Vajon időben léptünk a többiekhez képest?

Amikor Hongkongban világossá vált, hogy egy új típusú, tüdőgyulladást okozó vírus érkezett a területükre, az embereknek rögtön eszükbe jutott a a 2003-as év. Elkezdett villogni a „Kína” és a „koronavírus” szó a fejükben, és tudták, mi a teendő, magyarázza ebben a cikkben Nicholas Thomas, a hongkongi egyetem professzora. Akkor a SARS 300 ember halálát okozta, és több mint 1700 embert fertőzött meg.

A hongkongiak azonnal, maguktól elkezdték a fizikai távolságtartást, felvették a maszkokat, és a kormányuk is elképesztően hamar lépett: 23-i volt az első bizonyított eset bejelentése, a helyi vezetés január 25-én szükségállapotot hirdetett. A következő napokban bezárta az iskolákat, 178 ezer köztisztviselőtől kért home office-t, tömegprogramokat mondott le, a közlekedést korlátozta és így tovább. A home office-t aztán sok cég is elrendelte. 

Annak ellenére, hogy Kína többi részével milyen szoros szálak kötik össze, a szerda esti adatok szerint „csak" 181 fertőzöttjük volt, és mindössze négyen haltak meg. A gyors reakció és a tudatos állampolgári viselkedés életet menthet, akármennyire közhely is.

Utóbbira, mármint az állampolgári viselkedésre nincsenek egzakt mérőszámok, legfeljebb sztereotípiákat tudunk sorolni a fegyelmezett ázsiaiakról és a laza, kézfogós, összejárós mediterránokról, de az, hogy hány fertőzöttnél, az első megjelenés után hány nappal lép egy ország, az könnyedén utánakereshető. 

Nyilván mindenkinek a fejében ott a kérdés:

Ugorjunk egy kontinensnyit. Európában Olaszország volt az első gócpont, ők még nem éltek át ilyet, érdemes itt megnézni a kumulált (összesített) SARS-adatokat, gyakorlatilag nem jött át Európába a betegség, nem is kapcsoltak időben. Az Index gyűjtése szerint több az első (római) fertőzés után az országos iskolabezárás 34, a kijárási tilalom 40 napjukba telt az olaszoknak.

Az olaszok egyetlen dologban voltak viszonylag gyorsak: miután rájöttek, hogy Lombardia gócpont lett, napokon belül lezárták az elsőként fertőzött kisebb településeket. Ez azonban, utólag úgy tűnik, kevés volt.

Ami durva, hogy bár időben nagyjából egybeestek a döntések – Európa március 10-e környékén kezdte felismerni, hogy nem játék a dolog –, a spanyolok és a franciák relatíve még náluk is lassabbak voltak, előbbiek 40., utóbbiak 50. napon túli intézkedésekkel.  Norvégia is viszonylag későn lépett, jelenleg elég előkelő helyen vannak az egymillió főre jutó betegek számában.

Európa nagy részének, például a mi régiónknak viszont ha úgy vesszük, iszonyú szerencséje van azzal, hogy kicsit később érkeztek az első betegek (igazoltan és hivatalosan legalábbis), és akkor már Olaszország helyzetéből tudták, hogy muszáj a legkeményebb döntéseket meghozni. De azért azt is érdemes megfigyelni a grafikonokon, hogy az olasz-francia-spanyol hármasnál mennyivel később ívelt fel a fertőzöttségi görbe, sokkal tovább volt lapos, mint a többi országnál.

Az osztrákok, a csehek és a magyar kormány is tizenegykét napon belül reagált, iskolabezárásban, határzárban, rendezvények betiltásában is eléggé gyorsan léptünk a többiekhez képest. (Persze ehhez fogadjuk el, hogy valóban március 4-én volt az első fertőzött nálunk, és nem sok nappal korábban, amikor még tesztelés nélkül küldtek haza a Szent Lászlóból gyanús esetet.) 

Ami érdekes, hogy nálunk egy lépés jöhet még nagyjából: a kijárási tilalom. Itt írtunk róla, hogy ezt többen is meglépték már, csehek, osztrákok, olaszok, spanyolok például. 

Érdemes megnézni a táblázatot, a leggyorsabban a csehek léptek, 16 nappal az első beteg után bevezették, az osztrákok három hetet vártak. A három súlyosan fertőzött nagy európai ország ebben is 40-50 napos reakcióidőket produkált.

 Borítókép: Csomor Ádám / Index

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, és vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!