A japánok nem fognak otthonról dolgozni, míg nem lesz kötelező, vagy bele nem halnak

A japánok sokszor csodált munkamorálja most nem segíti a járványellenes védekezést. Hiába kérik a politikusok és a közegészségügyi hatóságok az embereket, hogy aki csak teheti, dolgozzon otthonról, a munkavállalók nagy többsége ennek ellenére bejár a munkahelyére minden reggel, a megszokott időben. Így alig csökkent például a 13,5 milliós Tokió tömegközlekedési rendszerének terheltsége, gyakorlatilag ugyanakkora a tumultus, és az utazók ugyanolyan közel (gyakorlatilag testközelben) vannak egymástól, mint általában.

A legnagyobb vállalatkonglomerátumok, például a Honda, a Nissan vagy a Toyota ugyan arra kérte a nélkülözhető alkalmazottjait, hogy váltsanak home office-ra, de még ők sem fogadják meg nagy többségben munkaadójuk kérését, és inkább mégis bejárnak az irodába.

Noha azt gondolnánk, hogy a technológiailag egyik legfejlettebb országként Japánban egészen széles körűek a távmunka lehetőségei, ez nincs így. Egy tavalyi felmérés szerint a japán cégek 80 százaléka nem építette ki a távmunka infrastrukturális feltételeit. Sok irodai dolgozónak nincs otthon használható laptopja. Abe Sinzo kormányfő pedig mindeddig megtagadta, hogy veszélyhelyzetet hirdessen a járvány miatt, így az irodák jogilag nem is kötelezhetők a bezárásra, és az embereket nem lehet utasításszerűen hazaküldeni.

A kérésre pedig nem hallgatnak. Pedig a japán társadalom rendkívüli módon elöregedett. Ez nemcsak a koronavírus-betegség súlyossá válása szempontjából jelent nagy veszélyt, de azért is, mert az idős, de még aktívan dolgozó emberek nehezen (vagy egyáltalán nem) képesek hirtelen digitális munkára átállni. Japánban mind a mai napig elengedhetetlen kelléke az irodáknak a fax, és papíralapú szinte minden dokumentum. 2018-ban, az ország akkor 68 éves kiberbiztonsági minisztere bevallotta, hogy addig nem nagyon használt számítógépet. 

Ráadásul egy kormányzati felmérés szerint minden ötödik munkavállaló annyit dolgozik - mindenféle világjárvány nélkül is –, ami már az életét veszélyezteti. Még külön szó is van erre:

ami a halállal végződő, túlzásba vitt munkát jelenti. Tokijosi Hideja, egy angoltanár Tokióból, így ír e jelenségről a Twitteren: „Mindannyian figyeljük a híreket a koronavírusról, és sokkal jobban félünk, mint azt gondolnák. Viszont a japán átlagemberek számára a munka mindig is fontosabb volt mindennél, egyúttal a legjobb kifogás is volt mindenre. Ha csak a kormány nem záratja be a munkahelyeket, senki sem fog otthon maradni. A munka rabszolgái vagyunk.”

(CNN)

(Borítókép:  Járókelők Tokióban 2020. április 2-án - fotó: David Mareuil / Anadolu Agency / Getty Images)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!