38 éve próbálja Belgium megfejteni a rejtélyes gyilkosságokat

– így nevezik azt a több bűnözőből álló bandát, akik a nyolcvanas években 28 embert - köztük gyerekeket is - öltek meg számos áruházi rablásban. 38 éve megoldatlan az ügy, nem tudni, kik voltak a tettesek, miközben a gyilkosságsorozat mély nyomot hagyott a belgák szívében, a mai napig tartanak megemlékezéseket.

Az időnként újrainduló, majd ismét elhaló, eddig eredménytelen nyomozásban azonban nemrég változás állt be: először egy férfi állt elő, hogy két éve, a rendőrként dolgozó bátyja a halálos ágyán bevallotta, hogy ő az „Óriás” néven emlegetett bandatag. Ezután a leporolt és újból átnyálazott aktákban találtak „létfontosságú” nyomot.

Kérdés, hogy vajon megint vakvágányra fut-e a nyomozás.

Óriás, Vénember, Gyilkos

A brabanti gyilkosok 1982 és 1985 között több áruházra is lecsaptak. Főként a Brabant nevű régióban garázdálkodtak (innen a név), változó létszámban, de legalább hárman, és általában maszkkal illetve festékkel fedték el az arcukat. 

A támadások két hullámban zajlottak: 1982-ben még kisebb üzleteket támadtak meg, például fegyverboltot és fűszerest, de 1983-ban már szupermarketeket vettek célba. A két év alatt 14-szer támadtak, és összesen 12 embert öltek meg. Ezután egy másfél éves szünet következett, aztán újból lecsaptak 1985 szeptemberében, és utána még két támadást vittek végbe.

Ez utóbbiak az első hullámnál is több áldozatot szedtek, 16 ember halt meg, a rablóbanda tehát 28 embert gyilkolt meg összesen. Az öldöklések mellett alkalmanként több tízezer euró értékű belga frankot raboltak, azonban úgy tűnt, sokszor gondolkodás nélkül, vaktában lövöldöztek,

Volt olyan eset is, amikor a banda étolajat, viszkit és pralinét is lopott, ki tudja, miért.

A sajtó el is nevezte a gengszterbanda három főszereplőjét, akik az összes támadásban részt vettek, de az Óriás, Gyilkos és Vénember néven futó férfiakat még fantomkép alapján se sikerült elkapni. Az utolsó támadások egyike után viszont feltűnt, hogy a banda úgy hajtotta végre az akcióit, ahogy a képzett kommandósok szokták. A rendőrök azt feltételezték, hogy a támadások politikai indíttatásúak, és a csoport élén egy szélsőjobboldali nézetű rendőr állhat. Erre utalt legalábbis, hogy a rablók olyan fegyvereket hordtak, amilyenek a rendőrségnek is voltak.

Utoljára 1985 novemberében, Alostban csapott le a banda, és ezúttal nem úszták meg szárazon. Az egyik kiérkező rendőr ugyanis valószínűleg eltalálta az egyik bűnözőt, feltehetően a „Gyilkos” néven futó tagot. A banda egy lopott Golf GTI-vel menekült el a helyszínről. Egy belga gyilkosságokkal foglalkozó blog leírása szerint aznap este néhány fiatal egy közeli erdőben látott két férfit egy fekvő emberalakkal egy Golf mellett, de annyira megijedtek, hogy inkább elszaladtak, és csak jóval később tettek tanúvallomást is.

A nyomozók szerint a két túlélő a helyszínen temethette el társukat, aki belehalt a sérüléseibe. Az erdőben találtak egy kiégett Golfot, feltehetően azt a kocsit, amelyikkel a bűnözők elmenekültek, azonban a holttest nem került elő.

Eldobált fegyverek és konteók

Más tárgyi bizonyíték is akadt: 1986-ban, a ronquières-i folyóban találtak meg több csomagot, amelyekben a támadások első és második hullámában használt tárgyak voltak. Ezen kívül a Le Vif belga lap szerint 2017 májusában is találtak olyan fegyvereket a Brüsszel-Charleroi-csatornában, amelyek a 30 évvel azelőtti támadásokhoz köthetőek.

A korábbi csomagokban voltak golyóálló mellények részei, lőszerek és fegyverek is, de olyan csekkek is, amelyeket az utolsó, alosti támadáskor zsebeltek be a tettesek. A folyóba bedobott tárgyakkal kapcsolatban azonban történt egy kis kavarodás, ugyanis a legújabb vizsgálatok alapján kiderült, hogy a csomagokat korábban dobhatták a folyóba, mint azt hitték.

Ezek után egyáltalán  nem meglepő, hogy az évek során rengeteg teória született az elkövetőkről és motivációjukról, illetve arról, hogy miért nem sikerült több mint három évtized alatt megtalálni őket. Sokan úgy gondolják, hogy a hatóságoknak köze lehetett hozzá, hogy eredménytelen maradt a nyomozás. Az elméletek megcáfolásában persze az se segített, hogy Roger Romelard, az ügyön dolgozó egyik nyomozó 2019-ben öngyilkos lett, miután két régi kollégáját letartóztatták. A mai napig látni kommenteket videók és cikkek alatt, amik a rendőrségre vagy valamilyen titkosszolgálatra gyanakodnak.

A reálistól a teljesen konteó-szagúig elég sok mindent kitaláltak már, viszont a feltételezések nagy többsége végül nem nyert bizonyítást. Az egyik ilyen egy nyolcvanas években elhíresült összeesküvés-elmélet, a „Ballets roses” azaz „rózsaszín balett” konteóval kapcsolatos. Eszerint magas rangú tisztviselők, miniszterek, sőt, maga II. Albert belga király orgiákat tartott, amelyekben kiskorúak is részt vettek – ezt hívták rózsaszín balettnek.

A pletyka szerint az egyik ilyen alkalomról felvétel is készült. Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a brabanti gyilkosok valójában azokat az embereket tették el láb alól, akik tudtak a felvétel létezéséről, látták a videókazetták tartalmát, vagy éppen birtokolták azokat. A kazetták azonban sohasem kerültek elő, és maga a rózsaszín balettek története is egy belga pszichiáter kitalációja. 

Egy elbocsátott kommandós

Az évek során egyre nehézkesebben haladt a nyomozás, kihűltek a forró nyomok, és bár volt néhány gyanúsítottja az ügynek, végül senkiről nem lehetett bebizonyítani, hogy bármi köze lenne a brabanti gyilkosságokhoz. Az akták egészen 2017-ig porosodtak, amikor végre történt valami: egy férfi azzal állt elő, hogy két éve elhunyt bátyja lehet az egyik tettes.

Öccse elmondása szerint Christiaan Bonkoffsky bevallotta, hogy ő a brabanti őrült banda vezetője, Óriás, mindezt úgy, hogy korábban rendőrként szolgált. 

Az elején tagadtam, és nagyon nehezen dolgoztam fel, de ma már ki merem jelenteni, hogy a testvérem volt az.

– nyilatkozta korábban a neve elhallgatását kérő testvér.

Bonkoffsky élettörténete egyébként eléggé beleillik a nyomozók teóriájába is, miszerint az elkövetőknek köze lehetett a rendőrséghez, mert hozzáértő módon követték el a rablásokat. Bonkoffsky ugyanis 1981-ig egy elit kommandós csapatban szolgált, amíg el nem bocsátották az alosti rendőrségtől, mert egyszer véletlenül elsült a fegyvere.

Öccse ügyvédje szerint elbocsátása miatt a férfi megkeseredett, és nagyon sokat ivott. Volt felesége, akivel tíz évvel a támadások után házasodott össze, később úgy nyilatkozott, hogy semmi kétsége nincs afelől, hogy Bonkoffsky volt az Óriás. Elmondása szerint a férfi alkoholista volt, szélsőjobboldali nézeteket vallott, és rajongott a fegyverekért. Bonkoffsky ráadásul 190 centiméter magas volt, kifejezetten hasonlított az egyik fantomképre. Ráadásul azokon a napokon, amikor a támadások történtek, hiányzott a munkahelyéről, sőt, 

Csakhogy néhány évvel később az ügyészség bejelentette, hogy megállapították, hogy az exrendőr nem azonos az Óriás néven emlegetett bűnözővel. Ettől függetlenül a mellékvágánynak bizonyuló Bonkoffsky-szál új lendületet adott a nyomozásnak is.

Elfelejtett dossziékban lapulhatnak a nyomok

A belga rendőrség elkezdte leporolni, illetve felkutatni a régebbi aktákat, illetve DNS-vizsgálatokba fogott. A BBC szerint a rendőrség több ezer dokumentumot nyálazott át az elmúlt két évben, és több száz embertől vettek DNS-mintát. Ennek köszönhetően

Vannak ráadásul olyan dossziék, amelyek az évek során eltűntek. A Le Soir szerint egyes dokumentumok másolatait azonban az áldozatok hozzátartozói is megkapták, 1995-ben, hála az akkori igazságügyi miniszternek. A dokumentáció ekkorra már több mint egymillió oldalt tett ki. Csakhogy ezek visszaszerzése nem megy olyan egyszerűen: az egyik áldozat özvegye például nem akarta átadni a dossziéját, amit az elmúlt harminc évben őrizgetett, sőt bővített. Ügyvédje szerint a nő azért sem akart együttműködni a rendőrséggel, mert már nem bízik az igazságszolgáltatásban, és elege van belőle, hogy a rendőrség már annyi teóriával vakvágányra futott. Az özvegy egyébként egy idősotthonban lakik, a rendőrség pedig végül megszerezte tőle a dokumentumokat.

A Bonkoffsky-szál már jó ugródeszka volt, hogy a nyomozók újra elő tudják venni az ügyet. Ugyanis az áldozatokat képviselő ügyvédek szerint, ha nem történt volna fejlemény a nyomozásban, akkor 2020-ban végleg lezárták volna a dossziét. Szerencsére azt is sikerült kieszközölni, hogy a gyilkosságok, amelyekért 2015-ig lehetett volna büntetést kiszabni, még ne évüljenek el. Így a nyomozóknak 2025-ig van idejük megtalálni az elkövetőket, és eljárást indítani ellenük – először pedig lenyomozni az újonnan előkerült fotót is.

(Borítókép: Rendőrök az 1985-ös  Aalst-i rablás helyszínén - fotó: Belga / AFP)