Macron azt fenyegeti, amit megvédeni hivatott?

A Francia Köztársaság 1958-ban elfogadott alkotmánya azt sugallja, hogy Franciaország és a köztársaság elválaszthatatlan, egy és ugyanaz. Állampolgárairól pedig úgy foglal állást, hogy ugyanazokat az értékeket és kulturális szokásokat követik. Így pedig ha valaki más kulturális háttérből származik, elvárás, hogy idővel megtanulja a nyelvet, és maradéktalanul beilleszkedjen a Francia Köztársaságba, amelynek jelszava:

Az alkotmány preambuluma megállapítja: Franciaország szekuláris, demokratikus állam, szuverenitása pedig állampolgáraitól származik. 

Nem érdekel, ha valaki fekete, sárga vagy fehér, katolikus vagy muszlim, társadalmunkban elsősorban állampolgár

– szögezte le a The New York Timesnak Macron, megjegyezve: 

Szabadság, de kereteken belül

A 2015-ös terrortámadásokat és az utóbbi évek merényleteit Párizs a köztársaság értékei elleni támadásnak minősítette. Samuel Paty középiskolai tanár lefejezése, majd a nizzai merénylet csak olaj volt a tűzre: a francia elnök elhatározta, hogy hadat üzen az „iszlamista szeparatizmus” ellen, megreformálja a – szavai szerint – válságban lévő iszlámot, és elhozza a „felvilágosodás iszlámát”. A köztársaság védelmére irányuló politika azonban óhatatlanul a franciaországi muszlimok és más, az emlegetett értékekkel nem feltétlenül egyetértő csoportok ellen irányul. Pedig ők is állampolgárok, csak nem úgy, ahogy azt a francia elit elképzeli. 

A francia honatyák a megoldást az oktatásban látják, méghozzá legalább olyan minőségben, ahogy azt Paty tette. Ugyanis a szekuláris Franciaországban a szólásszabadság részét képezi az is, ha másoknak sértő véleményeket formálunk.

 

Megbukott integráció, kései szekularizáció

Macron október eleji beszédében – példátlan módon – elismerte a francia kormány felelősségét a muszlimok és a fekete-afrikaiak elgettósításában, ami pedig azzal járt: több nemzedékük nem tud azonosulni a köztársaság értékrendjével. Mással viszont igen, mondjuk az iszlám gyakorlásával, amit azonban egyre többen a radikalizmushoz vezető útnak tekintenek – élükön Gérald Darmanin belügyminiszterrel. Halal, azaz a muszlim vallási előírások szerint elkészített ételek, mecsetbe járás, hosszú szakáll.

Darmanin többször hangot adott annak: a vallást ki kéne iktatni a közéletből, a vallási előírásoknak megfelelő viselkedés, így a halal ételek fogyasztása vagy vásárlása csak szélesíti a szakadékot a világi és a vallásos (főként a muszlim) társadalom között, végső soron pedig az elkülönülést erősíti.

Sérülő szabadságjogok

Párizs három törvénytervezettel állt elő az utóbbi két hónapban; ezek a kormány szerint biztonságosabbá tennék Franciaországot.

Az első, a köztársaság értékeit erősíteni hivatott tervezet bezáratná a hatósági akkreditáció nélküli vallási iskolákat, és véget vetne a magántanulói státusznak, miközben minden iskolás azonosítószámot kapna. Az iskolakötelezettség keretében az állami vagy hatóságilag akkreditált tanintézményekben a köztársaság értékrendjének tiszteletére és elsajátítására nevelnék a francia állampolgárokat. 

A második, a felsőoktatási költségvetésről szóló jogszabály-tervezetből utólag kikerült ugyan, de a tudományos kutatásokat arra kötelezték volna, hogy összhangban álljanak a köztársaság értékeivel. Az állam ugyanis nagy figyelmet szán a felsőoktatási kutatások ideológiai hátterének. A kutatások ugyanis Jean-Michel Blanquer oktatási miniszter szerint

Ez az ideológiai vonulat a tárcavezető szerint aláássa a már említett egyetemes francia modellt, azaz a fajra és vallásra tekintet nélküli szekularista felfogást. A jogszabály-tervezetben azonban benne maradt az egyetemeken történő, „az intézmény békéjét és rendjét zavaró” gyülekezések tiltása. A törvényszegőket 45 ezer eurós (több mint 16 millió forintos) pénzbírsággal és három évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatják. 

A harmadik, a biztonsági törvénytervezet pedig megtiltaná az erőszakszervezetekről készült felvételek megosztását a közösségi oldalakon, kivéve, ha minden ismertetőjegyüket kitakarják. Ez effektíve akadályt görget például a tüntetések élő közvetítése, a riportkészítés és a hatósági túlkapások feltárása elé. Eközben felhatalmazza a biztonsági szerveket, hogy drónnal figyeljék meg a közterületeket, a rendőrök testkamerái pedig élő közvetítést nyújtsanak a hatóságoknak.

A jobboldal tapsolhat

Párizs tervezett intézkedései megfigyelők szerint részben felkészülés a 2022-es elnökválasztásra, amelyen Macron legfőbb kihívója a várakozások szerint a szélsőjobboldali Marine Le Pen lesz. Az iszlamista szeparatizmussal szembeni fellépéssel és kemény retorikával pedig Macron valószínűsíthetően szavazatokat akar elvenni Le Pentől.

A bevándorló hátterű franciák évek óta arra panaszkodnak, hogy tombol a rasszizmus, a rendőrök zaklatják és pofára igazoltatják őket. A túlkapások elkövetőinek felelősségre vonását megnehezítenék, hiszen megtiltanák, hogy rögzítsék tevékenységüket. Csak a minap rendőrök vertek meg egy fekete zeneproducert,

hétfőn pedig migránsokkal és tüntetőkkel csaptak össze, miközben felszámoltak egy migránstábort a francia fővárosban. 

Ha érvényt szereznének az említett törvénytervezeteknek, törvénytelen lenne a fent megtekinthető videók közzététele, betiltanák a tüntetéseket az egyetemi campusokon.

Bár az intézkedéseket az iszlamista szeparatizmus elleni harccal indokolják, minden francia állampolgárra hatással lennének, legyen „fekete, sárga vagy fehér” bőrszínű.

Csak éppen közben egy autokratikusabb, kevésbé szabad rendszernek ágyaz meg, amelyben annyira lehetnek szabadok a franciák, ahogy azt a hatalom engedi. 

(Borítókép: Francia család nézi Emmanuel Macron beszédét 2020. november 24-én. Fotó: Pascal Rossignol / Reuters)