Gyenge nőként beszélt magáról Lukasenko Litvániába menekült ellenfele

Elhagyta Belaruszt a vasárnapi választások ellenzéki elnökjelöltje, miközben az országban tömegtüntetések zajlanak, tiltakozva az ellen, hogy az országot 26 éve irányító Alekszandr Lukasenko vitatható tisztaságú választásokon hatodszor is 80 százalék feletti eredménnyel nyert.

Szvetlana Tyihanovszkaja videóüzenetben fordult a választókhoz a ránézésre meglepő távozása után, bár a részletek nem ismertek.

„Azt gondoltam, a kampány megerősít, de valószínűleg ugyanaz a gyenge nő maradtam, aki voltam. Nehéz döntést hoztam, önállóan, nem befolyásolt sem a stáb, sem a barátok. Tudom, hogy sokan megértik, sokan elítélnek és sokan meggyűlölnek érte. De ne adja isten senkinek, hogy ilyen választás elé kerüljön, mint én. Emberek, vigyázzanak magukra. Egyetlen élet feláldozása sem ér annyit, mint ami most történik. Én... A gyerekek a legfontosabbak az életben.”

Egy ideig saját stábja sem tudott semmit a 37 éves jelölt hollétéről, attól is tartottak, hogy letartóztatták őt, amikor a Központi Választási Bizottság épületében járt. A letartóztatás nagyon is reális verzió volt, egyrészt, mert számtalan esetben kerültek már rács mögé az elmúlt évtizedekben elnökjelöltek és Lukasenko más politikai ellenfelei, másrészt, mert két hónappal ezelőtt a bloggerként népszerűvé vált Szergej Tyihanovszkijt is őrizetbe vették – felesége lényegében épp azért vállalta az elnökválasztási küzdelmet, mert az országban egyre népszerűbb férje erre nem kapott lehetőséget.

Hogy Tyihanovszkaja a szomszédos Litvániába ment, az a litván külügyminiszter bejegyzéséből vált bizonyossá. Az elnökjelölt stábja szerint az elnökjelöltnek nem volt más választása: állítólag maguk a belarusz hatóságok szállították a határig, cserébe viszont szabadon engedték stábja egyik vezető tagját, Marija Morozt, akit még a választások előtti napon vettek őrizetbe – írta a Tut.by.

Tyihanovszkaja lépése azonban így is meglepő: hiába voltak országszerte tüntetések, amelyek méretükben túlszárnyalják az eddigi tiltakozásokat – ráadásul most először nem Minszk a sokadik vitatott választási győzelem miatti tüntetéssorozat kizárólagos központja –, az elnökjelölt már hétfőn közölte, hogy nem vesz részt az utcai tiltakozásokon, mert el akarja kerülni a provokációt, amelynek eredményeképp férjéhez hasonlóan őt is börtönbe zárhatják.

Ugyanakkor hétfőn győztesnek hirdette magát, vitatva a hivatalos exit poll eredményeket, közölve, hogy saját exit polljuk alapján ő nyert legalább 70 százalékkal.

A távolmaradás a jelenlegi helyzetben és a győzelem egyoldalú kihirdetésének ismeretében legalábbis váratlan, de nem ez az egyetlen furcsának tűnő lépés az ellenzéki vezetés részéről.

Tyihanovszkaja úgy vált az ellenzék fő jelöltjévé, hogy beállt mögé az őrizetbe vett Viktor Babariko stábja. Babariko a Gazprom által birtokolt Belgazprombank vezetője volt, és a választások szokatlan fejezeteként Lukasenko azzal vádolta meg a bankot, sőt, közvetve az orosz Gazpromot és az orosz kormány egyik tagját, hogy pénzmosásra használják a pénzintézetet. Lukasenko a választások idején még sosem állt elő Moszkvával szemben ilyen váddal, és ezt fokozta azzal, hogy 33 orosz zsoldost tartóztatott le, akit szerinte orosz oligarchák küldtek, hogy destabilizálják Minszkben a helyzetet. A konfliktust a választások után igyekszik hamar rendezni, de nem tovább szűkítheti a mozgásterét a Kremllel szemben, amely már csak a két ország minél nagyobb fokú integrációjáért cserébe biztosítana olcsóbb hiteleket és olcsóbb energiahordozókat, amelyek nélkül Lukasenko sajátos, szovjetnosztalgiára építő rezsimje már nem volna fenntartható.

Babariko stábján kívül Tyihanovszkaja mellé állt a Lukasenko mellett hosszú éveken át magas diplomáciai posztot betöltő Valerij Cepkalo is, aki azonban a Központi Választási Bizottság döntése nyomán nem indulhatott az elnökválasztáson, mert hivatalosan nem gyűjtött össze százezer hiteles támogató aláírást. Cepkalo ezután Moszkvába ment, Tyihanovszkaja mellett így felesége, Veronyika Cepkalo lépett fel, együtt Babariko stábjának vezetőjével, Marija Kolesznyikovával. Így jött létre az ellenzék női triója, aminek külön üzenete volt, mivel Lukasenko közismerten lekezelően beszélt a női politikusokról.

Mostanra azonban nemcsak Tyihanovszkaja van külföldön, hanem Veronyika Cepkalo is elhagyta az országot, férje után Moszkvába ment.

Mindez növeli az esélyét annak, hogy Lukasenko kikecmereg az elmúlt 26 év legnehezebb választásából, és időt nyer, hogy rendezze sorait – igaz, az EU és Moszkva között sajátosan lavírozó, bár mindig a Kreml felé hajló, autoriter rendszerének fenntartása minden eddiginél nehezebb lesz.