbe Ausztriában, ahonnan tavaly – elutasítva a férfi menedékkérelmét – kiadták Oroszországnak. Gagijev azóta előzetesben van. A Dzsako becenéven ismert férfit a hatóságok „Killer nomer ogyin”, azaz elsőszámú gyilkosként tartották számon – legalább 60 gyilkosságot írnak a számlájára megbízóként.

A Család 15 éve afféle igazságosztó ideológiával alapozta meg működését, mondván, célpontjaik üzleti partnereiket átverő, állami és más pénzeket elsikkasztó szélhámosok. Volt egyfajta oszét nemzeti máz is a szervezeten, bár nemcsak oszét, hanem orosz tagja is volt az ötven fősre becsült csoportnak.

A sajátosan értelmezett igazságosztáshoz a kezdetektől sem sikerült tartaniuk magukat: egyik első áldozatuk 2004-ben egy vitatható működésű bank vezetője volt – Oroszországban bevett fogalom a zsebbank, amely lényegében azt jelenti, hogy pénzügyi intézetként valójában befolyásos emberek vitatható forrásból érkező pénzeit kezeli. A bank ellen már eljárás folyt egy hárommilliárd rubeles – akkoriban 100 millió eurós – sikkasztási ügyben, amikor a támadást Gagijevék végrehajtották.

2008-ban ők ölték meg Vlagyikavkaz polgármesterét és az észak-oszét regionális kormány helyettes vezetőjét is.

Számtalan „járulékos áldozata” volt akcióiknak, amelyek 2010 után sokasodtak meg. Ekkor ugyanis viták támadtak a bandán belül, amelynek Gagijev révén magas szintű kapcsolatai voltak, közvetve miniszterekkel, elnöki tanácsadókkal álltak kapcsolatban, akikkel együttműködve állami pályázatokat elnyerő cégeket vittek.

A központi szerepet ebben az orosz repülőgépgyártásban részt vevő FLK játszotta, amely állami források felhasználásával a hazai gépgyártás felfuttatásában kapott feladatot, ám több tízmillió euró eltűnt.

– kis híján likvidálták a cég igazgatóját is, aki German Gref egykori gazdasági miniszterrel, a Szberbank jelenlegi elnökével állt kapcsolatban. (Nail Maljutyin maga kérte a minisztert, hogy járjon közben az FLK érdekében a tenderen, amelyet végül szerencsésen meg is nyertek.) Maljutyint végül 300 millió rubel – akkori áron 9 millió euró – elsikkasztásának vádjával hat év börtönre ítélték.

Nagy embertől kis szívesség

A belső vita és a leszámolások vezettek oda, hogy a bandatagok egyre több ügyről mondtak el részleteket a hatóságoknak. Az információk Gagijev tavalyi kiadatása után gyorsulhattak fel. Így derülhetett fény arra is, ki rendelhette meg Leonov megölését, és az is, miért.

Kézenfekvő volt azt gondolni, hogy a Nyomozati Hatóság (SZK) nyomozóját munkája miatt ölték meg, ám a 38 éves férfi csak néhány hónapja dolgozott az SZK-nál, tulajdonképpen még afféle próbaidősként. Korábban viszont ügyvédi irodában dolgozott – ismert celebek voltak az ügyfelei –, majd 2011-től egy adósságbehajtó cég embere volt.

Ez a tevékenység jogi szempontból eléggé szürke zóna ahhoz, hogy célkeresztbe kerüljön, ám a nyomozás ebben az irányban sem vezetett sehová. Végül a csoportból jött füles arra, hogy Gagijev a megbízást a vlagyikavkazi kerületi ügyésznőtől kapta. Még azt is elmondták, hogy 

– írta a Kommerszant. Az ügyésznő egyébként azután mondott fel és készült elutazni, hogy a rendőrség tanúként idézte be, Gagijev felől érdeklődve.

Az ok viszont banálisabb, mint amit a Kremlig nyúló, százmillió eurókat megmozgató, jó tíz éven át befolyásos embereket likvidáló csoport bevonása ismeretében várnánk.

Svecova a válófélben lévő sógorán akart bosszút állni, mert elszámolási vitában állt válófélben lévő feleségével. Az ügyésznő tehát a húga érdekében kérte meg Gagijevet, hogy intézze el sógorát.

A tét egy 45 millió forintnak megfelelő adósság volt és néhány lakás – ilyen szinten, orosz kriminális mértékkel mérve szerény vagyon, még ha több is, mint ami a nyomozó és a bírói alkalmazottként dolgozó feleség fizetéséből következne. Gagijev egyébként azzal adta tovább a megbízást embereinek, hogy a célszemély helyzetével visszaélve szerzett meg lakásokat kiszolgáltatott emberektől.

A gyilkosságot végignéző barátnő – akit ezúttal nem ért lövés sem, ellentétben a banda sok más gyilkosságának vétlen szemtanújával – maga is bírónőként dolgozott Moszkvában. Nem sokkal a gyilkosság után azonban elbocsátották, mert kiderült, hogy eltitkolta a kapcsolatát Leonovval, akinek vagyonelosztási ügyében még tárgyalást is vezetett.