Bernadett
5 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

A hamu alatti konfliktus belobbantásához kellett a migránsszikra

DSC6502
2020.02.01. 12:20

Két Srí Lanka-i pék miatt tartottak rendőri készültség mellett népgyűlést a hargitai Ditróban szombaton. Az ötezer fős nagyközségben már a helyi kenyeret is bojkottálják, mert a cég az ázsiai szigetországból hozott vendégmunkást.

A két férfinak már csak a munkahelye van Ditróban, a lakhelyüket már áttették a szomszéd faluba, miután a ház tulajdonosát megfenyegették a helyiek.

A történethez lehet találni idegengyűlölő és rasszista nyilatkozatokat – bár ezt tagadják sokszor azok is, akik felhozzák problémának, hogy ezeknek a „migránsoknak” „más a bőrük színe”, „mégiscsak feketék” - de sokkal fontosabbak a vállalkozóval szembeni munkavállalói sérelmek. A megkérdezett helyiek többsége szerint nem azért nem talált a cég elég dolgozót helyben a 96 embert foglalkoztató pékségbe, mert nincs elég dolgos kéz, hanem mert sokszor nem fizette ki a túlórákat, nem teljes munkaidőre jelentette be az embereket, így már nem is akarnak dolgozni nála. (Bár ezt némileg cáfolja az a tény, hogy 18 ditrói ott dolgozik és a környező falvakból is majdnem nyolcvanan.) Bár sokan neheztelve beszélnek Köllő Csabáról, a pékség vezetőjéről, más azt emelte ki, hogy 25 gyereknek az ingyenes étkeztetését biztosítja a kultúrházban, karácsonykor segélycsomagokat küld a rászorulóknak, és ha protokollvendég jön Ditróra, akkor magától értetődő, hogy finanszírozza a vendéglátást.

Nem zárta le a népgyűlés a konfliktust

Köllő Csaba nem jelent meg az emberek előtt, levélben küldte el javaslatát a vita elsimítására a cég és Ditró között. A cég közölte: a Srí Lanka-iakat kivonja a kenyértermelési folyamatból. Hangsúlyozta, hogy a munkavállalók behozatala törvényes volt.

Bejelentették, hogy a Ditróba tervzett prézligyárat - ahol végső soron dolgozna a jelenlegi két és öt további vendégmunkás - más városban építik fel.

A gyűlés nem fogadta el rendezésként a javaslatot és a cég "elnézést kérését" is eliutasították.

A megjelentek egy új petíció megírásáról döntöttek. 

Ha ez nem is zárt le semmit, az mindenképp eredmény, hogy a rendezvénnyel sikerült nyugodt mederben tartani az indulatokat.

A szombati gyűlésre zsúfolásig megtelt a kultúrház, több mint 400 ember jött el az ötezerből. Bár volt, aki indulatoktól tartott szombaton, sikerült nyugodt mederben tartani a felszólalásokat. Ezek lényege az volt, hogy becsüljék meg a helyi munkaerőt, előbb az ő alkalmazásukért tegyenek meg mindent a helyi vállalkozók, teremtsék meg a feltételeket, hogy ne menjenek el külföldre dolgozni a helyiek. "Nem a két migránsról van szó" - mondták, hanem arról, hogy a helyiek helyett újabb és újabb vendégmunkásokat hoznak. Sokan a pékségben munkavállalóként elszenvedett sérelmekről, ki nem fizetett túlórákról beszéltek, mások ezzel együtt arról, hogy ezért aztán minimálbérrel hoznak ötezer kilométerekről munkavállalókat, akikkel aztán idővel jönnek a családjaik is. "Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a házaink negyedét" mások,"színesbőrűek lakják". A felszólalások többsége  azzal zárult, hogy nincs szó rasszizmusról.

Nehogy 1986 legyen

34 évvel ezelőtt leszúrtak egy férfit Ditróban. A helyiek szerint a tettes egy helyi cigány volt, de a rendőrség „azt mondta, azért halt meg, mert leesett a bicikliről” - emlékezett vissza az áldozat, Molnár Gyula akkor 11 éves lánya. A ditróiak „kezükbe vették a dolgot”: a cigányok házaiból kitessékelték az embereket, és az épületeket felgyújtották. „Aztán ment, ki merre látott” - emlékeznek vissza az 1986-os esetre a helyiek. A felgyújtott házak helyén már mások háza áll, „cigányok azóta nincsenek Ditróban.” - ez megmagyarázza azt is, miért mondott le most két Srí Lanka-i albérlőjéről a helyi szállásadó. A hatóságok állítólag ezért is veszik komolyan a helyzetet.

Hatott a magyar tévé migránsozása

A 99 százalékban magyar település polgármestere épp a rendőrökkel tárgyalt pénteken, amikor a városi tanács épületéhez értünk. Nyolc éve polgármester, szerinte ilyen forró ügyet még nem kellett kezelnie. Legfeljebb előtte, amikor egy olasz beruházó által tervezett szienitbánya megnyitását sikerült megakadályoznia a falunak, egy helyi népszavazással. Ahogy ott sem volt idegenellenesség, itt sem erről van szó – mondja Puskás Elemér. „Ez a cég és az egykori munkavállalók közötti konfliktusról szól, sokan megfordultak ott az elmúlt tíz évben. Ez a vita vitte el rossz irányba az egész ügyet, rasszizmust kiáltanak ránk. Pedig nem ez az indító magva.” Igaz, elismeri, a hamu alatti konfliktus belobbantásához kellett a migránsszikra:

Látva sokszor, főleg a magyar médiában, a migránsozásos híreket, elterjedt a faluban, hogy a többi cég is hozna ide sok embert.

„Ment a riogatás a faluban ... és az emberek azt gondolták, hoppá, minket itt elárasztanak. És a csoportot létrehozók ezt el is akarták hitetni, le akarták járatni a pékséget. El is érték a céljukat” - mondta a polgármester, aki szerint volna égetőbb probléma, mint megijedni két Srí Lanka-i miatt. Például a fiatalságot meg kéne győzni arról, hogy otthon is lehet érvényesülni. A helyi szakképző líceumban péknek és cukrásznak tanulók már most alig várják, hogy Németországban dolgozzanak. „Ez általános probléma, itt és Magyarországon is” az orvosoktól kezdve minden szakmán át – mondja a polgármester, aki szerint „pozitívan is ki lehet kerülni a falut ismertté tevő negatív reklámból”, ha ugyanilyen erővel, mint most a vendégmunkások ellen, összefognak az emberek a falopás vagy a szemetelés ellen.

„Ez csak terelés, a szemét ellen teszünk mi is, a falopáshoz nincs közünk, az messzire érő korrupció, a migráció az égető probléma” - mondta egy asszony nem messze a ditrói Puskás Tivadar líceumtól, iskolától, több más gyerekét váró édesanyával beszélgetve. Szerintük valóban le akarnak telepedni az idejövő külföldiek, és ehhez segítséget kapnak a román államtól, amely „havonta 800 eurót ad a vállalkozóknak, ha hoznak egy munkást külföldről.” Hogy ezt az állam miért fizetné, az nem derül ki. De ez a támogatás az, ami megkülönbözteti az idejövő migránst a vendégmunkástól, amilyenek sokan ditrói is aki az EU-ban dolgozik – mondják.

Nekik önerőből kell boldogulniuk, „a férjemmel Németországban tavaly alá is írattak egy papírt, hogy a családja sem telepedhet le” - mondja egyikük, bár nem világos, hogyan akadályozhatná ezt meg egy EU-s állampolgárnak bárki az EU-n belül.

Bár egyértelműen elutasítják, hogy külföldi munkavállaló jöjjön, a mára megszűnt Migránsmentes Ditró zárt Facebook-csoport kommentjeivel ők sem mindig értettek egyet.

Volt ott olyan szöveg, amit mi is szégyellünk”

- mondta egyikük.

Az ő szavaik mindenesetre cáfolják azt a másik helyi véleményt, hogy csak azok hőzöngenek, akik sose jártak külföldön. (Ez már csak azért sem valószínű, mert Ditróban tényleg mindenki erről beszél, esetleg a koronavírusról, vagy a kettőről egyszerre.)

Több kisvállalkozó szerint viszont tényleg nincs más választása egy cégnek, minthogy külföldről hozzon be munkást.

„Rég bezárt a bútorgyár, a tejporgyár, megszűnt a faipari szakiskola, nincs szakképzés. Helyette képzetlenül kimegy a gyerek segédmunkásnak Németországba, összeszed ötezer eurót, amennyit sose látott együtt, hazajön, vesz két autót, összetöri, megy vissza”

- írja le az egyszerű képletet egy helyi vállalkozó. (Igaz, a szakiskola most működik, a cukrász-pék mellett, erdőgazdálkodást is oktatnak, jövőre lakatos vagy hegesztővel bővülhet a kör.)

A műhelytulajdonos szerint meg kell tudni különböztetni a vendégmunkást „a migránstól, akit a Soros fizet, azért, hogy felbomlassza az EU-t.”

A vendégmunkások nem tudnak semmiről

A Ditrói Pékség az egyik legnagyobb munkaadó a városban, csaknem száz munkavállalóval. Köllő Csaba tulajdonos nekünk végül mégsem nyilatkozott, távollétre hivatkozva, de tulajdonostárs felesége készséggel megmutatta a tíz éve indított vállalkozást, amely elmondása szerint már veszteségeket szenved amiatt, hogy a megrendelések visszaestek.

A falu már nem vesz, az uszítás más falvakra is kihatott. Az idősebbek, akik nem tájékozódnak, csak annyit tudnak, hogy migránsok dolgoznak a pékségben, megtagadták a ditrói kenyeret”

- mondta Köllő Kata, aki szerint az ügy már túlnőtt a cégen. „Faluban sem szeretnénk konfliktust, de elveinket nem akarjuk megtagadni, hogy nem okoztunk senkinek kárt, döntésünk a munkaerőhiányból következett, ez egy normális folyamat, nem mi tettük először a világon”.

„Globális probléma, hogy tőlünk elvándoroltak Magyarországra, Nyugatra. Mi, akik itthon maradtunk és folytatnánk tovább életünket, a befektetéseket valahogy meg kell oldanunk, nem tudunk nyugati fizetéseket adni, sajnos. Ezért keletre fordultunk, tudjuk, hogy a keleti országokból szívesen jönnének hozzánk. Ázsiában sokfelé a megélhetés 60 dollár, a mi minimálbérünk nekik jó fizetés” - mondja.

és ezzel eljutunk oda, ahová a brexit-pártiak is eljutottak az Egyesült Királyásgban, amikor arra panaszkodtak, hogy jönnek kelet-európai munkások

és lenyomják az árakat, amiből családostul helyben nem lehetne megélni, de szerény körülmények között élve, a pénz egy részét hazaküldve már vonzó lehet.

És ezt egy 2018-as törvénymódosítás tette lehetővé: előtte az átlagbérnek megfelelő összeget kellett fizetni az EU-n kívülről jövő munkásnak, azután viszont elég volt a minimálbért. Így a pékségben fizetett 2000-2500 lej – 130-165 ezer forint – közötti fizetések helyett 350-et is lehet adni, amennyiért egy helyi már nem jönne el. Ez a titokzatos „800 eurós állami támogatás” nélkül is megmagyarázza, miért éri meg Srí Lankáról munkavállalót hozni.

Globális a munkaerőpiac, így az az árverseny, amely kialakult Kelet- és Nyugat-Európa között az EU-n belül, most már megvan a harmadik és a „második” világ között is.

„Rendes tiszta emberek, nyitottak voltunk arra, hogy befogadjuk és tegyünk próbát velük, és így valahogy tudjuk folytatni a munkánkat” - mondta Köllő Kata, akit a napokban a Srí Lanka-i konzulátus állítólag arról értesített, hogy veszélyben látja két állampolgárát, ezért el akarják vinni őket. „Nem tudom, mi lesz, most már azt kell tennünk , amit mondanak. Mi nagyon szeretnénk megtartani őket. Megszerettük őket, jóravaló emberek, nagyon sajnálom, elmondhatom, hogy a szívem megszakad, hogy el kell őket vinni, nem azért csináltuk ezt, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek.”

A cég egyik dolgozója szerint nagyon normális, dolgos emberek. Szabó Ödön megérti, hogy "sokan féltik a város nyugalmát" mert "hallják, hogy a muszlimok mit csinálnak németben, meg franciában, és tartanak tőle, hogy ők is olyanok lesznek, de én nem látom, hogy olyanok lennének." Szabó szerint azért sincs rendben az előítélet, mert románok is nagy számban dolgoznak külföldön. „Mi, mint románok elég problémát okoztunk az európaiaknak”, mégsem ítélnek el mindenkit, aki onnan ment dolgozni Nyugatra.

A legnyomasztóbb, hogy kiderült: a két Srí Lanka-i nem is tud a körülöttük forrongó helyzetről.

„Nagyon jól érzem itt magam, az emberek nagyon kedvesek” - mondta a 48 éves Naindi. Láthatóan hozzászoktak már a kamerákhoz, ahogyan a többi dolgozó is. De mint kiderült, a két vendégmunkás eddig úgy tudta, azért jöttek érdeklődni, mert különlegesnek tartják Romániában, hogy olyan messziről jöttek a Hargitára. Amikor rákérdeztem, hogy hallottak-e azokról, akik félnek a velük induló migránsáradattól, meglepődnek. „De miért?” - kérdi zavartan mosolyogva Naindi, de aztán folytatja a munkát. Ő egyébként buddhista, társa viszont a kétmillió Srí Lanka-i katolikusok egyike.

Ehhez képest az egyház egyik képviselője is az idegenellenesek oldalán keveredett a történetbe, igaz, szerinte a sajtó rosszindulatúan félremagyarázta a szerepét. Bíró Károly segédlelkész volt az, akinek vezetésével a hét elején százötven ember a mise után összegyűlt, majd a polgármesterhez vonult, és az ő kezdeményezésére volt újabb gyűlés szerdán is, ez vezetett szombati népgyűléshez.

„A ditróiak szeretik megvédeni magukat, az volt a vágyam, hogy beszéljük meg normálisan, ne legyen még szélsőségesebb a helyzet, mert ez át tud csapni, néhány ember hibája miatt.” A segédlelkész szerint már az is segítene, ha az emberek kérdéseket tehetnének fel Köllő Csabának, ám ő ezeket elhárította. „Nekem azt mondta, fogadjak ügyvédet” - Bíró Károly megtörtnek tűnt, amikor beszélt. „Hogy jól döntöttem-e, azt majd a következő hetek alapján tudom megítélni, de a lelkiismeretem tiszta, sokat forgattam a szentírást, imádkoztam, segíteni akartam.” Pénteken a rendőrség utalva az ő személyes felelősségére külön felhívta a figyelmét, hogy igyekezzen nyugodt mederben tartani az embereket.

„A rasszizmus az, ami gyűlöletből fakad" - mondta Bíró Károly. Szerinte itt erről szó nincs, ha volt is elfogadhatatlan fenyegetés, az csak egy-két ember hangoskodása, a többség békésen akarja rendezni a helyzetet. 

A romániai sajtóban több helyen egyértelműen a rasszista idegengyűlölet állt a középpontban a történet tálalásakor. "Amikor megkérdezték tőlem, mik a megoldási lehetőségek, egyik megoldásként mondtam, hogy az is az lehet, ha a cég önszántából azt úgy dönt, hogy áthelyezi a vendégmunkásokat más településre. Aztán ez úgy jött le, hogy én azt akarom, menjenek el." - mondta a polgármester, aki több nyilatkozatában beszélt arról, hogy ne keverjék össze az emberek az illegális migránst a vendégmunkással. A faluban van, aki szerint ez a tálalás azért jó az államnak, mert a feszültségre mutatva jó ürügy lehet arra, hogy a színmagyar településre rendőrlaktanya jöhessen, a rendőrök családtagjaival, a gyerekeik oktatásához szükséges román iskolával.  

A segédlelkész az Indexnek szigorúan magánemberként nyilatkozott, nem az egyház képviseletében. Elmondása szerint egyházi felettesei nem szóltak bele szerepvállalásába. Igaz, néhány órával később, pénteken Gyulafehrévár nyugalmazott érseke ítélte el Bíró Károlyt, amiért egy olyan konfliktus középpontjába keveredett, amely meghaladja kompetenciáit és nem egyezik az egyház álláspontjával – írta a Marosvásárhelyi Rádió. „Úr Jézus főparancsa a szeretet, a keresztényt ezen felül az ellenségszeretet is jellemzi: mennyivel inkább kell keresztényeknek keresztény testvéreiket befogadni, sőt, a más vallásúakat is” - áll a gyulafehérvári érsekség állásfoglalásában, kijelentve, hogy a kedélyek lecsillapítása és nem az indulatok szítása az egyház képviselőinek feladata. A kérdésre, hogy ezt Bíró Károly cserben hagyásnak tartja-e, a segédlelkész nem kívánt válaszolni.

Borítókép: Az egyik Srí Lanka-i pék dolgozik a ditrói pékségben. Fotó: Kaszás Tamás / Index