Amerikai nagykövet: Nem mószeroltam volna Orbánt az Indexnél

A magyar közvéleményben némi meglepetést keltett, hogy még a novemberi amerikai elnökválasztás előtt lemondott. Miért tette? 

Számomra és a családom számára nem volt ez olyan meglepő. Amikor ideérkeztem, az volt az elképzelésünk, hogy az elnöki ciklus végéig maradok. Az elnökválasztásnak igazán semmi köze nem volt ehhez a döntéshez. Abból indultunk most ki, hogy hálaadásra és karácsonyra már otthon legyünk. Ezért esett a döntés november 1-jére. Szeretem, hogy nagyköveti rangban vagyok, de a nagyapai rang még jobban a kedvemre van. 

Hány éves az unokája? 

Éppen betöltötte a tizenötöt. Én pedig két és fél évet kiestem az életéből, így nem láttam a futballcsapatban való szereplését, és még sok minden mást sem. A családunk nagyon kicsi, és nagyon közel állunk egymással. 

2018-ban érkezett Magyarországra, Donald Trump nagyköveteként. Mi volt a célkitűzése, és elégedett-e az eredménnyel? 

Az üzleti világból érkezem, márpedig ott az a szabály: soha nem lehetsz elégedett, hiszen mindig van mit javítani. De ahogyan visszatekintek az elmúlt két és fél évre, azt mondhatom: amikor ideérkeztem, országaink kapcsolata nem is lehetett volna rosszabb. Amikor pedig a jövő hét pénteken felülök a repülőgépre, akkor elmondhatom majd: a kapcsolataink nem is lehetnének jobbak. Sok mindent sikerült elérnünk, ami az Egyesült Államoknak és Magyarországnak is csak a javára vált. 

A politikai kapcsolatok csúcspontját alighanem az jelentette, amikor tavaly Trump elnök a Fehér Házban fogadta Orbán Viktor kormányfőt. Magyarországon mégis sokan úgy gondolják, ön nem tett eleget az amerikai érdekek védelmében, így a CEU körüli huzavona kapcsán sem. Mit felel ezekre a bírálatokra? 

Ma már – azt gondolom – fontosabb kérdés, hogy mi a helyzet a koronavírus-járvánnyal vagy miként alakult a gazdaság. Ami a magyar kormány politikájával kapcsolatos bírálataimat illeti, fel szeretném idézni egy repülőutamat – alighanem a valaha volt leghosszabbat –, amelyet Henry Kissingerrel együtt tettem meg Szingapúrból New Yorkba, amikor azt akartuk elérni, sikertelenül egyébként, hogy New York rendezhesse meg a 2012-es nyári olimpiát. Kissinger azt mondta nekem: a magándiplomácia sokkal fontosabb, mint a nyilvános diplomácia. Én is ezt követtem az itteni munkámban. Nem rohantam volna az Indexhez sem, hogy panaszkodjam az Orbán-kormányra. Ha úgy gondoltam, hogy valamit máshogy is kezelhetnének, személyesen juttattam azt kifejezésre. Azt tartottam szem előtt, hogy a megoldás Magyarországnak és az Egyesült Államoknak is jó legyen. Beleszerettem Magyarországba, de ez sem tökéletes ország, nem tökéletes a kormánya sem. Az Egyesült Államoké sem az. Benne van az alkotmányunkban, hogy tökéletes unióra törekszünk. Biztos vagyok benne, hogy a magyar kormány is így gondolkodik. Higgye el nekem, hogy hallattam hangomat – de diszkréten tettem. Az elnök és a magyar kormányfő kiváló kapcsolatban áll egymással. Nemrég egy órát beszélgettem Trumppal az Ovális Irodában, amikor a felmondólevelemet is benyújtottam. Egyszer csak azt mondta: Hívjuk fel Viktort! Mint kiderült, a miniszterelnök éppen a konyhában tevékenykedett, amikor beharangozták neki: az elnök hívja. Visszakérdezett: mégis, minek az elnöke? Az Egyesült Államoké – hangzott a válasz. Ilyen kapcsolatokra lehet építeni. 

Nem mindig volt világos, milyen irányvonalat követ a nagykövetségük. Nemrég az Index beszámolt arról, hogy támogatják a magyar kormánnyal szemben kritikus Nyugati pályán Facebook-kampányát, amely felrója Orbán Viktoréknak a szoros orosz kapcsolatot. Hogyan fér meg egymással ez a két vonal? 

A Fehér Házban tett látogatásom alkalmával – amit az előbb említettem – a First Ladyt is felkerestem; legalább tizenöt éve ismerem az elnöki párt. Melania Trump feltette a közös fotónkat az Instagramra, ahol milliók nézték meg és 800 ezer ember lájkolta. Ne higgye tehát, hogy nem vagyok tisztában a közösségi média jelentőségével. A Facebook nagyon fontos. De a sajtószabadság is nagyon fontos a számunkra. Akkor láttam a szóban forgó posztot először, amikor önök is. Minden olyasmit szívesen mutatunk, ami azt segíti elő, hogy országaink kapcsolatai még jobbak legyenek. A Facebookon márpedig rengeteg embert elérhetünk. 

Úgy érti, hogy a nagykövetségük nem szól bele, miket posztolnak azok, akiket támogat? 

Nem hiszem, hogy bele kellene szólnom minden egyes sorba, amit kitesznek. Nem az a cél, hogy támogassuk vagy támadjuk a magyar kormányt. Hanem hogy hozzájáruljunk a kapcsolatok építéséhez. 

Említette a koronavírust. 2020 más vonatkozásban is nehéz év az Egyesült Államokban: George Floyd májusi halála tüntetés- és zavargáshullámot váltott ki. Mit gondol, újraválasztják az elnökét? Egyáltalán, Donald Trumpra készül szavazni?

Számos szabály köt bennünket, diplomatákat (nevet). Nem akarom megkerülni a kérdését, de nem kommentálhatom a választásokat. Ám ha abból indul ki, ki jelölt engem a posztra, akkor jó eséllyel fogadhatna egy bukmékernél arra, vajon kire adhatom le a voksomat. Amerikában valóban nagyon sok rossz dolog összejött ebben az évben. A járvány, továbbá az is, hogy emberek tömegével veszítették el a megélhetésüket, vagy az, hogy virtuális temetéseket tartottak, amelyeken a hozzátartozók jelen sem lehettek. Szívszorító az egész. De egyszer vége lesz. Le fogjuk vonni a tanulságokat, és erősebbek, bölcsebbek, felkészültebbek leszünk. George Floyd halála a megítélésem szerint gyilkosság volt. Szükség van ennek nyomán a rendőrségi reformra. De az erőszak, amit szült, elfogadhatatlan. Sétáltam azóta Manhattanben a Madison sugárúton és az Ötödik sugárúton, ahol az üzleteket bedeszkázták a tulajdonosaik a fosztogatásoktól való félelmükben. Nem az erőszakban rejlik a válasz.

Egyelőre nem Trump, hanem egy másik republikánus elnök, az idősebb George Bush szobrát avatják fel a napokban Budapesten, az amerikai nagykövetség közelében. Hogyan látja ennek a történelmi jelentőségét? 

Sokan élnek Magyarországon, akiknek – biztos vagyok benne – nem kell elmagyaráznom az 1989-es év jelentőségét, azt, hogy véget ért akkor a kommunizmus időszaka. Istennek hála nekem nem kellett ilyen rendszerben élnem, de sokat hallottam róla. Bush akkor járt Magyarországon, ő volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki ellátogatott ide. Itt, a nagyköveti rezidencia fogadótermében találkozott az akkori magyar ellenzékiekkel, köztük Orbán Viktorral. Lássuk be, Viktor fiatalabbnak látszik az itt látható fotón (mutatja), mint ma, és az is igaz, mindketten jó pár kilóval könnyebbek voltunk akkoriban. Nagyon jelentősnek tartom Bush szobrának felavatását. 

A kommunizmus szellemével akkor is találkozhatott, amikor megtudta, hogy Mindszenty bíboros egykori lakosztálya lett a nagyköveti dolgozószobája. Ha egyetlen mondatot hagyhatna nagykövet utódának az íróasztalon, mi lenne az a mondat? 

Próbálja meg fenntartani, és tovább építeni a jó kapcsolatokat, amelyeket az elmúlt két és fél évben kialakítottunk. 

Most hazatér majd New Yorkba. Mi a legfontosabb emléke, amellyel elutazik  Magyarországról, és amelyet évek múlva is felidéz? 

Nézze, számos város van, ahol szép a kilátás, jók a szállodák és az éttermek, jó borokat lehet fogyasztani. De egy várost, egy országot az emberek tesznek naggyá. A szülővárosomban is az embereket tartom a legtöbbre, és Magyarországon is. Az itteni fantasztikus emberekkel kapcsolatos emlékeimet őrzöm meg a leginkább. 

(Borítókép: Informális megbeszélést folytatott Orbán Viktor miniszterelnök és David Cornstein az Egyesült Államok budapesti nagykövete feleségeik társaságában 2020. március 6-án. A nagykövet és házastársa Sheila Cornstein rezidenciájukon fogadták Orbán Viktort és feleségét Lévai Anikót. A kötetlen beszélgetésen az amerikai-magyar kapcsolatok aktuális kérdései kerültek szóba. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott kép.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)