Az óévben is háborúzott a világ

A háborúk hátterében leggyakrabban az etnikai/nemzeti elszakadási törekvéseket, a radikális iszlám fundamentalizmus és a nyugati világ geopolitikai küzdelmét, valamint a gigantikus pénzforrást jelentő kábítószer-kereskedelmet találjuk. A négy legnagyobb volumenű háborúból három, az afganisztáni, a jemeni és a szíriai az iszlám világban zajlik, a negyedik, a mexikói drogháború pedig az Egyesült Államok, a világ legnagyobb fogyasztói piaca tőszomszédságában. 

Még olcsón megúsztuk

Magyarország számára 2020-ban is jó hír, hogy a Balkánon az 1990-es években dúló háborúk nem újultak ki, ami a világ többi pontján vizsgált konfliktusokat nézve nem magától értetődő jelenség.

A balkáni békét azért is érdemes megbecsülni, mivel a békefenntartás költségeinek jó részét ma már a mi adónkból fedezik. Szerbia növekvő fegyverbeszerzései Oroszországból kétségtelenül egyre aggasztóbb méreteket öltenek.  A NATO és az EU békefenntartóinak – köztük több száz magyar katonának – a jelenléte Boszniában és Koszovóban viszont elég garanciát jelenthet, hogy a fennmaradt politikai ellentétek nem mérgesednek el a végletekig, és nem jutnak el újra a fegyveres összetűzésig. A volt Jugoszlávia szétesése nyomán kitört háborúk kihunytak, de az egykori Szovjetunió területén még idén is két aktív konfliktus szedte az áldozatait.

Az egyik az ukrán Donbasz régió orosz ajkú felkelőinek Moszkva támogatásával már hetedik éve tartó, idén már csak szórványos összetűzésekre redukálódó szakadár küzdelme az ukrán központi kormány ellen.

A másik a hegyi-karabahi konfliktus némileg váratlan, de nem meglepő kiújulása volt 2020 szeptemberében. Nem volt meglepő, mert Azerbajdzsán már közel másfél évtizede intenzíven fegyverkezett, hogy revansot vegyen az örményektől elszenvedett vereségért, és az 1990-es évek elején elvesztett területeit visszaszerezze. Mivel az azeriek az olajbevételekből tartósan olyan összegű pénzeket öltek bele a fegyverkezésbe (2009–2018 között 24 milliárd amerikai dollárt) , ami rendre meghaladta Örményország anyagi lehetőségeit, illetve Törökország az évek során egyre hathatósabb támogatója lett az azeri ügynek, a stratégiai erőviszonyok idén őszre megfordultak. A 6-7 ezer halálos áldozattal és az elvesztett azeri területek egy részének visszafoglalásával járó hathetes harcok végül fegyverszünettel zárultak novemberben, amit jelenleg 2000 orosz békefenntartó garantál. 

Az is kedvező, bár nem tudni, mennyire tartós trend, hogy az eddig legnagyobb emberáldozatot követelő négy fegyveres konfliktus 2020-ban alacsonyabb hőfokon izzott, ami összefüggésben lehet a koronavírus terjedésével. A Covid–19-járvány megjelenése egészen biztosan hatott a mexikói és latin-amerikai drogháborúra, tavasszal a határlezárások miatt a narkotikumok csempészete is csökkent, illetve az utcai erőszaknak is értelemszerűen gátat szabott a kijárási tilalom. Ez a hatás viszont, minden remény ellenére, átmenetinek bizonyult, őszre már kiújultak a bandaháborúk, illetve karácsony előtt a mexikói Jalisco állam volt kormányzóját is meggyilkolták egy étteremben.

Afganisztánban viszont a karácsonyi bombatámadások ellenére is biztatóbb a helyzet: nemcsak mert idén feleannyian haltak meg, mint 2019-ben, illetve szeptemberben béketárgyalások indultak, hanem mivel a jelek szerint ezeknek januárban folytatása is lesz Dohában. 

A groteszk háború 

Az elmúlt évtizedben az iszlám világ központi konfliktusává vált szíriai háború lezárásának körvonalai azonban még mindig halványak. A 2011-es szíriai tüntetések Bassár el-Aszad elnök rezsimje ellen lépésről lépésre a Közel-Kelet egyik legvéresebb, leggroteszkebb és nagyhatalmi játszmák egész sorával megtűzdelt háborújába torkollottak. A geopolitikai panoptikum forgószínpadán az évek során láttuk a kíméletlen Iszlám Állam felemelkedését és bukását, a neooszmanista Törökország regionális hatalmi szárnybontogatásait, a kurdok nemzeti mozgalmának egy újabb fellángolását, Moszkva szovjet időket idéző látványos katonai intervencióját az Aszad-rezsim védelmében, a síita és szunnita iszlám híveinek szektás harcát, illetve ráadásnak egy zűrzavaros stratégia benyomását keltő amerikai beavatkozást. 

Magasabb fordulatszámon szedte áldozatait viszont az a konfliktus, amit 2002 óta Afrika középső részén szítanak a különböző iszlám szélsőséges hálózatok. A korábbi amerikai és francia katonai intervenciók csak részleges és átmeneti sikereket hoztak ebben a határokon áthúzódó, egyre elmérgesedő, vallási köntösben zajló gerillaháborúban, amelynek nincsenek nyertesei. Az Iszlám Állam és az al-Kaida terrorszervezet afrikai mutációinak egyik központja Maliban van, innen terjedt át tevékenységük Burkina Fasóba 2016 vége óta, anarchiát és erőszakot gerjesztve, félmillió embert kényszerítve lakhelyük elhagyására. Az iszlamista militánsok azonban a Csád-tó medencéjében is nyüzsögnek, de hajtanak végre terrorakciókat Nigerben is, ahol nyáron hat francia segélymunkást öltek meg egy zsiráfparkban.

Az iszlamisták a Száhel-övezeti országokban viselt gerillaháborújában tavaly 4825 fő vesztette életét, 2020-ban már 6700. A veszélyes tendencia akkor kezdődött, amikor a Szíriában és Irakban vereséget szenvedett Iszlám Állam ide, Nyugat-Afrikába kezdte átmenteni magát.

A „legpusztítóbb terrorszervezet” (deadliest terrorist group) kétes dicsőségű címére néhány évvel ezelőtt szert tevő Boko Haram is aktivizálta magát idén Nigériában és Csádban. Nem annyira az év végén végrehajtott, és alapvetően kiszabadítással végződő tömeges emberrablásra kell itt gondolni, hanem olyan akciókra, mint keresztények legyilkolása és egy templom felgyújtása karácsonykor, vagy a csádi hadsereg katonáinak tömeges lemészárlása tavasszal. A fekete kontinens másik oldalán sem jobb a helyzet; nemcsak Szomália fuldoklik az iszlamista terrortól, hanem ez átterjedt az egykori portugál gyarmat, Mozambik gázban gazdag északi régiójára is. 

Mint Jugoszlávia, csak ötször nagyobb 

Kelet-Afrikában az etnikai alapú konfliktusok is részei az instabilitásnak. Abij Ahmed etióp miniszterelnök 2020 novemberének elején katonai offenzívát indított az Észak-Etiópiában fekvő szövetségi tagállam, Tigráj ellen, hogy elejét vegye a további szeparatista törekvéseknek. Az egy hónapos heves harcok nyomán több mint 50 ezren kerestek menedéket Szudánban. A hadműveletek karácsony előtt sikeres nyugvópontra látszottak jutni, de a gerillaháború veszélye még nem múlt el. A legnépesebb kelet-afrikai ország dezintegrációja komoly kockázatot hordoz, Etiópiát márpedig 1974 óta súlyos belső etnikai konfliktusok terhelik. A makacsul mélyülő etnikai törésvonalak a mintegy 110 millió lakosú ország széteséséhez is vezethetnek, ez pedig nagyjából Jugoszlávia 30 évvel ezelőtti dezintegrációjának kelet-afrikai verziója lenne, csak ötször annyi embert érint.

Globális szinten a legjobb hírnek 2020-ban annak a háborúnak az elmaradása tekinthető, amire januárban pedig többen vártak. Ez pedig egyközvetlen fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Irán között, ami a síita teokratikus állam titkosszolgálati vezetője, Kászim Szulejmáni az év elején történt likvidálása után jócskán benne volt a levegőben. A tekintélyes Crisis Group elemzői már a merénylet előtti hetekben nagy esélyét látták, hogy 2020-ban nyílt háborús konfrontáció köszönt be, de végül ez elmaradt. A 2021-ben hivatalba lépő washingtoni demokrata adminisztrációtól most inkább a bizalomépítő lépéseket várja a világ, ami egy időre enyhülést hozhat. Középtávon viszont egy vele ellenséges érzelmű perzsa állam regionális felemelkedését az amerikai világhatalom minden eszközzel meg fogja akadályozni.

(Borítókép: Fel nem robbant BM–30 Szmercs rakéta Mingəçevir azeri vízerőműnél 2020. szeptember 27-én. Fotó: Valery Sharifulin / Getty Images Hungary)